Fordulat és árzuhanás a műtrágyapiacon – Mit lépnek a gazdák?

Hatalmasat változott néhány hónap leforgása alatt az európai műtrágyapiac, mivel

jelentős visszarendeződés következett be az árakban.

Amilyen látványos drágulásnak lehettünk tanúi az orosz-ukrán háború tavalyi kirobbanása után, olyan gyors ütemben csökkentek az árak az elmúlt hónapokban.

Az árváltozások hátterében egyértelműen az áll, hogy

a legnagyobb mennyiségben használt nitrogén típusú műtrágyák előállítási költsége jelentősen csökkent.

Ezt pedig az magyarázza, hogy a műtrágyaipar a fő költségelemnek számító földgázt jóval alacsonyabb árakon szerezheti be.

Az utóbb időszakban a földgázárak 42-45 euró között mozogtak megawattóránként,

míg a tavalyi év második felében 200 euró feletti árak jellemezték a piacot, a csúcsár pedig elérte a 345 eurót is.

A multinacionális Yara International ASA

a napokban tette közzé úgynevezett nyári szezonindító árait, amelyek irányadónak számítanak az egész európai piac számára.

A vállalat a 27 százalékos kalcium-ammónium-nitrátra 265 eurós tonnánkénti induló árat állapított meg, amely 355 euróval alacsonyabb a tavalyinál.

A jelenlegi forintárfolyammal számolva a Yara közlése azt jelentheti, hogy

a Magyarországon gyártott nitrogéntartalmú pétisó ára tonnánként 100 ezer forint alá csökkenhet.

(A pétisót az egyetlen hazai nitrogénműtrágyagyárként működő, Bige László nagyvállalkozó tulajdonában lévő pétfürdői Nitrogénművek Zrt. állítja elő). Ez pedig hatalmas árzuhanásnak felelhet meg, hiszen

tavaly a különböző nitrogén típusú műtrágyák tonnánkénti ára elérte a 300-500 ezer forintot is a hazai piacon.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy az európai műtrágyaárak

a következő időszakban miként mozdulnak majd el a ma kalkulált kiindulási árakhoz képest.

Ha azt vesszük alapul, hogy a brüsszeli nyilatkozatok szerint

az európai tározók újbóli feltöltéséhez több tízmilliárd köbméter gáz beszerzése még kérdéses,

és a vásárlás nehézségekbe ütközhet, akkor a gázárak ismételt növekedésére lehet számítani, és ez a műtrágyaárakra is kihathat.

Nem véletlenül jellemezte az Európai Műtrágyagyártók Szövetsége a mai helyzetet „polikrízisnek,

amelyben a gázár és az önköltség mellett az importesélyek és a gazdálkodói kereslet kiszámíthatatlansága is kockázatokat jelent.

Több harmadik ország – így például Oroszország – a műtrágyákat 150-200 euróval olcsóbban állítja elő, és az uniós vámszintek sem jelentenek komoly visszatartó erőt, így

az import folyamatosan jelen lehet az európai piacon,

ami kedvezhet a termelőknek, de erős konkurenciát támaszthat az uniós műtrágyaiparnak.

Az európai műtrágyapiacon komoly változásokat hozhat az is, hogy

a török Yildirim csoport megvásárolja a horvátországi Kutinában működő Petrokemija nevű műtrágyagyárat,

amelynek 1,3 millió tonnás éves gyártókapacitása hasonló a pétfürdői Nitrogénművek teljesítményéhez. A török befektetők

a horvát termelés mellett évi 600-700 ezer tonna import műtrágyát is el kívánnak helyezni az európai piacon,

így jelentősen befolyásolhatják a kínálati viszonyokat.

Iparági szakértők ugyanakkor egyelőre csak tippelgetik, miként alakulhat a termelői kereslet a következő időszakban. A statisztikák szerint

a gazdálkodók 20-30 százalékkal visszafogták műtrágyavásárlásaikat a tavalyi árrobbanás hatására,

és a forgalom jelentős visszaesése tapasztalható volt a magyar piacon is.

A most látható, 100 ezer forint alatti tonnánkénti árak viszont elvileg vonzóak lehetnek ahhoz, hogy a hazai termelők újra több műtrágyát vegyenek. Erre azért is szükség lenne, mert

az agrotechnológiai követelményeket alulmúló műtrágyázás végső soron a termőterületek kizsarolásához/kimerítéséhez vezethet,

amely aztán – főleg a nitrogén műtrágyák elhanyagolásakor – a terméseredmények drasztikus csökkenését idézheti elő.

Normál esetben az lenne a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy

keresleti oldalról fokozatosan tér magához a piac, és a gazdálkodók sok szempontot mérlegelve, óvatosan döntenek

további műtrágyabeszerzéseikről. Ezt támaszthatja alá az is, hogy egyes információk szerint a Nitrogénművek Zrt. idén 0,9 millió tonna műtrágya gyártását tervezi, vagyis kevesebbet, mint amennyit teljes kapacitása lehetővé tenne.

A termelők inputanyag-vásárlásait döntően meghatározhatja az is,

milyen terméseredmények ígérkeznek, illetve születnek majd a fő szántóföldi növények idei betakarításakor.

Sok gazdálkodó számára különösen fontos lenne, hogy jó hozamokat arathasson le, mivel a tavalyi drasztikus szárazság számos növénykultúrát – elsősorban takarmánykukorica-táblát – semmisített meg, ezért

a mezőgazdasági üzemek jelentős része egyes területeiről nem, vagy csak alig takaríthatott be termést.

E szempontból is lényeges kérdés, milyen eredményekre számíthatnak azok a termelők, akik az optimálisnál kevesebb műtrágyát juttatnak ki.

Szerencsés körülmény, hogy az időjárás a szántóföldi növénytermelésben egyelőre kedvezőnek tűnik,

és a legtöbb helyen a talajok tápanyagtartaléka is elviseli, ha a növénykultúrák egy szezonban a szükségesnél kisebb műtrágyamennyiséget kapnak, ezért

a gazdálkodók most bizakodással tekinthetnek az idei év elé.

Jóval nagyobb bizonytalanságot okoz viszont, hogy a terményárak – elsősorban a gabonapiacon – drasztikusan csökkentek. Az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet kimutatásai szerint például

az étkezési búza termelői ára egy év alatt több mint 36 százalékkal esett, és ma már csak tonnánként 80 ezer forint körül mozog.

A jelenlegi trendek hatalmas meglepetést és megdöbbenést okoztak a gazdálkodók körében, mert ilyen mértékű visszarendeződésre senki sem számított, sőt

a termelők egy része tavaly még akár 200 ezer forintos tonnánkénti gabonaárakat sem tartott kizártnak.

Senki nem kalkulálhatott azonban azzal, hogy az Ukrajnából származó termények behozatala ennyire letöri az árakat, és hogy e problémára mind uniós, mind tagországi szinten nehéz lesz megoldást találni.

Bár a kormány az ukrán importdömping visszaszorítására több intézkedést is hozott, a termelők jelentős része további éreséstől tart.

Ez pedig jó termés esetén is tovább ronthatja a növénytermelés jövedelmezőségét,

ami negatívan befolyásolhatja a műtrágyák és az egyéb inputanyagok későbbi beszerzéseit, és ennek következtében a mezőgazdasági termelés minőségi színvonalára is hátrányosan hathat.