Háborús küzdőtérré válhat Európa a két nagyhatalom közötti rivalizálásban
ElemzésekKína és az Egyesült Államok közötti rivalizálásnak Európa egyszerre színtere és aktív szereplője. Hogyan lehet ügyesen kiaknázni Kína növekvő gazdasági erejét Európában, miközben az USÁ-val biztosított a jó gazdasági és politikai kapcsolat? Érték vagy érdekalapú viszonyt alakítson ki Európa Kínával? Ezekre a kérdésekre keresi a választ egy új tanulmánykötet.
Míg 1990-ben Ázsia részesedése a globális reál GDP-ből körülbelül 27 százalékot, a világ nyugati felének (Észak- és Dél-Amerika, valamint Európa együttvéve) részesedése pedig 68 százalékot tett ki, ezek az arányok azóta jelentősen eltolódtak – írja Matolcsy György jegybankelnök az Euróázsia koráról szóló MNB tanulmánykötetet előszavában.
A súlypontok lassú változása
Ázsia már 2015-ben elérte a globális termelés 45 százalékát, míg Európa és Amerika részesedése 50 százalékra esett vissza. Mint írja, a Kelet felívelése a 2020-as világjárvány idején is megmutatkozott, amikor Kína a növekedést elkönyvelő alig néhány gazdaság között szerepelt.
A Bloomberg Economics becslése szerint 2035-re Kína az Egyesült Államokat megelőzve a világ legnagyobb gazdaságává válik, de a brit Centre for Economics and Business Research és a japán Nomura Holdings szerint jó okkal feltételezhető, hogy ez hamarabb, 2028-ban vagy akár már 2026-ban is bekövetkezhet.
Ezenfelül az évszázad közepére a többnyire Ázsiában található gyorsan növekvő feltörekvő országok a Bloomberg számításai alapján a globális termelés csaknem 60 százalékát teszik majd ki.
A digitalizáció és a negyedik ipari forradalom korában a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szingapúrt a világ 8., a Koreai Köztársaságot a 10., Kínát pedig a 14. leginnovatívabb országaként értékelte.
- Ezek a nemzetek mindössze néhány évtized alatt érték el ezt az eredményt a kutatás-fejlesztés helyi ökoszisztémáinak felépítésével. Bár ezek a fejlemények Ázsia szerepét hangsúlyozzák, létezik egy még nagyobb közösség, amely jelentős sikereket érhet el: Eurázsia – írja Matolcsy.
Hangsúlyozza, hogy
Eurázsia új globális hatalmi központként való felemelkedése azt sugallja, hogy az – atlanti tömb által képviselt – egypólusú világrend fokozatosan átadja helyét a multilaterális együttműködés új korszakának.
A globális geopolitikai kapcsolatok többé nem lesznek olyanok, mint a világjárvány előtt: erre a következtetésre jut az MNB három nemzetközi szakértője – Sándor Nóra Anna, Szabó Dávid és Szabó Péter István –, akik külön tanulmányban geopolitikai szempontból vizsgálják az USA–Kína–EU háromszöget.
Európában nem csak az USA, hanem Kína is növeli európai érdekeltségeit: egy alternatív szövetségi rendszert kíván kiépíteni, hogy a következő évtizedekben globális szinten megerősödjön a G2 (Egyesült Államok és Kína) világhatalmi rendszer.
Felvonulási terep lesz Európa?
Az európai országoknak egyértelműen az az érdekük, hogy megtalálják az egyensúlyt Nyugat és Kelet között, és a globális szuperhatalmak által kínált befektetési és fejlődési lehetőségek közül a legmegfelelőbbeket válasszák.
1. A világgazdaságban tapasztalható kölcsönös függések miatt a Kínától való teljes függetlenedés, „szétválás” a 21. századi turbulens gazdasági szférában nem megoldás, a szembenállás és megosztottság helyett az együttműködési lehetőségek kiaknázására lenne szükség -állapítják meg a kutatók.
2. Kína és az Egyesült Államok közötti rivalizálásnak az Európai Unió egyszerre színtere, valamint aktív szereplője.
Különösen az elmúlt egy évtizedben Kína rendkívüli mértékben tudta növelni nemzetközi szerepét és befolyását.
3. Az európai államok esetében jól megfigyelhető, hogy az értékalapú gazdasági kapcsolatok helyett egyre inkább az érdekalapú, a legnagyobb gazdasági haszonnal kecsegtető doktrínák mentén alakítják kapcsolataikat Kínával.
4. Az elmúlt években Németország és Franciaország már bizonyította az érdek alapú geopolitikai megközelítés létjogosultságát, különösen a Kínával ápolt külkapcsolatokkal összefüggésben.
Kína jelenleg a globális GDP közel ötödét teszi ki, és jelentős mértékben növelni tudta nemzetközi befolyását.
5. Az Új Selyemút kezdeményezés kapcsán 2021 januárjáig összesen 171 ország, valamint nemzetközi szervezet írt alá együttműködés megállapodásokat Kínával a projekt égisze alatt, ebből 18 az Európai Unió országaiból került ki.
6. Az Európai Unió 2014-ben vált Kína legnagyobb kereskedelmi partnerévé, míg Kína 2020-ban lett az EU legfőbb gazdasági partnere.
7. Az Unió tagállamai a politikai értékszövetség ideológiáját a gazdasági érdekektől megtanulták elkülönítve kezelni.
- A tisztán egyirányú unipoláris gazdasági berendezkedés megszűnése megkezdődött a hatalmi térben, és előtérbe került a multipoláris rendszer. Az amerikai diplomácia jelenlegi nyílt célja azonban Kína európai kapcsolatainak leépítése és gazdasági befolyásának csökkentése - hangsúlyozzák a szerzők.
- A legjelentősebb kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat az ázsiai óriás jelenleg olyan európai államokkal (Németország, Franciaország) tartja fent, amelyek nem is részesei az Egy Övezet, Egy Út programnak. Vegyesvállalkozások létrehozása, és közös technológiai és kutatási projektek jellemzik a német-francia és kínai gazdasági szereplők együttműködését - írják.
Mi lehet a jó válasz a kínai terjeszkedésre?
- Kína egyre jelentősebb befektetőként is megjelenik a legerősebb európai gazdaságokban, amit például a Franciaországban 2021-ben a klímabarát járműtechnológiai fejlesztések területén befektetett 2,4 milliárd USD is jól mutat.
- Jelentős a K + F fejlesztési beruházások területén való együttműködés is Németország és Kína között.
- A V4 országokat tekintve az elmúlt 20 évben Lengyelországba és Magyarországra érkezett a legtöbb kínai tőke.
- Az Amerikai Egyesült Államok erőssége Európában a gazdasági, politikai és katonai jelenlét.
- Az EU érdeke, hogy stratégiai autonómiájára támaszkodva az atlantista és az eurázsiai partnerségből származó előnyöket együttesen aknázza ki.
- A kelet-közép-európai államok Európa jövőbeli önálló és stratégiai külpolitikai megközelítése szempontjából jelentős híd szerepet tölthetnek be kelet és nyugat között.
- Az USA-Kína közötti versengésben az EU-nak autonóm módon kell eljárnia, gazdasági és politikai külkapcsolatait pedig diverzifikálni kell.
- A 21. század kihívásait (környezeti és gazdasági fenntarthatóság) csak az együttműködés és partnerség útján lehet kezelni, és Európa részben a keleti példák és innovációk felhasználásával tudja a versenyképességét megőrizni.
- Kína az elkövetkező évtizedek technológiai és zöldfejlesztései szempontjából egyre inkább megkerülhetetlenné fog válni, miközben az Amerikai Egyesült Államok várhatóan igyekezni fog a világgazdasági befolyásának szinten tartására.
Az Európai Unió államai számára az érdekalapú, pragmatikus és önálló külpolitikai megközelítés megerősödésére van szükség az európai államok szintjén – húzzák alá a szerzők.
