Harc lehet az Északi-sarkért is 

Szokatlan körülmények, nélkülözhetetlen modernizáció

Habár az amerikai haderő 2018-tól kezdve minden második évben megtartja az Arctic Edge elnevezésű hadgyakorlatát Alaszka északi részein, idén márciusban egy rendhagyó gyakorlatra is sor került, amely rávilágított azokra a problémákra, melyet a Pentagonnak át kell hidalnia ahhoz, hogy felvegye a versenyt a sarkvidéki körülményekhez jobban hozzászokott orosz haderővel.

A nyolcezer katona, akik részt vettek a hadgyakorlaton megtapasztalhatták, hogy mennyire nincs felkészülve a hadsereg a fagyos időjárási viszonyokban folytatott hadviselésre:

a gyalogság szállítására használt Stryker harcjárművek legtöbbje már Irakot is megjárta, leharcolt és egyáltalán nem a sarkvidékre tervezték őket. A katonák ruházatáról ugyanez elmondható – írta a Military.com. A felszerelések nagy része – idejét múlt sátrak, a hidegbe használhatatlanná váló éjjellátó és más elektronikai eszközök – arra engednek következtetni, hogy Washingtonnak az elkövetkező években rengeteget kell költenie az alaszkai egységek felszereléseinek, fegyvereinek modernizálására – ez pedig úgy tűnik a következő költségvetési évben már kezdetét is veheti.

A Pentagon még 2021-ben dolgozta ki északi-sarkköri stratégiáját, amely előtérbe helyezi a katonák megfelelő kiképzését a zord időjárási viszonyokban folytatott hadviselésre, valamint katonai jelenlét növelését a térségben, a katonák és hadfelszerelések létszámát tekintve egyaránt.

A régió jelentősége a hidegháború alatt növekedett meg, ekkor került sor erőteljes militarizálására, azonban a Szovjetunió felbomlásával az amerikai külpolitika számára más térségek értékelődtek fel, így pedig Alaszka és az Északi-sarkvidék veszített jelentőségéből – egészen mostanáig.

A stratégia megvalósításának érdekében a hadsereg a következő költségvetési évre 102 millió dollárt ígért az alaszkai egységeknek, melyből legalább 45 milliót ruházatra és más személyes felszerelésekre fognak költeni.

A modernizáció mellett fontos, hogy Alaszkát népszerűvé tegyék a katonák számára, ugyanis az itt állomásozó, körülbelül húszezer fő gyakran – és jogosan – érzi úgy, hogy más térségekhez képest kevesebb figyelmet és támogatást kap. Ennek érdekében több, a katonák életminőségét javító reform is várható az elkövetkező években.

Miért olyan fontos az Északi-sarkvidék?

Az Északi-sarkvidék már most is a nagyhatalmi versengés egyik fontos térsége, azonban ez a jövőben csak még inkább fokozódhat. Ennek a szembenállásnak alapvetően négy színtere van:

katonai, energiahordozókért és ásványkincsekért folytatott harc, szállítási útvonalak ellenőrzése, valamint az élelmezésbiztonság.

Katonai szempontból egyértelműen Oroszország a befutó: Moszkva az elmúlt években különösen nagy figyelmet fordított a régióra, számtalan katonai repteret újított fel, új bázisokat létesített itt, az orosz egységek rendszeresen gyakorlatoznak a térségben és összességében egy nagyon jól felépített védelmi hálózatot sikerült kialakítani az ország északi és észak-keleti részein. Ez nem meglepő, hiszen mindössze körülbelül 83 kilométer választja el az Egyesült Államoktól, az ázsiai és amerikai kontinenst elválasztó Bering-szoros legkeskenyebb részén. Az orosz vadászgépek itt rendszeresen az amerikai légtér határán repülnek, amely folyamatosan feszültséget generál a két nagyhatalom között.

A Kreml Oroszország északi határainak militarizálására való törekvése egy másik tényező miatt sem váratlan, ez pedig a klímaváltozás és a globális felmelegedés által a térségben okozott változásokra vezethető vissza.

Az Északi-sarkvidék folyamatos olvadása miatt az ország leghosszabb határa – több mint huszonnégyezer kilométer – kiszolgáltatottá válik, ez pedig olyan fenyegetéseket rejt, melyek ellen Moszkvának muszáj határozottabban fellépnie.

Fontos megemlíteni, hogy a sarkköri országok között – ezek Kanada, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország, Oroszország és az Egyesült Államok – a nemzetközi jog viszonylag bonyolult szabályai miatt nincs egyetértés abban, hogy kinek meddig terjed a fennhatósága a szóban forgó régióban. A helyzetet tovább bonyolítja az is, hogy Kína is beszállt az olvadás által felszabaduló, potenciálisan kitermelhető energiaforrásokért és ásványkincsekért folytatott versengésbe.

Becslések szerint az Északi-sarkkör a világ kőolaj készleteinek 13 százalékát rejtheti, ami körülbelül 90 milliárd hordónyi mennyiségnek felel meg, emellett pedig a felmelegedés következtében körülbelül 47 ezermilliárd köbméter földgáz is elérhetővé válna.

Ezek mellett olyan, a technológia fejlődésével egyre inkább nélkülözhetetlenné váló ritka földfémekben is gazdag a térség, mint a diszprózium, neodímium, vagy a prazeodímium, melyek többek közt a modern hadipar elengedhetetlen komponensei.

Az egyre gyorsuló felmelegedés következtében 2045-2060 környékére előrejelzések szerint már jégtörő teherhajókra sem lesz szükség a Jeges-tengeren való szállítmányozáshoz, egyszerű teherszállítók is használhatják az újonnan felbukkanó útvonalakat. Emellett egyes becslések azt is mutatják, hogy 2035-re a nyári időszakban már teljesen eltűnhet az Északi-sarkvidéket fedő jégtakaró.

Az így megnyíló kereskedelmi útvonalak a jövőben több ezer kilométerrel rövidíthetik le az Európa és Ázsia közötti távolságot, ezáltal pedig jelentős gazdasági előnyhöz juttathatja azon hatalmakat, melyek ellenőrzésük alá tudják vonni ezeket.

Oroszország jelenleg is sajátjának tekinti az Északi-tengeri hajózási útvonal feletti ellenőrzés jogát, a Moszkva engedélye nélkül áthaladó teherhajókat pedig katonai nyomás alá helyezi. Ez a gyakorlat azonban a többi állam szerint nemzetközi jogot sért, világos tehát, ha új útvonalak jelennek meg, az még több feszültséget fog szülni.

Emellett pedig Kína 2018-ban burkoltan bejelentette, hogy északi selyemutat tervez építeni, habár az, hogy ezt hogyan képzeli el Peking, még nem világos.

Szállítási útvonalak az Északi sarkkörön (Fotó: NOAA)

Nem utolsó sorban pedig új halászati lehetőségek is megnyílnak majd a sarkköri és nem-sarkköri államok előtt egyaránt. Ez kiemelten fontos lehet a – szintén klímaváltozás miatt – veszélybe kerülő élelmezési biztonság szempontjából. Jelenleg a vastag jégtakaró, a moratóriumok és regionális szervezetek tevékenységének köszönhetően a térségben minimális a halászat mértéke, ez azonban a jövőben változni fog.

A befagyasztott együttműködés veszélyei

A nyolc sarkköri állam 1996-ban alapította meg az Északi-sarkvidéki Tanácsot, amely azóta is a régióban történő együttműködés kulcsfontosságú színtere. A szervezet azzal a céllal jött létre, hogy előmozdítsa az államok közti kooperációt olyan területeken, mint a tudományos kutatás, a klímaváltozás által okozott problémák megoldása, valamint a felmerülő vitás kérdések békés rendezése.

A sarkköri államok mellett több ország és nem-kormányzati szervezet is megfigyelő státusszal rendelkezik a tanácsban, ami még az olyan időszakokban is fenn tudta tartani működését, mint a Krím félsziget 2014-es orosz annexiója.

Oroszország ukrajnai háborúja azonban ebben is változást hozott: egy héttel az invázió kezdete után hét tagállam bejelentette, hogy bizonytalan ideig szünetelteti munkáját a tanácsban, így a 2023-ban éppen elnöki pozíciót betöltő Oroszország magára maradt. Amennyiben ez a jövőben is így marad, az kiemelt fenyegetést jelenthet a globális biztonságra nézve – állítják szakértők.

A jelenlegi feszültségek ismeretében egy apró félreértés is olyan válaszcsapásokat eredményezhet, melyek következményei beláthatatlanok, s a tanács befagyasztásával a régióban érintett országok és Oroszország között megszűnt az egyetlen hivatalos kommunikációs csatorna.

Hogy hogyan tovább, az jelen pillanatban még kérdéses. Az Északi-sarkvidéki Tanács egyik alappillére egészen eddig az volt, hogy katonai és biztonsági kérdésekben nem ütköztetik az államok álláspontjaikat, alapvetően olyan problémákkal foglalkoznak, ahol a könnyebb elérni a közös nevezőt. Ezt az ukrán–orosz háború alapjaiban változtatta meg, amennyiben a szervezet valamikor folytatja működését elengedhetetlen lesz, hogy biztonságpolitikai kérdéseket is megvitassanak. Ez főleg akkor lesz nélkülözhetetlen, hogyha még inkább realitásokká válnak a klímaváltozás most még csak feltételezett hatásai.