Hatalmasat fejlődött a Honvédség, és a látványos eredmények még csak most jönnek

A világ 145 országának rangsorában hazánk az ötvennegyedik helyet foglalja el a Global Firepower 2024-re vonatkozó listájában (a 2017-es rangsorban a 63. helyen állt Magyarország).

A Magyar Honvédség régiós viszonylatban az élbolyban van - Románia, Csehország, és természetesen Lengyelország előznek minket, míg többek között Szlovákia, Szerbia, Horvátország, sőt Ausztria is alacsonyabb helyezést kapott idén.

Az Európai Unión belül a 25-ös listán a tizennegyedik, tehát megvan a kontinentális középmezőny. A GFP ugyanakkor rengeteg adattal dolgozik, olyanokkal is, amelyek inkább egy adott ország védelmi képességeit foglalják össze - teljes lakosság, hadrafoghatóak létszáma stb, amelyek szintén beleszámítanak a rangsor alapját adó powerindexbe, viszont kevésbé alkalmasak arra, hogy a nyolc éve intenzíven zajló honvédelmi és haderőfejlesztési program eredményeit lemérjük rajtuk.

Hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz, átnéztük az International Institute for Strategic Studies (IISS) brit kutatóintézet Military Balance 2023 összeállítását, amelyet alapul véve táblázatba rendeztük a visegrádi országok hadseregeinek fegyveres erejét.

forrás: Military Balance 2023 from: International Institute for Strategic Studies (IISS)

Ugyancsak táblázatba rendeztük az elmúlt évek védelmi kiadásait a GDP százalékában. 

 (forrás: www.milex.sipri.org/sipri)

Félig üres, vagy félig tele?

Ha pusztán az első táblázat számait nézzük, akkor bizony könnyen lehet az az ember benyomása, hogy nyolc évnyi aktív fegyverkezés után állhatnánk jobban is, de érdemes a képet árnyalni. Például azzal, hogy

nem sokkal a magyar haderőfejlesztés kezdete után egész Európa, így a szomszédaink is fegyverkezni kezdtek, a mezőny erősödött, de még így is jelentősen előrelépni a 2010-es évek elejének áldatlan állapotaihoz képest, amikor Szlovákia, Horvátország, Szerbia, és Ausztria is előzte hazánka a GFP rangsorában.

De ha tüzetesen a számok mögé nézünk, akkor mutatkozik meg igazán, hogy mi mennyit ér. Mert mégis mennyivel lesz erősebb attól a szlovák légierő, hogy a táblázatunkban 19 repülőgép szerepel a neve mellett, hazánk esetében pedig mindössze 14, mikor tudjuk, hogy északi szomszédunk korábban átadta a szlovák légierő gerincét adó orosz MiG-29-eseket Ukrajnának, így

az impozáns darabszámot a csehszlovák időkben gyártott L–39 Albatrosok, és kiöregedett szovjet An-26-os szállítógépek adják össze, míg a kecskeméti repülőtéren Gripenek parkolnak. Beszédes, hogy Szlovákia légterének védelmét jelenleg a lengyel, a cseh, illetve a magyar légierő biztosítja.

Megnézhetjük ugyanígy a helikopterek számát is, 47-30-ra vezetnek a szlovákok, de mire mennek vele, ha a gerince - 15 darab - Hughes 269 könnyű gyakorlóhelikopter, mindössze 11 darab hadrafogható UH-60 Blackhawkot tudnak felmutatni.

Ezzel szemben a magyar légierőben 20 darab Airbus H145M többfunkciós könnyű szállító helikoptert állítottak rendszerbe, és tavaly megérkezett a honvédség első két Airbus H225M típusú helikoptere is Szolnokra, ezeket további 14 követi majd. Az Airbus-eszközök mellett érkeznek nyáron az Embraer KC–390-es szállító repülőgépek, és megkezdődik a sugárhajtású L–39NG könnyű kiképző gépek rendszerbe állítása is.

Most jön a következő nagy ugrás

A táblázat gyalogsági harcjármű és harckocsi rubrikáiban is jelentős magyar lemaradás látható, ennek egyszerűen az az oka, hogy míg Magyarországon 2010 előtt a szocialista-szabaddemokrata kormányok a szovjet időkből megmaradt harcjárművek nagy részét eladták ócskavasnak, régiós szomszédaink bölcsebben jártak el.

Noha hazánk mindkét területen beindított nagyarányú fejlesztéseket, mennyiség terén valószínűleg még hosszú ideig megmarad majd bizonyos mértékű különbség, a minőség terén egyre többet tud majd felmutatni a Magyar Honvédség.

Ahogy halad a gyártó a Leopard harckocsikkal úgy áll majd egyre több rendszerbe. Az első Lynx gyalogsági harcjármű már tavaly legördült a zalaegerszegi gyártósorról, a tervek szerint hetente készül majd el egy példány.

A 21. századi csúcstechnológiáját vonultatják fel a az új Panzerhaubitze (PzH) 2000 önjáró lövegek. Ezekre éppen most toborozzák a személyzetet kiemelt illetményért és a mostanában beérkező harceszközök sorát még bőven lehetne folytatni. Ugyanakkor ezeket a GFP vagy az IISS  csak akkor fogja “látni” ha már hadrendbe is lesznek állítva, Amint ez megtörténik, várható egy jelentős ugrás a nemzetközi ranglistákon is, de ami ennél is fontosabb,

a Magyar Honvédség jelentősen közelebb kerül ahhoz, hogy a nagyhatalmakat leszámítva bárkivel szemben meg tudja védeni az országot, mi sem szemléleti ezt jobban hogy tavaly év végén beléptek a harckocsi fejlesztők elit klubjába a Panther programhoz csatlakozva.

És tegyük hozzá, hogy mindeközben felépült kvázi zöldmezős beruházásként egy modern nemzeti védelmi ipar is, hiszen az új harceszközök egy része már itthon kerül gyártásra, sőt német Rheinmetall AG lőszergyárat, szoftverfejlesztő központot és a jövő mobilitását szolgáló alkatrészgyárat is épít nálunk.