Amerika elveszítheti a "második hidegháborút" a Nobel-díjas közgazdász szerint

Súlyos kritikákat fogalmazott meg az Egyesült Államok jelenlegi társadalompolitikájával szemben a neves közgazdászprofesszor.

Elveszett amerikai álom

Az "amerikai modellbe" vetett hitet megtépázta az afganisztáni konfliktus, a 2008-as válság, a tömeglövöldözések, és nem mellesleg a fájdalomcsillapítóktól függők számának emelkedése, az ópiátjárvány.

Stiglitz szerint Amerika könnyen elveszítheti a második hidegháborút, melyet Kína ellen vív, és az orosz-ukrán konfliktus miatt nem szabad szem elől téveszteni, hogy a fő rivális Kína, nem pedig Oroszország - írta a Project Syndicate oldalon megjelent elemzésében a közgazdász professzor.

A társadalmi feszültségeket tükrözi, hogy az amerikai elnökkel elégedetlenek aránya rengeteget nőtt az elmúlt időszakban. Mélypontra került Joe Biden népszerűsége, már csak a választók 39 százaléka áll ki mellette.

Véget ért a Pax Americana

Habár a Szovjetunió összeomlása és a vasfüggöny lehullta után évtizedeken keresztül megkérdőjelezhetetlen volt az Egyesült Államok hegemóniája és világszerte betöltött vezető szerepe, ez a nimbusz mostanra erősen megkopott. Eközben egy új hidegháború bontakozott ki, amelyben az új ellenfél immár nem a Szovjetunió, még csak nem is a kvázi jogutódja Oroszország, hanem annak déli szomszédja Kína.

A korábban zárkózott távolkeleti ország az elmúlt évtizedekben egyre ambiciózusabb külpolitikát kezdett el folytatni és rendkívüli gazdasági ugrást hajtott végre. Joseph Stigltz szerint immár nem kérdés, hogy a kínai gazdaság meg fogja előzni az amerikait, hiszen hosszú ideje háromszor gyorsabban növekszik, ráadásul Kína népessége nyégyszer akkora mint az Egyesült Államoké. Mi több vásárlóerő paritáson számítva a kínai gazdaság már 2015-ben lekörözte az amerikait.

Szövetségesek kellenek

Ám bármilyen erőfeszítést is tesz az amerikai vezetés, a jelenlegi kínai növekedést figyelembe véve egyedül, szövetségesek nélkül az Egyesült Államok nem lesz képes megnyerni ezt az újonnan kibontakozott nagyhatalmi versenyt. Az USA korábbi vonzereje azonban komoly csorbát szenvedett a Nobel-díjas közgazdász szerint.

Miközben a világ kegyeit kéne keresnie az Egyesült Államoknak, valójában maga is súlyos és visszás belpolitikai problémákkal küzd, amelyek bizalmatlanságot ébresztenek az ország szövetségeseiben, illetve jövőbeni esetleges partnereiben.

Súlyos belső társadalmi feszültségek

A bomlás nem most kezdődött. Amerika nemzetközi megítélését már az is megkérdőjelezte, hogy az első hidegháborút követően kétes fegyveres konfliktusokba bonyolódott a Közel-Keleten, amelyek végül gyakorlatilag egytől-egyig katasztrofálisan végződtek.

Ezt súlyosbította az USA-ból elindult 2008-as pénzügyi válság. Eközben az Egyesült Államokban folyamatosan mélyül a társadalmi szakadék, elharapódzott az ’’ópioidjárvány’’ a lakosság körében. Ezen túlmenően Donald Trump megválasztása, az Egyesült Államok Capitoliumában történt puccskísérlet, számos tömeges lövöldözés, a szavazók elnyomására törekvő Republikánus Párt és a QAnonhoz hasonló összeesküvés-kultuszok térhódítása több mint elegendő bizonyítékok arra, hogy az amerikai politikai élet bizonyos vonatkozásai és a társadalmi élet mélyen kórossá vált.

Mindezek kétségbe vonják Amerika gazdasági modelljének a felsőbbrendűségét

– írja Stiglitz.

A háború eltereli a figyelmet: nem Oroszország a legfontosabb ellenfél

Most pedig, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, újabb veszély fenyegeti azt az amerikai törekvést, amelyik a globális vezető szerep megtartására irányul. Fennáll ugyanis a lehetősége annak, hogy az USA túlzott figyelmet fordít az ukrajnai háborúra, miközben elterelődik a figyelme a valódi fenyegetésről Kínáról. Oroszország ugyanis habár haderő tekintetében komoly ellenfél lehet, de gazdasági szempontból, nem támaszt komolyabb kihívásokat.

Oroszország gazdasága mindössze a spanyol gazdaság méretével vetekszik épp ezért nem versenytársa az USA-nak és úgy tűnik, hogy még a Kínával fennálló „korlátok nélküli” partnersége is csak csekély jelentőséggel bír gazdasági szempontból.

Mindemellett persze fontos kiemelni, hogy Oroszország hajlandó bomlasztó tevékenységet folytatni szerte a világban, ami nagyon hasznossá teheti Kína számára.

Hitelességi deficit

Egy ilyen bonyolult helyzetben tehát barátokra van szüksége az Egyesült Államoknak, és a hagyományos szövetségesek, a nyugati demokráciák mellett a fejlődő országokat is meg kell tudni szólítaniuk. Az Egyesült Államoknak ugyanis meg kell nyernie a világ fejlődő országaiban és feltörekvő piacain élők ember milliárdok szívét és elméjét, hogy biztosítsa a kritikus erőforrásokhoz való hozzáférést.A világ kegyeinek keresésekor azonban az USA-nak sok a bepótolni valója. Nem segít a más országok kizsákmányolásáról szóló hosszú történetek sora és a társadalomba mélyen beágyazott rasszizmus sem. 

Legutóbb pedig az Egyesült Államok döntéshozói járultak hozzá a globális „ vakcina apartheidhez ”, amelynek révén a gazdag országok megkapták az összes szükséges oltást, miközben a szegényebb országokban élőket sorsukra hagyták. Mindeközben Amerika új hidegháborús ellenfelei oltóanyagaikat mások számára is elérhetővé tették önköltségen vagy még annál is olcsóbban és segítették az egyes országokat saját vakcinagyártó létesítményeik fejlesztésében.

Vége az erkölcsi magaslatnak

Persze Európa és Amerika kiváló abban, hogy másokat tanítson arra, mi az erkölcsileg helyes és gazdaságilag ésszerű – vélekedik a közgazdász professzor. Ám az üzenet, amit rendszerint közvetítenek nem több, mint hogy „azt tedd, amit mondok, ne azt, amit én teszek”. Különösen a Trump-éra után Amerika már nem tart igényt az erkölcsi magaslatra, és hiányzik a hitelesség is a tanácsai mögül. A neoliberalizmust és a spill over (’’lecsöpögő’’) gazdaságot pedig soha nem fogadták el széles körben globálisan, mostanra ráadásul mindenhol kimennek a divatból.

Ugyanakkor Kína nem a nagyívű eszmék terjesztésében jeleskedett, hanem abban, hogy a szegény országokat kemény infrastruktúrával látta el. Persze, ezek az országok gyakran súlyosan eladósodtak Kína felé, de tekintettel a nyugati bankok sajátos hitelezői magatartására a fejlődő világban, az Egyesült Államok és mások aligha tudnak ujjal mutogatni.

Mi kell a második hidegháború megnyeréséhez?

Stiglitz szerint pedig a lényegnek egyértelműnek kell lennie: Amennyiben az Egyesült Államok új hidegháborúba kezd, jobban meg kell értenie, mi kell a győzelemhez. A hidegháborúkat ugyanis végül a vonzás és a meggyőzés lágy erejével lehet megnyerni. Ahhoz, hogy az USA az élre kerüljön, meg kell győznie a világ többi részét arról, hogy ne csak az amerikai termékeket vásárolják meg, hanem az amerikai társadalmi, politikai és gazdasági rendszert is.

Az USA talán tudja, hogyan kell elkészíteni a világ legjobb vadászgépeit és rakétarendszereit, de egy hidegháborúban ez a tudás nem fog segíteni. Ehelyett valódi támogatást kell nyújtania a fejlődő országoknak, a feltörekvő piacoknak, kezdve a COVID-hoz kapcsolódó összes szellemi tulajdon közkincsé tételével, hogy oltóanyagot és gyógyszert állíthassanak elő maguk számára.

Ugyanilyen fontos, hogy a Nyugatnak ismét irigyeltté kell tennie saját gazdasági, társadalmi és politikai rendszereit. Ehhez pedig az Egyesült Államokban szükség lesz a fegyveres erőszak csökkentésére, a környezetvédelmi szabályozás hatékonyabbá tételére, az egyenlőtlenség csökkentésére és a rasszizmus visszaszorítására, valamint a nők reproduktív jogainak a védelmének a megerősítésére. 

Amíg pedig nem bizonyul a Nyugat méltónak a vezetésre, nem várhatja el másoktól, hogy az ő táborukhoz csatlakozzanak

– hangsúlyozza Joseph Stiglitz.