Hogyan vált a stagnáló világból növekvő gazdaság? – Nobel-díjasok nyomában
ElemzésekA fenntartható gazdasági növekedés kérdése ma éppoly időszerű, mint az elmúlt évszázadok fordulópontjain. Éppen ezért bír különös jelentőséggel, hogy a 2025-ös közgazdasági Nobel-emlékdíjat három olyan kutató kapta, akik munkásságukkal új megvilágításba helyezték a modern gazdaság működését. Joel Mokyr, Philippe Aghion és Peter Howitt a technológiai fejlődés, az innováció és az intézményi háttér kapcsolatát vizsgálva arra adtak választ, hogy miként vált a világgazdaság több évszázados stagnálást követően dinamikusan növekvő rendszerré. A díjazottak életművét és üzenetét mutatta be a Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztályának rendezvénye.
Bár a közgazdasági Nobel-díj nem szerepelt Alfred Nobel eredeti végrendeletében, a Svéd Nemzeti Bank 1968-as alapítása óta a díj presztízse teljesen egyenértékűvé vált a többi kategóriáéval.
Hosszú ideig leginkább technikai, formális növekedési modellek kapták az elismerést. Az utóbbi években azonban előtérbe kerültek azok a kutatások, amelyek a gazdasági növekedést történeti, társadalmi és intézményi kontextusban értelmezik
- mutatott rá a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) rendezvényén a díjazott témakörök változására Halmai Péter akadémikus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára, az MKT Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztályának elnöke.
A 2025-ös Nobel-emlékdíj három olyan gondolkodó munkásságát ismeri el, akik egymást kiegészítve rajzolják meg a modern növekedés képét. Mokyr történelmi távlatot ad annak megértéséhez, miként vált az innováció a növekedés motorjává, míg Aghion és Howitt analitikus modelljei bemutatják, hogyan működik ez a mechanizmus a modern kapitalizmusban. Együttesen rávilágítanak arra, hogy a technológiai fejlődés ereje az emberi tudásban, a társadalmi nyitottságban és az innováció intézményi támogatásában rejlik, olyan tényezőkben, amelyek nélkül a jövő növekedési pályája sem lehet magától értetődő.
A modern növekedéselmélet a közgazdaságtan egyik legősibb kérdését vizsgálja. Miért élt át a világgazdaság hosszú stagnálást követően olyan robbanásszerű fejlődést, amely gyökeresen megváltoztatta az emberi életkörülményeket? Miért tudtak egyes országok tartósan felzárkózni, míg mások leszakadtak?
A válasz megértése azonban csak akkor lehetséges, ha ötvözzük a történeti elemzést, az intézményi vizsgálódást és a közgazdasági modellezés eszköztárát.
Joel Mokyr és az ipari forradalom ereje
Joel Mokyr (képünkön ő veszi át a Nobel-díjat) kutatásainak középpontjában az áll, miért vált az ipari forradalom időszakos fellendülése tartós, önfenntartó növekedési pályává. Értelmezése szerint ezt a változást nem önmagában a gépesítés vagy az új találmányok hozták el, hanem az a sajátos tudáskörnyezet, amelyben a tudomány és a technológia kölcsönösen erősítette egymást.
A kor kézműves gyakorlatait rendszerezték, az elméleti tudást összekapcsolták a gyakorlati tapasztalatokkal, a tudásanyaghoz való hozzáférés olcsóbbá vált, és mindezt egy nyitott, újításbarát társadalmi közeg fogadta be.
Mokyr értelmezésében az ipari forradalom „minden kreatív pusztítás anyja”. Olyan történelmi fordulópont, amely megmutatta, hogy a tudásalapú innováció képes tartós növekedési mechanizmusokat létrehozni. A mai világ alapjelensége, hogy immár több mint 250 éve megszakítás nélkül javulnak az életkörülmények, éppen ebből a tudásreformból eredeztethető.
Aghion és Howitt: a kreatív pusztítás modern elmélete
Míg Mokyr történeti perspektívából közelít a kérdéshez, Philippe Aghion és Peter Howitt a modern endogén növekedéselmélet matematikailag is szigorú keretét dolgozták ki. 1992-es tanulmányuk, az A Model of Growth Through Creative Destruction az innovációt és a kutatás-fejlesztést állítja a gazdasági növekedés középpontjába.
Elméletük szerint a fejlődés nem fokozatos, hanem ugrásszerű. Minden új technológia kiszorítja az előző generációt, így a gazdaság egyszerre termel nyerteseket és veszteseket. A kapitalizmus dinamikája alapvetően ezen az örök megújuláson nyugszik.
A kutatók rámutatnak arra, hogy minél nagyobb egy gazdaság, annál több erőforrást képes innovációra fordítani, így a növekedés sebessége is emelkedik. A rendszer azonban csak akkor működik jól, ha társadalmi és gazdaságpolitikai eszközökkel kezeljük a vesztes oldalon jelentkező terheket, hiszen a technológiai váltások munkahelyek megszűnésével, vállalatok kiszorulásával és jelentős szerkezeti átalakulásokkal járhatnak
- magyarázta a Nobel-díjas kutatók gazdasági modelljének főbb kérdéskörét Kónya István egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Corvinus Doktori Iskolákért felelős dékánja, a szakosztály elnökségi tagja.
Az idei díjazottak kutatásai különösen aktuálisak a mesterséges intelligencia korszakában. Ugyanis, az MI képes tovább erősíteni a tudomány és a technológia közötti pozitív visszacsatolási hurkot, ugyanakkor a gyors változások társadalmi feszültségeket is teremthetnek. A vállalati koncentráció növekedése, a demokratikus normák eróziója, a munkaerőpiac átalakulása mind olyan kérdések, amelyek új megközelítést igényelnek.
A friss közgazdaságtudományi Nobel-díjasok munkásságáról szóló teljes rendezvényt az alábbi linken tekintheti meg.
