Hol támadhat Ukrajna, hogy visszafoglalja területeit?  

Magyarán a délnyugat-oroszországi Brjanszk – Kurszk – Belgorod vonaltól nyugatra húzódó, mintegy 85-120 kilométer szélességű, az ukrán határig húzódó csíkban.

Ez a terület (amit a három oroszországi várost összekötő képzeletbeli vonal és az OF-Ukrajna határ övez) négyzetkilométerre számolva nagyjából megfelel az oroszországi erők által elfoglalt és az Oroszországi Föderációba (OF) alkotmányjogilag is integrált ukrajnai területeknek, vagyis a négy megyének (Luganszk, Donyeck, Zaporozsje és Herszon) továbbá a 2014-ben bekebelezett Krím-félszigetének.

Ez a folyamat nemzetközi jogilag erősen vitatott, de az OF jogrendszere szerint rendben van. Oroszország a saját területének tekinti a bekebelezett 4+1 régiót, ami véleményünk szerint azt jelenti, hogy - hacsak egy elvesztett háború nem szól közbe, amire kicsi az esély - nem adja vissza az ukránoknak.

Ez az elképzelés körvonalazódik a jelenlegi események olvasatában is. Egyelőre ukrán részről csak kisebb, századnyi erejű szabotázs-csoportok átküldésével, drónokkal kóstolgatják a az északkeleti ukrán-orosz határszakaszt, tesztelik a határ oroszországi oldalán lévő védőerőket, megerősített állásokat, városok védelmét, az érzékeny pontokat (energiaszolgáltatók, üzemanyag-raktárak, repülőterek, közlekedési csomópontok). Vélhetően felderíteni akarják a védelem tagozottságát, az oda összpontosított oroszországi erőket is.

Az erőviszonyok felmérése

És óvatosan, de megpendíteném annak a lehetőségét is, hogy az ukránok felmérték az erőviszonyokat és úgy dönthettek, megpróbálnak a kevésbé védett oroszországi területekből lecsípni annyit, hogy az tárgyalási alap lehessen – lásd az ukrán határ – Brjanszk – Kurszk – Belgorod közti területet. (Ez egy lehet a mintegy féltucatnyi forgatókönyvből, amit a média tárgyal.)

Kedvezhet a kijevi elképzeléseknek a „Mathias Rust szindróma” is. 1987-ben a kalandvágyó fiatal német Mathias Rust egy bérelt Cessna 172-es kisgéppel Helsinkiből felszállva, a Leningrád/Szentpétervár-Moszkva vasútvonalat követve alacsonyan, kis sebességgel megközelítette az akkor még szovjet fővárost és kivételes szerencsével landolt a Moszkva folyó egyik, a Kreml mellett lévő hídján.

Akkoriban a Szovjetunió (ma ugyanígy az Oroszországi Föderáció) abból indult ki, hogy a NATO gyors harci gépekkel, ballisztikus és cirkáló rakétákkal, szárazföldön pedig páncélos ékekkel fogja őket megtámadni – nem pedig egy könnyű magán kisgéppel.

Emiatt sem vették komolyan Mathias Rust gépét, amit időben felfedeztek, de nem tartottak katonai fenyegetésnek. Persze akkor még a Szovjetunió és a Nyugat között volt Lengyelország és Kelet-Németország, az NDK. A szovjet védelem, beleértve Moszkva, Szentpétervár védelmét is, ilyen NATO-támadásra készül(t) fel.

Lőszer, fegyverek van, de kevés a katona

„Ti kivonultok a négy délkelet-ukrajnai megyéből és visszaadjátok a Krímet, mi cserébe visszaadjuk nektek a brjanszki-kurszki-belgorodi, általunk megszállt térséget”... - mondhatják majd az ukránok. Nyugati tanácsadóik is feltételezhetően megerősítették, hogy az ukránoknak Oroszország ellen – ha a Donbasz és a délnyugati frontvonalak mentén támadnak – nincs sok esélyük.

Markus Feldenkirchen (Spiegel TV) minapi ötven perces Spitzengespraech (Csúcsbeszélgetés) című műsorában Wolfgang Merkel katonai szakértő elmondta: Ukrajna nem fog hiányt szenvedni lőszerben, hadianyagban, a Nyugat ezt biztosítja neki.

Ám a legveszélyesebb „fogyóeszköz” az ukránoknak: az ember, a hadra fogható katona. Ez az ukrán tervek gyenge pontja. Emiatt is célszerű Kijevnek viszonylag gyorsan dűlőre vinni a háború kimenetelét.

Egy kis statisztika

Oroszországnak a már behívott, nagyrészt 30 évnél fiatalabb több százezer tartalékosa mellett még körülbelül 24 millióra taksált tartalékos-állománya van. Ezt Szergej Sojgu oroszországi védelmi miniszter jelentette be tavaly ősszel. Ukrajnának gyakorlatilag ez a tartaléka kimerült. Pedig Kijev elvben minden 18 és 60 év közötti férfit katonai szolgálatra kötelez.

Ukrajnában a lakosság (a mintegy 8,5-10 millió külföldre menekült + a Donbasz négy megyéje és a Krím lakossága levonásával) jelenleg legfeljebb harminc millió főt tesz ki. Oroszországé: 146,5 millió (2023. január elsején az Oroszországi Statisztikai Hivatal, a Rossztat adatai szerint).

Azaz a különbség, ami az emberi erőforrásokat illeti, majdnem ötszörös Oroszország javára. Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az utolsó „békeévben”, 2021-ben Oroszországban 12.195 dollár, Ukrajnában 4835 dollár volt. 

A Donbaszban, a Krímben a szerepek felcserélődnek. Most az ukránok a támadók, az oroszországiak a védők. És a klasszikus háborúzás-tan egyik elfogadott alapelve: a védők létszámban körülbelül háromszor akkora támadóerőt képesek feltartóztatni, mint ahányan ők vannak. Ukrajnának megvan a támadáshoz szükséges hadieszköz-állománya, de nincs elegendő katonája.

Utánpótlási vonalak:

Oroszország: a 4+1 (Donbasz négy megyéje plusz a Krím) még a szovjet időkből származó jó közúti és vasúti összeköttetéssel rendelkezik. Százötven-kétszáz kilométeres utánpótlási útvonalakkal lehet számolni, amelyeket az OF légi erejének nagy légi fölénye védelmez.

Ukrajna: ha az ukrán-lengyel határtérségtől számítjuk, legalább ezer kilométeres utánpótlási vonalakkal tudják csak ellátni a kijevi kormányerőket. Az oroszországiak légitámadásai mellett nehezíti a helyzetet, hogy Ukrajnában a vasúti sínhálózat még a régi (cári/szovjet/orosz) időkből öröklött széles nyomtávú.

A két sín közti távolság 1520 milliméter, szemben az európai normál nyomtáv 1435 milliméterével. Lengyel kezdeményezésre most kezdenek európai nyomtávú vasútvonalakat építeni Nyugat-Ukrajnában. Az első fázisban Kijevig tervezik eljuttatni az európai nyomtávú sínpárokat.

Fegyverzet, karbantartás, szervíz:

Oroszország: sokat kritizálják nyugaton az oroszországi fegyverzet minőségét.

Ezzel együtt egységes, metrikus alapú, sok rendszer összetevői egymással kompatibilisek. Például sok fegyverrendszer alkalmazza a T-72-es harckocsi-alvázat. A félelmetes hírű, 220 milliméteres termobarikus rakétákat indító TOS-1A Napszúrás (Szolncepjok) is T-72-es alvázra épített). A szerviz, karbantartó bázisok – kiváltképpen az OF területén - alapvetően érintetlenek.

Ukrajna: nagy a tarkabarkaság. Ez abból is adódik, hogy Ukrajna egyaránt kap metrikus alapú és angolszász (brit) birodalmi mértékegység-rendszer alapú fegyverrendszereket.Az angolszász fegyverrendszereket (alapvetően az USA és Nagy-Britannia) illetően is a kép vegyes. Metrikus és angolszász birodalmi (hüvelyk-láb-yard-mérföld)-alapúak lehetnek, míg a kontinentális Európában (majdnem kétszáz éve), Dél-Koreában (1961 óta), Japánban (1924 óta) metrikus rendszer működik. Azaz egy egyszerű csavar is problémát jelenthet, mert a metrikus és az angolszász rendszerek nem kompatibilisek. 

Egy példa: európai csavarra nem lehet felcsavarozni egy amerikai, vagy angol anyacsavart... Egyes fegyverrendszerekben az angolok, amerikaiak még használják a Whitworth menetű csavarokat, csövekre vágott meneteket, amelyeket a kontinentális Európában, másutt már régen nem alkalmaznak.

Emellett az ukrán jelentős hadiipari vállalatok, javítóműhelyek az oroszországi támadók kiemelt célpontjai, sok ilyen objektum már nem működik, mert szétbombázták.

A Donbaszban és a Krímben állomásozó oroszországi erők létszáma feltehetően 350-400 ezret tesz ki. A Donbaszban lévő oroszországi csapatok komoly harci tapasztalattal rendelkeznek – ellentétben a  oroszországi (a Brjanszk, Kurszk, Belgorod térségben) állomásoztatású erőkkel. Nincsenek ukrajnai harci tapasztalataik, viszont élvezik a hazai terep, a védelmi pozíciók kínálta előnyöket a támadókkal szemben.

Milyenek a szemben állók esélyei?

Ha Ukrajna mögött nem állna a NATO, a nyugati világ szinte minden hatalma, annak katonai, hadiipari hátterével, Ukrajna gyakorlatilag esélytelen lenne Oroszországgal szemben. De a NATO egyre gyorsuló tempóban folyik bele az ukrajnai harci cselekményekbe, fokozza a Zelenszkij elnök vezette kijeviek harcának támogatását, lépi át a korábbi „vörös vonalakat”.

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondta, vagy írta volna le, hogy a NATO több száz harckocsival és harci géppel, kiképzőkkel, hadi-technikusokkal támogatja Ukrajnát – vélhetően senki sem vette volna komolyan. Ma pedig ez már gyakorlattá vált.

Ukrajna az atomfegyverek és hordozóeszközeik (több ezer kilométeres hatósugarú stratégiai ballisztikus rakéták, stratégiai bombázók, tengeralattjárók) kivételével szinte minden nyugati fegyverrendszerhez hozzájutott. Nem tudjuk az Ukrajnában működő nyugati katonák, kiképzők, tanácsadók számát és azt sem, hogy hol tevékenykednek.

Nem tudjuk, hány nyugati magán katonai vállalat (formailag az oroszországi Wagner katonai magánvállalat ellenpárjai) lehet Ukrajnában és ezek mit csinálnak. (Afganisztánban a nemzetközi koalíció utolsó éveiben az amerikai katonai magánvállalatok alkalmazottainak/katonáinak a száma meghaladta a reguláris amerikai erőkét.)

Túl hosszú frontvonal

Noha voltak súrlódások, de az Elon Musk által felépített Starlink műhold-bázisú polgári-katonai távközlési rendszer Ukrajna felett működik, az ukrán hadsereg, miként a civil szféra is akadálytalanul használja.

Zelenszkij elnök a minap jelezte: elvárja a Nyugattól, hogy segít újjáteremteni az ukrán hadiflottát, mégpedig felszíni hadihajókkal és tengeralattjárókkal.

Ugyanakkor számít a Nyugat segítségére újabb páncélosok, rakéta- és csöves tüzérségi (légvédelmi) eszközök, a hozzájuk való lőszer biztosításával, harci repülőgépek, a hozzájuk való rakéták, fegyverzet átadásával.

Azaz a papírforma szerint a hosszú csaknem ezer kilométeres Ukrajnán belüli frontvonal – és a mintegy 1200 kilométeres ukrán-oroszországi határ menti, egyelőre potenciális frontvonal – mindkét félnek kedvezhet és árthat. Az lesz előnyben, aki gyorsabban tud csapatokat, haditechnikát átcsoportosítani. Ukrajna a beharangozott általános támadást a téves, manipulált információk és a kevés tény sűrű felhőjébe burkolja. Ez is a támadás része. Ami támadás kimenetelét illeti, aligha várható tőle alapvető helyzetmódosulás.