Hová fajulhat az izraeli rakétaháború?

Furcsa háború

Sokféle háborút, konfliktust láthattunk már a történelem folyamán, de az viszonylag egyedi, ami most zajlik a Közel-Keleten: az egyik fél rakétaesőt zúdít a másikra, amit a másik fél egy fejlett rendszerrel nagyrészt hatástalanít, miközben megpróbálja felszámolni a kilövőállásokat, és a szembenálló fél műveleteinek irányítóit. Amíg a rakéták elfogása nagyrészt sikeres, a lakosság életét a korábbi szigorú járványügyi korlátozásokhoz képest csak viszonylag kevéssé forgatja fel a helyzet.

A jelenlegihez valamelyest hasonló konfliktus már többször volt azóta, hogy 2007-ben úgy tűnt, hogy sikerült valamiféle megoldást találni a feleknek a sok évtizedes konfliktusra. Akkor létrejött kvázi államként Palesztina, választásokat is tartottak, csakhogy valami azonnal félresiklott: a nem összefüggő terület kisebbik részén, a Gázai-övezetben a választásokon a Hamász terrorszervezet került hatalomra, és ezzel a rendezés el is akadt.

Ország is meg nem is

A helyzet különlegessége, hogy nem lehet meghatározni a konfliktus jellegét. Hagyományos értelemben vett háborúról nincs szó, mivel az két vagy több szuverén ország hadereje között szokott zajlani, ebben az esetben viszont az egyik ország, Palesztina, de facto nem tekinthető önálló országnak, nincsenek meg az államiság feltételei, miközben de jure az ENSZ elismeri önálló országként, sőt, fel is vette tagjai sorába.

A helyzetet tovább bonyolítja, nem egy összefüggő területről van szó, hanem két enklávéról: az egyik Ciszjordánia, a másik a Gázai-övezet. Ez önmagában még nem tenné lehetetlenné egységes államiságot, ám míg a ciszjordániai részben egy mérsékelt politikai erő került hatalomra, a mindössze kétharmad Budapest területű Gázai-övezetben, ahol kétmillió lakos zsúfolódik össze,és egy olyan szervezet van uralmon 14 éve, amelyet mind Izrael, mind az USA, mind az Európai Unió terrorszervezetnek tekint, ráadásul tevékenységük, amit a mostani rakétaeső is mutat, meg is felel ennek.

Terrorszervezetekkel pedig nem szoktak tárgyalni, sőt eltűrni sem nagyon szokták őket, így a terület mind Izrael, mind Egyiptom felől blokád alá került, ráadásul ezt a tenger felől is betartják. Önálló gazdasága a területnek alig van, lényegében az ENSZ és az EU segélyei tartják el a lakosságot, miközben a használt pénznem az izraeli sékel, a légteret és a tengert Izrael ellenőrzi.

A jelenlegi helyzet érdekessége viszont, hogy a konfliktus nem itt jött létre, hanem Jeruzsálemben, de mintha a gázai rakétatulajdonosok alig várták volna, hogy a vélhetően Egyiptomból alagutakon becsempészett, esetenként házilag barkácsolt nagymennyiségű rakétát Izraelre zúdítsák, próbára téve a Vaskupola nevű védelmi rendszert, amely eddig remekül ellátta feladatát.

Nem háború, de akkor mi?

A konfliktus ugyanakkor polgárháborúnak sem tekinthető, mivel nem egy ország különböző csoportjai között alakult ki a konfliktus, bár időnként az Izrael területén élő arabok is belekeverednek a dologba, ami viszont már elvileg felvetheti egy esetleges polgárháború veszélyét is. Hogy lássuk, etnikailag hogyan is áll a kusza helyzet: a tényleges Izrael népessége 9 millió körüli, ebből közel 2 millióan arabok. Palesztina lakossága 5,2 millió, ebből 2 millióan élnek a Gázai-övezetben.

A konfliktus annyiban sem tekinthető háborúnak szó szerinti értelemben, hogy nem harcolnak egymással sem reguláris hadseregek, sem más csoportok, bár ez változhat akkor, ha az izraeli erők bevonulnak Gázába, és felszámolják az ottani milíciákat. Ettől most óvakodnak, de korábbi konfliktusokban volt már erre példa, de akkor sem tartott tovább néhány napnál a művelet.

Ami nagyon lényeges a régebbi, 1973-ig tartó izraeli-arab háborúkhoz képest: más országok nem vesznek benne részt. Korábban Egyiptom, Jordánia és Szíria is háborút viselt Izraellel szemben több alkalommal is, azonban a végül létrejött békék tartósak, és az érintett országoknak most már eszük ágában sincs beavatkozni.

Hadicélok

Felmerül akkor a kérdés, hogy tulajdonképpen kinek mi a célja a konfliktusban? Mit remélnek azok a gázai parancsnokok és a mögöttük lévő politikai erők, akik rakéták százait-ezreit lövik ki? Konkrét, megfogalmazott céljaik nincsenek, leginkább úgy tűnik, hogy jól jön időnként egy-egy korlátozott konfliktus hatalmuk fenntartásához, a végén eddig mindig békét kötöttek. Egy katonai céljuk lehet: a Vaskupolát túlterhelni és esetleg összeomlasztani, ami igen kínos lenne Izraelnek, nem is beszélve arról, hogy igen sok polgári áldozata lenne egy ilyen forgatókönyvnek.

A gázaiak ugyanakkor nyilván tisztában vannak vele, hogy ha bekövetkezne ez az eset, Izraelnek nem maradna más választása, mint egy elsöprő erejű hadművelet, amiben az övezetet házról házra, alagútról alagútra megtisztítják minden fegyverestől és minden fegyvertől, hogy aztán néhány évig megint nyugalom legyen, bár lehet, hogy ebben az esetben Gáza Egyiptommal határos mindössze 11 km-es részét is ellenőrzésük alá vonnák, hogy ott ne lehessen alagutakon keresztül fegyvercsempészetet folytatni.

Hogy ez a gázai politikai vezetésnek mire lenne jó, azt nem tudni, kétségtelen, hogy terrorszervezetek sokszor nem alakítanak ki hosszabb távú stratégiát. Ráadásul itt nincsenek területi viták, a területtel kapcsolatos minden más kérdésről lehetne tárgyalásokat folytatni.

Az igazi konfliktus

Nehezebb a helyzet a másik területen, Ciszjordániában, ahol van egy olyan vitatott terület, ahol lehetetlen tökéletes megoldást kialakítani, így legfeljebb egy speciális övezetet lehetne létrehozni. Ez Jeruzsálem keleti része, amelyre mindkét fél igényt tart, mindkét fél szent helynek tekinti, és ez döntő momentum, mert két, nem csak etnikailag, de vallásában is erősen különböző népről van szó, ráadásul mindkettő életében döntő szerepet játszanak a vallási szokások még állami szinten is, szemben a világ legtöbb országával.

Saját ország, nagyobb felelősség

Ha sikerülne megvalósítani azt az ilyen esetben legcélszerűbb megoldást, hogy a két népnek egy-egy saját szuverén országa van a speciális területek különleges övezetként való kialakításával, akkor többé nem lehetne „csak úgy” rakétákat lőni egyikből a másikba, hisz az effektív háborúhoz vezet két szuverén állam között, ahol már többnyire bevetik a felek, amit csak tudnak, nem finomkodnak. Ilyen esetekben ma már gyakran komoly önmérsékletet is tanúsítanak (példa erre India és Pakisztán, igaz, mindkettő atomhatalom), így a háborúkra más sor sem kerül egy idő után.

Ez a megoldás azonban a 2007-es rendezés óta nem jött össze, így jó eséllyel belátható időn belül nincs is rá remény. Így viszont maradhat az időnként jegelt, időnként fellángoló konfliktus, ugyanakkor a mostani rakétaözön sem tarthat sokáig, miután vagy a gázaiak fogynak ki a rakétákból és a parancsnokokból, vagy az izraeli erők vonulnak be, összegyűjteni a maradékot. Közben mind Izraelben, mind a palesztin területeken választások lesznek, így nem kizárt, hogy mindkét oldalon akár kampányszempontból is jól jöhet egyes politikai erőknek a rakétazápor.