Húsz órát állnak a határon a háború elől menekülők, hogy kijussanak Ukrajnából
ElemzésekÁtfázva, kialvatlanul érkeznek Magyarországra a háború elől menekülők. A határátkelőkön egyre nagyobb a sor, az éjszakai hidegben is közel egy napon át kell már sorban állni. A határ túloldalán folyamatosan nő a tömeg, már Kijev környékéről is érkeznek. Beszéltünk olyan magyar családdal, akik Románia felé kerültek, úgy gyorsabban kijutottak.
Több mint 62 ezren lépték át szombat éjfélig a magyar-ukrán határt Magyarország irányába - derült ki vasárnap reggel a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság adataiból.
A két ország közös határszakaszán csütörtökön 19 978-an, pénteken 19 618-an, szombaton pedig 23 140-en érkeztek hozzánk.
Vasárnap sem érkeztek kevesebben, minden egyes határátkelőnél hatalmas a torlódás. Eddig több mint négyszázezren kényszerültek otthonuk elhagyására, a legtöbben Lengyelország felé vették az irányt, de rengetegen vannak azok is, akik Magyarországra jönnének.
A beregsurányi határátkelőhelyen csigalassúsággal érkeznek a menekültek, tíz-húsz fős csoportokban.
A határ ukrán oldalán komótosan megy a kiléptetés, vélhetően azért, mert Ukrajnában a csütörtök este bevezetett hadiállapot miatt megtiltották a katonaköteles, azaz tizennyolc és hatvan közötti férfiak távozását, amit nagyon szigorúan be is tartanak.
A háború elől menekülők így viszont arra kényszerülnek, hogy akár húsz órát is a szabad ég alatt töltsenek, ami embert próbáló feladat még a felnőtteknek is, márpedig a Magyarországra érkezők a korlátozások miatt zömében anyák a gyerekeikkel.
Szerencsések azok a családok, amelyeknek valamelyik tagja Magyarországon, vagy valahol Nyugat-Európában dolgozik, őket már várják, vagy jönnek értük, csak addig kell kihúzni valahogy.
A határhoz vezető úton egymást érik a német, olasz, francia rendszámú autók, az emberek nem torlódnak fel.
Akkora a torlódás, hogy van, aki Románia felé kerül
- Négy napja érkeztünk, csütörtök reggel kezdtünk csomagolni, akkor még engem is minden további nélkül átengedtek, és negyed óra alatt itt voltunk - mondja a Növekedés.hu-nak János, aki teljes nevét elővigyázatosságból nem árulja el, és arra kéri, fotót se készítsünk róla.
Harminc vagyok, ha otthon maradok, lehet, hogy már egyenruha lenne rajtam - magyarázza bizalmatlanságát, és bár az indulásig nem kézbesítettek neki meghívót, azt mondja, jobb félni, mint megijedni, ha vége lesz a háborúnak, szeretne hazaköltözni és nem akarja megütni a bokáját.
- Csütörtökön hajnali ötkor hívott az apósom, hogy elkezdődött a háború. Nem sokat gondolkodtunk, két gyerekem van, elsősorban miattuk döntöttünk az utazás mellett - eleveníti fel János, aki kettős állampolgárként úgy látta, itt is boldogulni fog, és mivel ismerősei élnek itt, a szállás kérdését is gyorsan megoldotta.
Most azt mondja, tolmácsként szeretne segíteni az újonnan érkezőknek, így futottunk vele össze a határ közelében. Azt is elárulja, nem volt mindenki ilyen szerencsés,
egy barátja tegnap próbált családostól átjönni a határon, de már akkora volt a sor, hogy jobbnak látták inkább Románia felé megkísérelni az átlépést, Nevetlenfalunál.
De tolmácsolt ma már egy hölgynek és a kislányának, akik Kijevtől kétszáz kilométerre lévő településről indultak meg, azt mondja, csütörtök reggel óta folyamatosan úton vannak.
- Nagy most a káosz, nem tudni, lesz-e gáz meg villany, érthető, hogy a családosok megindulnak - teszi hozzá János, akinek a házára távollétükben az apósa vigyáz. Érthető aggodalmak ezek, más menekülők is arról számolnak be, hogy
az ATM-ekből kifogyott a pénz, a határ menti benzinkutakból elfogyott a benzin, az élelmiszerek ára pedig durván növekszik, a kilós liszt ára például a háború hírére egy nap alatt tizennyolc hrivnyáról negyvenre drágult.
Aki fizet, mehet…
Érdekesség, hogy ha elvétve is, de a frissen érkezők között is látunk középkorú férfiakat. Tarpán, a nemzeti dohányboltban sorban állók oldják meg a rejtélyt,
a helyiek úgy tudják, az ukrán határőrök némi kenőpénz ellenében hajlandóak engedményeket tenni. Ötvenezer forintnak megfelelő összegért papírok nélkül is át lehet jönni, de aki katonakorú, annak jóval mélyebben kell a zsebébe nyúlni, ha menekülni akar.
Mintha csak a tarpaiak szóbeszédét akarná igazolni, a határon átjutó katonakorú férfiak feltűnően jól öltözöttek, elvégre az ottani fizetésekhez mérve hatalmas összeg, amivel megválthatják a szabadságukat, míg a szegényebb, jórészt roma családokból jellemzően a gyermekek, anyák, és a nagymamák utaznak együtt, gyalogosan szatyrokkal, bőröndökkel.
Két nappal ezelőtt átmentünk a határon, hogy terepszemlét tartsunk. Akkor még viszonylag járható volt a határ. Mikor jöttünk vissza, már torlódás volt. Vegyesen jönnek magyarok és ukránok, utóbbiak már a távolabbi területekről is - mondja Szabján Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vészhelyzetkezelési igazgatója, aki a helyszínen felügyeli a karitatív szervezet munkáját.
Hozzáteszi, Kárpátaljára a következő napokban egyre nagyobb nyomás alá kerül, hiszen Kelet-Ukrajnából folyamatosan érkeznek a menekültek, már vonatokkal is elkezdték szállítani őket, hogy minél előbb kikerüljenek az aktív zónából, természetes, hogy mindez a határ menti településeken csapódik le.
A határon találkozunk az ungvári görög katolikus papi szeminárium egyik papnövendékével is, aki szintén név nélkül, de azt elmondja, Kárpátaljára már a háború első napján elkezdtek érkezni Kijevből tehetősebb családok, tele is vannak a szállodák.
- Ők jöttek ide, a kárpátaljai fiatalokat meg vitték el harcolni - jegyzi meg némi iróniával, bár azt is hozzáteszi, most már a kijevi kormány a belső menekülteket is próbálja rábírni, hogy menjenek vissza harcolni.
