Ilyen még nem volt: ölre mennek a felvásárlók a magyar kukoricáért

A modern mezőgazdaság történetében nem volt példa arra, hogy ennyire kevés takarmánykukorica teremjen Magyarországon, mint az idén. Bár az agrártárca egyelőre nem közölt hivatalos adatokat,

a várható össztermés egyes előrejelzések szerint nem érheti el a 3 millió tonnát sem,

miközben jó években nem ritka a 8-9 millió tonnás országos összmennyiség sem.

A drasztikus idei visszaesésért egyértelműen a súlyos aszály a felelős, amely sok helyen – elsősorban az ország keleti felében – teljesen megsemmisítette a növényállományokat, más területeken pedig komoly terméscsökkenéseket okozott.

A szárazság már 2021-ben is fenyegette a kukoricatermelőket, akik a csapadékhiány miatt akkor 6,3 millió tonnás termésmennyiséget takaríthattak be,

de az a hazai agrárium rangidős szakembereinek fejében sem fordult meg, hogy Magyarországon az ideihez hasonló, példátlanul nagy aszálykárok következhetnek be a kukoricatáblákon.

A tetemes terméskiesés legfájóbb következménye, hogy az idei kukoricamennyiség nem lesz elegendő a belföldi igények kielégítéséhez.

Az éves itthoni szükséglet mintegy 5 millió tonnát tesz ki,

tehát ma az valószínűsíthető, hogy több millió tonna áru hiányzik a hazai piacról.

Az elmúlt évtizedekben soha nem fordult elő olyan helyzet, hogy a magyar kukoricatermés ne fedezte volna a belföldi keresletet. Sőt, a termékmérleg éppen ellentétes előjelű volt, és

Magyarország a kukoricabizniszben évtizedek óta nettó exportőri pozíciót foglalt el.

Jobb években a kiszállítható árualap megközelítette a 3-4 millió tonnát is, így ezt figyelembe véve még kirívóbb, hogy a mostani szezonban egy-két millió tonna áru behozatalára lesz szükség.

Különösen nehéz helyzetben vannak az állattenyésztők – elsősorban a sertés- és a baromfitermelők -, akiknek nem csak a drasztikus költségnövekedésekkel kell megküzdeniük, hanem a tényleges árupiaci hiánnyal is. Tény ugyanakkor, hogy

az idei kukoricatermés még a súlyos aszály ellenére is kielégíthetné az éves hazai állattenyésztési igényeket, amelyek 1,8-2,0 millió tonnára tehetők

(és ágazati szakértők a felhasználás további csökkenését vetítik előre, mert a kigazdálkodhatatlannak tartott, látványos költségemelkedések miatt számos termelő az állattartás átmeneti vagy végleges befejezése mellett dönthet, illetve már fel is számolta telepeit). A teljes piacot tekintve tehát tényleges terményhiány azért állhat elő, mert

az utóbbi időszakban annyira felfutott a kukorica hazai ipari feldolgozása,

hogy a termés az idei aszályos körülmények között nem képes biztosítani az állattenyésztési-takarmánygyártási és az ipari együttes szükségletet.

A kukoricára alapozott ipari tevékenységek között elsősorban a bioetanolgyártást érdemes megemlíteni, mivel az ír ClonBio Csoport érdekeltségébe tartozó Pannonia Bio dunaföldvári biofinomítója, illetve az osztrák Agarana GmbH és az amerikai Archer Daniels Midlands Company tulajdonában lévő szabadegyházi Hungrana Kft.

évente 1,2-1,3 millió tonna kukoricát képes feldolgozni.

Rajtuk kívül a Mészáros Lőrinc nagyvállalkozóhoz köthető, többek között étkezési alkoholokat, cukrokat és édesítőszereket gyártó tiszapüspöki

Kall Ingredients Kft. 400-500 ezer tonna alapanyagot vásárol fel,

így a hazai ipari igények ma már megközelítik az évi 3 millió tonnás kukoricamennyiséget is. (Igaz, a feldolgozók a gyártási folyamatok részeként takarmányokat is előállítanak, így a végtermékek oldalról nézve javítják a hazai takarmánykínálatot és -mérleget).

Bár egyes hírek szerint

az ipari üzemek az idei speciális piaci körülmények miatt a szokásosnál kevesebb kukorica feldolgozását tervezik, az alapanyagok előteremtéséhez így is importra van szükségük.

Ugyanilyen helyzetbe kerül(t) a takarmányipar is, amely a korábbinál is nagyobb árupiaci verseny miatt kukoricaszükségletének előteremtéséhez szintén behozatalra kényszerül.

A leginkább kézenfekvő beszerzési forrásul a környező országok – Románia, Szerbia és Lengyelország - szolgálhatnak, de

a legnagyobb árumennyiség a hagyományosan jelentős kukoricatermelő országnak számító Ukrajnában érhető el.

A február óta tartó orosz-ukrán háború ellenére az ukrán kiszállítások ma kukoricából is folyamatosak, de a fegyveres konfliktus a vásárlásoknál és a transzportálásnál is jelentős kockázatot és bizonytalanságot okoz. Emellett piaci hírek szerint probléma adódhat abból is, hogy egyes ukrán kukoricatételek minősége kifogásolható lehet, és ez takarmányozási-ipari felhasználásukat korlátozhatja vagy el is lehetetlenítheti.

Pozitívumként jöhet ugyanakkor számításba, hogy az ukrán kukorica ma valamivel olcsóbban vásárolható meg az itteni áraknál, és ez némileg csökkentheti a hazai takarmányiparra és állattenyésztőkre nehezedő nyomást.

Az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint a takarmánykukorica tonnánkénti termelői árai Magyarországon 134 ezer forint körül mozognak, és ez több mint 80 százalékos drágulást jelent az egy évvel korábbi árviszonyokhoz képest.

Bár a takarmánybúza és takarmányárpa árai is magasak, a kukoricahiány egyik következménye most az lehet, hogy a takarmányozásban a termények felhasználása - a kukorica részbeni kiváltása érdekében - a búza és az árpa irányába tolódhat el.

A terménypiaci árak nem csak az állattenyésztőknél, hanem - ellentétes előjellel - a növénytermelőknél is sokkot okoznak, mivel

sokan hatalmas árbevételtől és profittól estek el az aszály kártételei miatt.

A legtöbb gazdálkodó az év eleje óta gyorsuló gabonaár-emelkedés láttán beleélte magát abba, hogy az idén a költségnövekedések ellenére is látványos jövedelmezőség-javulást érhet el, ezért most különösen nagy csalódásként szenvedi el a kukoricapiaci veszteséget, amely egyes termelőknél olyan súlyos is lehet, hogy pénzügyi helyzetüket is megrendítheti.