Spekuláció és hiánypszichózis jöhet a magyar gabonapiacon – Csoda lenne, ha idén simán lemenne az aratás időszaka

Teljesen átrajzolja a hazai gabonapiaci viszonyokat az orosz-ukrán háború a június második felében kezdődő idei árpa- és búzaaratás előtt, és olyan helyzetet teremt, amelyre az elmúlt évtizedekben nem volt példa Magyarországon. Általánosságban igaz, hogy nincs két egyforma gabonaszezon, és minden újabb betakarítási-kereskedelmi időszaknak megvan a maga sajátossága,

de ennyire extrém körülmények között emberemlékezet óta nem készülődtek az aratásra az ágazati szereplők.

A feszültséget az általános élelmiszerpiaci áremelkedés idézi elő, amely a gabonaszektort sem kíméli. Bár a drasztikus drágulás már tavaly megkezdődött, az igazi sokkot a február elején kirobbant orosz-ukrán háború okozta, amely a gabonaárakat soha nem látott magasságokba repítette, és elképesztő árvárakozásokat gerjesztett a júliustól kezdődő új gabonaszezonra is.

Az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint a tavalyi betakarítás idején 60 ezer forint körüli tonnánkénti búzaárak jellemezték a piacot,

míg mostanra 140 ezer forintot közelítő árszint alakult ki, amely csaknem 120 százalékos – vagyis több mint kétszeres – árnövekedést jelent az elmúlt évhez képest.

A gabonaárak hagyományosan a betakarítás idején a legalacsonyabbak, és utána fokozatos növekedés kezdődik, de most mindenki eleve rendkívül magas induló árakkal számol, amelyekre a későbbi hetekben-hónapokban további áremelkedések rakódhatnak.

A még jobb árak reménye táplálja azokat a termelői szándékokat is, amelyek azt eredményezhetik, hogy a learatott gabona jó ideig nem kerül piacra az aratás után.

A növénytermelő gazdák most pénzügyileg jó helyzetben vannak, így könnyebben dönthetnek úgy, hogy nem értékesítik betakarított terményeiket, ha a megfelelő raktárkapacitások is rendelkezésükre állnak.

Egyelőre ugyanakkor még az is kérdéses, hogy a fő gabonanövénynek számító búzából mennyi juthat a tárolókba az aratási időszakban. Az idei aszályos időjárás megtette a hatását, így a termés valószínűleg kisebb lesz a tavalyi 5,3 millió tonnánál.

A pesszimistább előrejelzések szerint csak mintegy 4,5 millió tonna búza várható, ami 15 százalékos csökkenésnek felelne meg,

de a terméseredmény így is bőségesen meghaladhatja azt a 2,3-2,5 millió tonnára tehető éves mennyiséget, amelyre az érkezési, ipari, takarmányozási és egyéb hazai igény kielégítéséhez szükség van.

A mai félelmek szerint viszont hónapokig tartó mesterséges búzahiány is felléphet a hazai piacon, ha a termelők spekulációs okokból valóban visszatartanák készleteiket.

Erre utalt Nagy István agrárminiszter is a feldolgozókat és a kereskedőket képviselő Gabonaszövetség közelmúltbeli jubileumi rendezvényén, aki úgy vélte, hogy az esetleges hiánytünetek augusztus-október között jelentkezhetnek igazán,

amíg a gazdálkodóknak nem lesz szükségük üres tárolókra az őszi betakarítású növények – elsősorban a napraforgó és a takarmánykukorica – elhelyezéséhez.
Az agrártárca a belföldi áruellátás garantálása érdekében már most megerősítette, hogy a kivitelnél az új gabonaszezonban is fennmarad a március elején bevezetett, majd májusban meghosszabbított  bejelentési kötelezettség, de a miniszter a feldolgozóktól és a kereskedőktől további „innovatív” megoldási javaslatokat is kért annak érdekében, hogy

az állattenyésztőket olcsóbb takarmányokkal lehessen ellátni, illetve pontosabban fel lehessen térképezni, hogyan alakulnak a konkrét eladási szándékok a hazai piacon.

A hatékony készletgazdálkodáshoz ugyanis a tárcavezető szerint nem csak azt kell tudni, mennyi gabona található az országban, hanem azt is, hogy ebből egy-egy időszakban ténylegesen mennyi használható fel.

Kérdés azonban, hogy a minisztérium milyen eszközöket vethetne be ahhoz, hogy a termelőket gabonájuk értékesítésére bírja, és a még durvább spekulációs drágulásnak elejét vegye. Egyes vélemények szerint szóba jöhetne a tárolás „megadóztatása” vagy a kötelező eladások előírása is, de ezzel kapcsolatban egyelőre nincsenek hivatalos elképzelések.

Mindenesetre a helyzet komolyságára utal, hogy a gabonaszektorban eddig nem igazán volt példa arra, hogy egy tárcavezető a gabonatermelők piaci magatartásának feltérképezéséhez és befolyásolásához nyilvánosan a feldolgozók és a kereskedők segítségét kérje.

Európa és a világ megfelelő gabonaellátásához fontos körülménnyé vált az is, hogy a tengeri kikötők használhatatlansága miatt miként lehet stabil szárazföldi útvonalakat biztosítani az ukrán gabona szállításához.

Magyarország továbbra is stabil gabonakorridor létrehozását és fenntartását szorgalmazza, hogy az ukrán terményeket az élelmiszerellátási válságövezetekbe is el lehessen juttatni.

Mint ismert, Ukrajna és Oroszország együttesen a világ gabonakereskedelmének 30 százalékát adja, de kétséges, hogy a háború miatt ténylegesen mennyi termény kerülhet a világpiacra.

 Főként az okoz bizonytalanságot, hogy az ukrán gazdák mennyi gabonát tudnak betakarítani, illetve Oroszország milyen mértékben akadályozza az ukrán kiszállításokat és fékezi saját gabonaexportját.

Emellett növekvő aggodalmakat váltanak ki az elszabadult árak is, mert félő, hogy számos fejlődő ország a számára szükséges készleteket a drágulás következtében sem tudja beszerezni, és ez – például az arab térségben – éhséglázadásokhoz vezethet.

Egy folyamatosan működő gabonakorridor ugyanakkor Magyarország szempontjából is előnyös lehet, hiszen a szállításokkal nálunk is érdekelt, nagy nemzetközi cégek foglalkoznak, így az itt áthaladó és/vagy landoló ukrán tételek mennyiségi értelemben enyhíthetik a feszültséget a hazai piacon.

Úgy tűnik azonban, a tartós áremelkedést végképp nem lehet kivédeni, ezért a drágulás fékezéséhez további kormányzati intézkedésekre lehet szükség.

A parlamenti mezőgazdasági bizottság közelmúltbeli ülésén ezzel összefüggésben merült fel, hogy az állattenyésztők helyzetének javítása érdekében 27 százalékról 5 százalékra kellene mérsékelni a tápok és az egyéb takarmányok áfáját. Az ügyet Horváth István fideszes képviselő, a Magyar Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének elnöke vetette fel, a bizottsági ülésen jelenlévő Nagy István pedig nem ellenezte az ötletet.

A mai árviszonyok mellett a csökkentés éves szinten 130 milliárd forintnyi áfa elengedését jelentené, amely a takarmányvásárlásokat, illetve a takarmánypiac finanszírozhatóságát is könnyítené, de egyes vélemények szerint a költségvetési jelenlegi helyzetében nem valószínű, hogy ilyen lépést rövid távon bevállalna a kormány.

Ugyancsak kérdéses, hogyan növekednek majd a lakossági terhek, mivel a fogyasztóknak egészen biztosan újabb liszt- és kenyérdrágulással kell szembenézniük.

Az AKI adatai szerint a BL 55-ös finomliszt malmi értékesítési ára mára az egy évvel korábbihoz képest 70 százalékkal, kilónként 160 forintra növekedett, és a csillagászati búzaárak hatásására további áremelkedés várható.

A bolti lisztárakat a kormány élelmiszerárstopja maximálja, de ugyanez a pékségekben felhasznált lisztre, illetve a kenyér fogyasztói árára nem vonatkozik. Ez alapozza meg azokat az aggodalmakat, amelyek szerint az új búzából készült liszteknél és kenyérféleségeknél további jelentős drágulás következhet be.

Egyes jóslatok ma 800 forint körüli kilónkénti fogyasztói kenyérárakat vízionálnak, de önmagukban e prognózisok értelmezhetetlenek. Számtalan kenyérféleség kapható ugyanis a boltokban, és több közülük már ma is ezen az árszinten mozog.

Az AKI információs bázisa szerint a nagyobb mennyiségben fogyasztott félbarna kenyér kilónkénti fogyasztói átlagára ma 420 forintra tehető, így itt az áraknak rövid időn belül meg kellene kétszereződniük, hogy 800 forintos árszint alakuljon ki.

A drágulási folyamatba beleszólhat a kormány is, amely a július elején lejáró élelmiszerárstop felülvizsgálatára készül. Ennek kapcsán felmerülhet, hogy a lakosság érdekében maximálják egyes kenyérféleségek bolti és sütödei árát is, de ez további problémákat vethet fel.

Erre utalnak azok a közelmúltbeli nyilatkozatok, amelyek – figyelembevéve az egyéb költségtényezők árnövekedését is - sok kisebb pékség csődjét vetítik előre, ha a vállalkozások pluszkiadásaikat nem tudják megfelelő mértékben továbbhárítani péksüteményeik és kenyérféleségeik árában.