IMF: mélyül a szakadék a valóság és a statisztika között
ElemzésekA világ gazdaságainak valós teljesítménye akár ezer milliárd dollárral is eltérhet a valóságtól, mert a GDP, a fogyasztói árak, és a termelékenység jelenlegi mérési módszerei alig tudnak lépést tartani a technológia és a fogyasztói magatartás gyors változásával. A mérési rendszerek megújítására van szükség, hogy kisebb legyen az eredmények és a gazdasági valóság közötti szakadék – olvasható az IMF honlapján.
Az adatközpontú digitális gazdaság átalakította az áruk és szolgáltatások előállításának és fogyasztásának módját. A technológiai fejlődés alapvetően változtatja meg a gazdaságunkat, mégis lassan követik ezt a gazdasági statisztikák, ami hatalmas vakfoltokat hagy a döntéshozók számára – véli az IMF honlapján megjelent elemzésében Rebecca Riley, a King’s College London King’s Business School közgazdasági gyakorlat professzora és a Gazdasági Statisztikai Kiválósági Központ igazgatója.
Céges kiadás itt, bevétel ott
A nemzeti statisztikai hivatalok az ENSZ nemzeti számláinak rendszerében (SNA) megfogalmazott koncepciók alapján állítják össze az egyes országok alapvető gazdasági számláit, amelyek globális referenciaértéknek számítanak. Hasonlóképpen, az infláció mérését az IMF fogyasztói árindex kézikönyve irányítja. Jelenleg ezek a statisztikák irányadók a gazdaságélénkítési programok esetében, a kamatpolitika, a szociális ellátások és az üzleti szerződések módosításánál is – állapítja meg elemzésében a neves szakember.
Az adatalapú digitális gazdaság egyik jellemzője, hogy olyan immateriális javakra támaszkodik, mint a szoftverek, a marketing adatbázisok és a vállalatok „szervezeti tőkéje”. Számos fejlett gazdaságban a vállalkozások legalább annyit fektetnek be immateriális javakba, mint az épületekbe és a gyárakba, ami kétségtelenül több száz milliárd dollárt jelent.
A termelékenység és a GDP hivatalos mérései azonban nem tükrözik teljes mértékben ezeket az immateriális javakat. Carol Corrado, a Conference Board közgazdásza és kutatóinak becslése szerint a fejlett gazdaságokban az immateriális javakat érintő beruházások fele lényegében adatberuházás, amelyet a gazdasági számlák csak most kezdenek beépíteni az ENSZ nemzetközi statisztikai rendszereinek idei frissítésébe.Az immateriális befektetések növekvő jelentősége - a termelés globalizációjával együtt - külön nehézségeket jelent a nemzeti adatok pontos mérésében. Például a multinacionális vállalatok immateriális javainak felhasználása a profit áthelyezéséhez vezetett az adókötelezettségek minimalizálása érdekében.Így a szellemi tulajdonjogokat és az azokból származó bevételeket a cégek alacsony adókulcsokat kínáló országokba (például Írország) helyezték át. Ez azt eredményezheti, hogy a termelési inputokat az egyik országban számolják el, míg a kapcsolódó bevételeket máshol.
Torzuló adatok, távolódó valóság
Azáltal, hogy a multinacionális vállalatok termelését a foglalkoztatás vagy az értékesítés alapján osztották szét az egyes országok között, jelentős adattorzulás jön létre. Néhány kisebb és nyitott gazdaságban, például Írországban és Dániában, a statisztikai hivatalok egyre inkább szélesebb körű adatsorokat vesznek figyelembe a gazdasági helyzet felméréséhez, kiegészítve a GDP-t más nemzeti számlák mutatóival.
A reál-GDP és a reál-háztartási fogyasztás számításai az átlagos anyagi életszínvonal változásának becsléséhez adnak adatokat. A reál-GDP növekedésének - a monetáris érték növekedése mellett - a termékek és a szolgáltatások mennyiségének és minőségének javulását is tükröznie kellene. A termékek minőségének mérése azonban rendkívül nehéz feladat, különösen akkor, ha a gyors innováció új vagy továbbfejlesztett termékek megjelenését eredményezi – emeli ki az IMF honlapján megjelent elemzésében Rebecca Riley.
Vegyük példáként az információs és kommunikációs szolgáltató iparágakat. Ezek nagymértékben támaszkodnak az adatokra és a digitális technológiákra, ezért elvárható lenne, hogy erős, innovációvezérelt növekedést mutassanak. Ennek ellenére a 2008-as pénzügyi válságot követő évtizedben ezeknek a szektoroknak a termelékenysége több fejlett gazdaságban is jelentősen stagnált, ami hozzájárult a globális növekedés lassulásához.
Már változnak a statisztikai rendszerek
Az adatközpontú gazdaságnak új statisztikákra van szüksége, ami tükrözi az új realitásokat. Az ENSZ statisztikai elszámolási módszereinek idei frissítése az első 2008 óta, és célja a makrogazdasági fejlemények, például a digitalizáció és a globalizáció jobb beszámítása, figyelembe véve a környezeti fenntarthatóságot és a jólétet.
A megbízható gazdasági statisztikákat eredményező új adatformák, gazdasági és statisztikai módszerek ugyanakkor beruházásokat is igényelnek. A változtatások viszont elindultak, amire jó példát jelentenek a fogyasztói árindexek. Hagyományosan a kormányzati szervek ezeket az indexeket a kiskereskedők árainak figyelemmel kísérésével és a fogyasztók kiadásairól szóló felmérésekből nyert adatok felhasználásával állítják össze, ami költséges. Emellett egyre nehezebbé is válik, mivel az emberek kevésbé hajlandók válaszolni a felmérésekre.
A kiskereskedők által már gyakrabban használt vonalkódok és szkennerek, valamint az online adatok elterjedése azonban megváltoztatja a helyzetet. Az elmúlt évtizedben a holland, ausztrál és kanadai statisztikai hivatalok fokozatosan beépítették a POS-adatokat a fogyasztói árindexekbe. Az Egyesült Királyság statisztikai hivatala is halad előre ezen a területen. Az ilyen adatok gyűjtése lehetővé teszi az infláció időszerűbb és pontosabb mérését. Ráadásul ezek a fejlemények lehetővé tehetik a statisztikai hivatalok számára, hogy jobban tükrözzék az eltérő jövedelmi szintű, az ország különböző részein élő fogyasztók tapasztalatait.
A legfontosabb gazdasági statisztikák előállítása valószínűleg egyre inkább támaszkodik majd a magánszektor, a közigazgatási rendszerek és a felmérések adatforrásaira, egy nemzeti hivatalok által irányított, vegyes megközelítés keretében.
