Innováció: ezek az áttörés akadályai

Mire ösztönzi a hazai vállalatokat az innovációs környezet, milyen előrelépések történtek kutatás-fejlesztés terén, és hogyan tudnánk előrelépni az innovációs rangsorban – ezekre a kérdésekre keresték a választ vállalatvezetők a 63. Közgazdász-vándorgyűlésen.

A megszólalók a nagyvállalatok lehetőségeit és hazánk helyzetét az Európai Innovációs mutatószámok (EIS) tükrében értékelték: ezek az indexek mutatják meg az EU-tagállamok innovációs teljesítményét, vetik össze az egyes államok kutatás-fejlesztési és innovációs teljesítményét, valamint térképezik fel az erősségeket és a fejlesztendő területeket.

Innovációs teljesítményük alapján a tagállamok négy kategóriába vannak besorolva az EU-átlagához mérten: a „vezető államok” az EU-átlagot jelentősen meghaladják, 125 százaléknál magasabb teljesítménnyel.

Az „erős innovátor” országok teljesítménye 100 és 125 százalék között mozog, míg a „mérsékelt” innovátorok az uniós átlag 70 és 100 százaléka között teljesítenek. A 70 százalék alatti mutató a felzárkózó tagállamokat gyűjti.

Az elmúlt öt év mutatószámait értékelve Csath Magdolna egyetemi tanár, a Magyar Közgazdasági Társaság Innovációs szakosztályának alelnöke rámutatott:

innováció tekintetében a visegrádi országok nincsenek jó pozícióban, hazánk pedig nem tud érdemben előrelépni.

2020-tól Magyarország rendszeresen a 21.vagy 22.helyet tudja megszerezni, míg Csehország a 14-19. a rangsorban, Ausztria eközben a 8.helynél nem ér el rosszabb eredményt.

A magyar érték jelenleg 69,5 százalék, amely az utolsó kategóriára elegendő.

Az okok között a megszólalók szerint az állami finanszírozás csökkenése áll, valamint az, hogy a vállalatok összességében kevesebbet költöttek innovációra. Ez utóbbit támasztja alá az EIS-jelentés részmutatója, mely az innováló cégeket vizsgálja: ezen a listán hazánk a 24.helyen áll, míg a cégek K+F beruházásainál a 17.helyen.

Az összes innovációs szempontot vizsgálva a magyar vállalatok a digitalizáció terén teljesítenek a legjobban: a 27 tagállam között itt a 13.helyen végeztünk.

Mint Csath Magdolna rámutatott, a magyar áruk kivitele tekintetében azért állunk jól, mert az export médium-high tech termékeket jelent, ám az emögötti tudás nem Magyarországon keletkezik.

Az innovatív termékek exportja tekintetében az EIS-rangsorban Magyarország a 17.helyet foglalja el.

A vállalati innovációs beszélgetésben szó esett a jelentős területi különbségekről is.

Csath Magdolna kiemelte, hogy az országon belül óriásiak a különbségek: míg Budapest megközelíti az Európai Unió átlagát, addig Észak-Magyarország nem éri el az EU-átlag 60 százalékát sem.

Noha az egyik fő innovációs hajtóerőnek a magasan képzett munkaerő és a készségek számítanak, Magyarország a humán erőforrás tekintetében jelenleg a 25.helyen áll az uniós rangsorban. Az előrelépéshez a digitális készségek elterjedtsége, a kutatók megfelelő száma, a megfelelő tudásalap és utánpótlás lenne szükséges.

A kutatás-fejlesztési beruházások tekintetében a V4 országok lemaradásban vannak az EU-n belül: miközben Ausztrián a K+F ráfordítások elérik a GDP 3,3 százalékát, addig Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon ez a mutató 1,8 százaléka alatt van.

Az üzleti szektor innovációs beruházásai hasonló képet mutatnak: az osztrák vállalatok a GDP 2,3 százalékát költik erre a célra, a V4-ek egy százalék vagy az alatti teljesítményt mutatnak.

Az egy főre jutó állami kutatás-fejlesztési kiadások tekintetében egy főre 58 euró jut Magyarországon, ami szintén elmarad az uniós átlagtól.