Irán és az urán: elkezdődött az atompóker

Elemzések2019. júl 4.Fellegi Tamás

Miután nemrég Irán és az Egyesült Államok hajszálra volt a háborútól, most újabb veszélyes szintre ért a perzsa állam: elérte azt a dúsított urán mennyiséget, amit már tilt a 2015-ös szerződés. Van, aki legyint erre, de Észak-Korea is a vártnál gyorsabban lett atomhatalom.

Küszöbérték

Az iráni külügyminiszter bejelentette, hogy országa elérte, sőt meghaladta az urándúsításban azt a mennyiséget, amelyet a 2015-ben kötött hathatalmi szerződés, melyből az Egyesült Államok időközben kivonult, felső limitként határoz meg. A tényt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is megerősítette. Mindez mindössze két héttel azután történt, hogy Irán lelőtt egy személyzet nélküli amerikai felderítő repülőgépet, és erre válaszul Donald Trump támadást rendelt el Irán ellen, de azt az utolsó pillanatban lefújta.

Még visszafordítható

De miért is provokálja Irán ezzel a szerződésben még résztvevő öt hatalmat? Irán szerint azért, mert nem tudják megvédeni az amerikai szankciók hatásaitól, amelyek romba döntik az ország gazdaságát, ezért úgy tekintik, mintha az a gyakorlatban érvénytelen lenne. Gyorsan hozzátették azonban, hogy a folyamat visszafordítható, vagyis adott esetben hajlandók megszabadulni az anyag egy részétől, utalva arra, hogy ha a szerződést összességében a másik oldal is be tudja tartani (kevésbé sújtják Iránt a szankciók), akkor a perzsa állam is gyorsan visszatér a szerződésben előírt állapothoz.

Amerikának is szól

Irán feltehetően nem csak az öt szerződő féllel szemben akart erőt mutatni, hisz jól tudja, hogy nem tudják kivédeni az amerikai szankciók hatásainak egy részét, pontosabban ha ezt megpróbálják megtenni, saját cégeik is olyan amerikai embargó alá kerülnek, amit inkább nem vállalnak. Az európai oldal (Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság) ugyan létrehoztak egy mechanizmust (INSTEX), amelynek segítségével közvetlen pénzmozgás nélkül zajlik a kereskedelem, ráadásul a platform magánkézben van, így elvileg Amerika nem szankcionálja, de ezt Irán kevésnek tartja.

Az erődemonstráció sokkal inkább szólhat Amerikának, jelezvén, hogy nem ülnek ölbe tett kézzel, amíg az Egyesült Államok szankciókkal sújtja őket, egyúttal nem sietnek tárgyalni vele, amíg ilyen módon próbálja erre kényszeríteni. Ráadásul, és ez még lényegesebb lehet: Irán előtt ott lebeg Észak-Korea példája, amely hasonló helyzetben csendesen kifejlesztette nukleáris fegyvereit, sőt, a célba juttatásukhoz szükséges rakétákat is, és így lényegében sérthetetlenné vált.

Fizikai részletek

Egy, a CNBC-nek nyilatkozó nukleáris szakértő szerint a most elért 300 kg, amelynek 3,67 százaléka 235-ös urán, vagyis még csak kismértékben dúsított, így alkalmatlan a fegyverkészítésre, és ebből a helyzetből sokáig tarthat eljutni a kívánt célhoz. Ne felejtsük azonban, hogy Észak-Korea képességeit is erősen alábecsülték, és most már tehetetlen vele szemben a világ.

A szakértő, aki a walesi Cardiff Egyetem kutatója, hozzátette, hogy ebből a kevéssé dúsított anyagból háromszor ennyi kellene, és azt is tovább kéne dúsítani, hogy atombombát lehessen belőle építeni. Amint elmondta: egy nagyon egyszerű nukleáris fegyverhez szükséges legkisebb mennyiség 400 kg, legalább 20 százalékosra dúsított urán, de a szokványos fegyverek anyaga 90 százalék 235-ös uránt tartalmaz.

Nem juthat odáig

Egy másik, ugyancsak walesi szakértő szerint a helyzet veszélyes, mivel Irán akár egy év leforgása alatt is eljuthat arra szintre, ahol egy atombombához elegendő anyaggal rendelkezik. Az időtartam több feltételtől függ, ráadásul komoly szakértelem és további idő kell ahhoz, hogy ténylegesen bevethető fegyvert készítsenek belőle. Kell egy megfelelő szerkezet, amelyben elhelyezik az anyagot, mégpedig igen gondos elrendezéssel ahhoz, hogy be tudják indítani és kontrollálni tudják a láncreakciót, ráadásul célba juttató eszközre is szükség van.

Így ha folytatódik is a dúsítás, Irán még jó darabig nem tekinthető olyan országnak, amely nukleáris fegyverekkel felszerelt hadsereggel rendelkezik. Csakhogy odáig nem is szabad eljutni a dolgoknak, sőt, még a közelében sem, mivel Irán folyamatosan fenyegeti Izraelt is, az pedig egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy egy olyan országnak atomfegyvere legyen, amelyik azt adott esetben habozás nélkül be is veti ellene.

A pont, ahol a háború elkerülhetetlen

Míg Észak-Korea mindenkori urának alapvetően nem célja, hogy bárki ellen bevesse a fegyvereit hanem elég az, hogy azok elriasztásként funkcionálnak ellenségei számára, addig Irán esetében nem zárható ki ez a forgatókönyv, pontosabban, ha kicsi is az esélye, Izrael ezt a kockázatot nem vállalhatja. Ezért Izrael részéről vélhetően nagy nyomás fog Amerikára nehezedni, hogy egy adott ponton túl fegyveres erővel lépjen fel, sőt, végső esetben maga teszi ezt meg, ahogy egyszer már 1981-ben Szaddam Husszein Irakjával ezt megtette, amikor egy Bagdad közeli kutatóreaktort bombákkal megsemmisített.

Újabb veszélyes lépés

A következő kritikus dátum nagyon közeli: július 7-e, ekkor tervezi azt Irán, hogy immár nemcsak a mennyiséggel, de a dúsítás fokával is átlépi a szerződésben meghatározott szintet, a 3,67 százalékot (a békés célú felhasználáshoz, energiatermeléshez szükséges szint), és helyreállítja nehézvizes kutatóreaktorát, melyet a szerződés értelmében úgy kellett módosítania, hogy alkalmatlan legyen nukleáris fegyver fejlesztésére.

Irán így most erős nyomást gyakorol szerződéses partnereire, a maradókra és a kilépőre egyaránt. Jelzi ugyan, hogy még bármikor kész visszafordulni, ha hagyják őt gazdaságilag lélegzethez jutni, de ha nem, akkor továbblép a nukleáris fegyver birtoklása felé vezető úton. A háború pedig a korábban említettek miatt jóval ennek elérése előtt garantált, így nincs túl sok ideje a feleknek. A szerződést betartók ráadásul túl sokat nem tudnak tenni (hacsak meg nem győzik Trumpot egy, esetleges minimális módosítást tartalmazó szerződésről).

Fogy az idő

Az amerikai elnök most arra épít, hogy a szankciók mindenképpen tárgyalóasztalhoz ültetik Iránt. Csakhogy amíg hat nagyhatalom szankciója és ellenséges mivolta tényleg rákényszerítette az országot a tárgyalásra 2015-ben, Amerika egyedül, miközben öt másik támogatja Iránt, nem feltétlenül éri ezt el. Persze Trump arra is számíthat, hogy ha Irán messzire halad a dúsításban, akkor kénytelen lesz a másik öt hatalom is bevezetni a szankciókat. A tétek mindenestre nagyok a pókerjátszmában, és az amerikai elnököt nem csak az esetleges háborús konfliktus veszélye, hanem jövőre esedékes újraválasztási kampánya is sürgeti.