Katar: Rengeteg vendégmunkás életébe került a foci vb  

A világ negyedik leggazdagabb országa Katar, amely 1971 óta független volt brit protektorátus , és a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgázkészletével rendelkezik. Az olaj és a földgáz gazdasági jelentőségét jól mutatja, hogy az összes állami bevétel több mint 70 százalékát, a bruttó hazai termék több mint 60 százalékát és az exportbevétel mintegy 85 százalékát adják a szénhidrogének.

Ugyancsak ezt mutatja, hogy az ország a világon a harmadik legnagyobb bizonyított földgáztartalékkal rendelkezik, és a második legnagyobb földgázexportőr. Az ipar vezető ágazata a kőolajfinomítás, de számottevő vegyipari és vaskohászati kapacitással is rendelkezik az ország.

Katar idén azzal került a világ figyelmének középpontjába, hogy az orosz invázió elindulását követően az országba látogatott a német gazdasági miniszter, Robert Habeck, hogy a kieső orosz földgáz részleges pótlására nagy mennyiségű folyékony földgáz (LNG) szállításáról írjon alá szerződést a katari vezetőkkel.

Az ország erejét mutatja, hogy a mindössze 11 ezer négyzetkilométer nagyságú kis félszigetet 2017-ben elvágta a szárazföldi összeköttetéstől Szaúd-Arábia, de a kis öbölállam gyorsan alkalmazkodott. Összesen négy évet úgy tudott eltölteni a blokád alatt, hogy a gazdasági növekedése nem nullázódott le. Az importútvonalakat azonnal átalakították, elsősorban Törökországra és Iránra támaszkodva.

Sőt, a járvány alatti lezárások, az energiaárak bezuhanása is Katarban hozta a legkisebb gazdasági visszaesést az olajállamok közül. Ennek oka, hogy okosan, hosszú távú stratégia alapján haladva, időben átalakították és diverzifikálták az egész gazdaságot, és az oktatásra is nagy súlyt helyeztek.

Az ország gazdaságában kiemelt szerepet töltenek be a vendégmunkások, amit jól mutat a katari lakosság megoszlása, hiszen a kétmilliós vendégmunkás sereg adja a lakosság több mint 88 százalékát, a katariak aránya a 12 százalékot sem éri el.A mostanáig nyilvánosságra került adatok szerint az állam 220 milliárd dollárt költött a világszínvonalú infrastruktúra kiépítésére, új utakra, tömegközlekedésre, hotelekre és sportlétesítményekre.

Többek között azzal szeretnék elkápráztatni a világot, hogy a nyolc csúcstechnológiás stadionban maximális kényelmet és kiemelkedő szolgáltatásokat biztosítanak a nézők számára.

Az eseményre másfél millió szurkolót várnak a 2,8 milliós lakosságú Katarba, ami azt jelenti, hogy jelentősen fellendül a turizmus, és a vendéglátás bevételei is megsokszorozódnak majd.

Előzetes számítások azt mutatják, hogy a világbajnokság rövid távon 20 milliárd dollárral növeli gazdaságát, az infrastruktúra bővülésével járó előnyök azonban várhatóan évtizedekig éreztetik majd hatásukat.

Az elmúlt évtized történéseinek árnyoldala, hogy a labdarúgó világbajnokság elnyerését követően azért került a figyelem középpontjába az ország, mert egymásnak gyökeresen ellentmondó adatok jelentek meg arról, hogy a sportesemény megrendezéséhez szükséges építkezéseken, a stadionok és egyéb létesítmények építése során hány vendégmunkás halt meg.

Az biztos tény, hogy az arab államban a hatóságok szerint mintegy 17 ezer vendégmunkás veszítette életét amióta elnyerte az ország a világbajnokság rendezési jogát. A hivatalos álláspont szerint közülük azonban mindössze hárman haltak meg valamelyik stadion építése során. 

Más források szerint viszont több százan haltak meg a stadionok építése közben, és ezrekre rúg azon vendégmunkások száma, akik olyan építkezések áldozatául estek, amelyekre nem került volna sor, ha nem nyeri el a világbajnokság megrendezésének jogát Katar.

Nick McGeehan, a FairSquare brit nyomozója és a munkavállalók jogainak védelmezője szerint nem csak a halálesetek száma a felháborító, hanem az, hogy milyen a megdöbbentő körülmények és milyen súlyos kizsákmányolás mellett foglalkoztatják a vendégmunkások zömét a sportlétesítmények építése során. Az is furcsa, hogy a jogvédő szerint vendégmunkások halálának többsége megmagyarázhatatlan.

Krishna Timislina, Az olajember rabszolgái című könyv egyik szereplője, aki maga is dolgozott a katari stadionépítéseken, a France 24-nek nyilatkozva arról beszélt, maga a földi pokol volt Katarban dolgozni: „a bizonytalan életkörülmények, a szörnyű vízminőség és a végtelen műszakok miatt tudjuk, hogy az egészségünk károsodik – de van-e választásunk?”

A könyv szerzői, Sébastian Castelier és Quentin Muller szerint a legnagyobb gondot azok a vállalkozók jelentették, akik a 2016-ig érvényben lévő kafala rendszerben dolgoztatták munkásaikat.

Ennek lényege, hogy minden vendégmunkáshoz szponzort rendelnek, aki sok esetben munkáltatója is. Gyakran elveszik a külföldiek útlevelét, és nem, ritka hogy napi 18 órát dolgoztatják őket. Ha pedig ez nem tetszik a munkásnak, bármikor visszaküldheti származási országukba.