Kétszer annyit költ az EU fegyverekre, mint Oroszország, mégis keveslik a védelmi kiadásokat

Ellentmondásos adatok

Oroszország a GDP-jének akár 9 százalékát is védelemi kiadásokra fordítja, míg Európa átlagosan 1,9 százalékot költ erre a célra. Egyértelműnek tűnik az egyenlet, az il Fatto Quotidiano elemzése alapján azonban némileg sántít ez az összehasonlítás. 

Mindezt annak fényében vizsgálta meg az olasz hírportál, hogy mint írják, az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen az utóbbi időben rendre a védelmi kiadások növelésére szólítja fel a tagállamokat és legalábbis a szavaival az egységes védelmi piac létrehozását célozza meg.

Mint arra rámutatnak, nem könnyű számszerűsíteni egy olyan háborúban álló ország fegyverekre és védelmi célokra fordított kiadásait, mint Oroszország, hiszen utóbbi ezt nem különösebben szeretné nyilvánosságra hozni. Az első ellentmondás már ezen a ponton jelentkezik, mivel Ursula von der Leyen szerint akár 9 százalék is lehet ennek a GDP arányos mértéke, míg a hivatalos moszkvai költségvetésben szereplő adatok szerint ugyan 2025-ben még emelkedik is a védelmi büdzsé aránya, de még így sem haladja meg a GDP 6, 3 százalékát. Ehhez persze még hozzá lehet adni különböző tételeket, amelyek ide sorolhatóak, de a végeredmény abban az esetben is 8 százalék.

Egyfelől mindezek alapján látható a védelmi kiadások számottevő emelkedése, hiszen ezek a legmagasabb értékek a hidegháború óta, mégis körülbelül egyharmaddal elmaradnak attól, amit a Bizottság elnöke jelzett. Ráadásul 2023-ban az orosz kiadások még csupán a GDP 4,4 százalékát tették ki, így egészen újkeletű ez a nagyobb mértékű ráfordítás.

Fontos azonban, hogy ez csupán egy arány, nem pedig a védelmi költségek abszolút értéke – világít rá az il Fatto Quotidiano. Annak természetesen kiváló indikátora, hogy egy adott ország milyen mértékű erőfeszítéseket tesz a védelmi képességeinek a fenntartásáért, illetve fejlesztéséért, azt azonban már nem képes reprezentálni, hogy hány rakétát, tankot vagy repülőgépet képes az adott állam megvásárolni. Egy szegény ország GDP-jének akár 40%-át is költheti fegyverekre, de kevesebbet tud vásárolni, mint egy gazdag állam, amely a GDP-je mindössze 2 százalékát fordítja erre a célra. Konkrét példával élve Oroszország GDP-je többé-kevésbé hasonló értékű, mint Olaszországé, számszerűen 2 ezer milliárd euró körül alakul.

Abszolút értékben vezet az EU

Az egész Európai Unió GDP-je azonban meghaladja a 18 ezer milliárd eurót, ami már a 9-szerese Oroszországénak. Ez alapján, ha az EU a GDP-jének 1,9% -át védelmi célokra költi, akkor ez körülbelül 350 milliárd eurós ráfordítást tesz ki, míg az Ursula von der Leyen által állított orosz GDP arányos 9 százalékos költés mindössze 180 milliárd eurót jelent. Az olasz portál véleménye szerint így az EU már most is eleget költ ahhoz, hogy legalább kétszer annyi fegyvert és lőszert vásároljon, mint Moszkva. Mint írják, pontosabb számot kaphatnánk, ha megvizsgálnánk az egyes országokra vonatkozó kvótákat, de elvben a nagyságrend helytálló. Más kérdés az európai államok közötti koordináció hiánya, amely hatékonyabbá és eredményesebbé tenné a védelmi kiadások megfelelő felhasználását.

Összehasonlításképp érdemes megjegyezni:

• Az Egyesült Államok GDP-jének 3, 3 százalékát költi védelemre, vagyis közel 900 milliárd eurót.
• Ezt követi Dél-Korea 2,8 százalékkal,
• Nagy-Britannia 2,6 százalékkal
• és Irán 2,2 százalékkal,
• míg Kína 1,3 százalékot fordít erre a célra, ami még mindig 240 milliárd eurót jelent, ráadásul a távol-keleti nagyhatalom ilyen célú ráfordításai emelkednek.

Ami Olaszországot illeti, évek óta a GDP 1,5 százalékon alakul, vagyis többé-kevésbé 30 milliárd euró körül mozog az olasz védelmi büdzsé.

Nem indokolt növelni?

Az il Fatto Quotidian az összehasonlításon keresztül arra kívánt rávilágítani, hogy az Egyesült Államok által diktált és láthatóan az Európai Bizottság elnöke által is szorgalmazott védelmi kiadás növelés a fenti számítások alapján nem feltétlen indokolt, miközben komoly terheket ró a gazdaság és a társadalom egyéb rétegeire.

A hadseregek egységesítése nehéz dió

A helyzet azonban ennél némileg komplexebb. Európa hadseregei korántsem egységesek. A fegyverfejlesztések pedig egymással párhuzamosan zajlanak az egyes országokban, vagy országcsoportokban, ezzel óriási többletköltséget generálva. Oroszország egy véderőt tart fenn, egységes fegyverzettel, ami mögött egységes hadiipar áll, egységes fejlesztésekkel, ami komoly költséghatékonyságot eredményez Európával szemben.

Az il Fatto Quotidian is utal erre, azonban a fenti helyzet jelentősége nem elhanyagolható. Így azonos védelmi képességek eléréséhez Európában egyszerűen jelenleg több pénzt kell elkölteni.

Ezen persze érdemes lenne változtatni és Európa hadiiparát hasznos lehetne racionalizálni és egyes fegyverrendszerek esetében egységesíteni, de ahhoz rendkívül keményen kellene belenyúlni a piaci folyamatokba, ráadásul a tagállamok szuverenitása is sérülhetne. Így ez az út korántsem oly könnyen kivitelezhető és még ekkor sem alkotnak homogén egységes haderőt a tagállamok egyes hadseregei együttvéve.

Drága munkaerő

Szót kell ejteni a humánerőforrás kérdésekről is. Az unió gyakorlatilag minden tagállamában magasabbak a bérviszonyok, mint Oroszországban, a hadseregek azonban erősen élőerő igényes szektornak tekinthetőek. Így hasonló véderő fenntartásának a humánerőforrás költsége Európában óhatatlanul magasabb lesz. Mivel ezesetben sok százezer, együttesen az egymillió főt meghaladó létszámról beszélünk, ez a bérkülönbség nem kis plusz költséget képes generálni.

Ehhez kötődően arról is érdemes lehet szót ejteni, hogy Európában feltehetően drágább a gyártás mint Oroszországban, ami szintén nem segíti, hogy azonos összegből azonos képességekre tegyünk szert.

Óhatatlanul beszélni kell a sorkatonaság intézményéről is. Utóbbi ugyanis olcsóbbá teszi Oroszország számára a hadsereg nagyszámú élőerővel való ellátását. Az Európai Unióban nem jellemző a sorkatonaság, így ezen a területen költséghatékonyságban szintén nem tud lépést tartani.

Turbulens világ - többirányú fenyegetés

Emellett Oroszország napjaink világában korántsem az egyetlen fenyegetés, amellyel Európa meg kell birkózzon, így a védelmi büdzsék tervezésekor szembe kell nézni a többi potenciális veszélyforrással is.

Amennyiben mindez nem lenne elég, arra is gondolni kell, hogy Európának elrettentő erőt kell tudnia képviselni akár Oroszországgal szemben is, erre azonban jelenleg nem képes. Eközben számos nehezen védhető terület fekszik Oroszország és szövetségese Fehéroroszország szomszédságában, gondoljunk csak a balti államokra, vagy a nagy és nehezen védhető lengyel síkságokra, ezek megfelelő védelme pedig extra erőforrást igényel.

Bárhogy is, de egy nemzetállam és egy sok országot tömörítő entitás védelmi költségvetését igen nehéz összevetni. A jelenleg tapasztaltak alapján Európa számos országa, köztük Németország nem rendelkezik a méreteihez képest kielégítő véderővel, így az EU tagállamai pillanatnyilag nem igazán képviselnek elrettentő erőt ezekben a változó időkben.

A védelmi büdzsé pusztán az alapján nehezen kalkulálható, hogy a fő rivális mennyit költ számszerűen e célra. A racionalizálás, hatékonyságnövelés vélhetően nem ártana Európában ezen a területen, de arra kicsi az esély, hogy napjainkban az EU hasonló összegből mint Oroszország hasonló katonai erőt képviseljen.