Lélektani határt lépett át a villamosenergia ára – de mi áll a háttérben?

Elemzések2024. júl. 19.Növekedés.hu

Július 18-án 20 és 21 óra közöttre 999 eurós megawattóránkénti nagykereskedelmi áramár alakult ki HUPX magyar áramtőzsdén, ami a nagy meleg mellett az időjárástól független erőművek európai szinten való fejlesztésének elmaradása és az elégtelen tárolókapacitás számlájára írható fel – írja elemzésében Zay Balázs, az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető kutatója.


Amikor először megjelentek a negatív áramárak az európai áramtőzsdéken, sokan ezt az energiarendszer fejlettségével azonosították. Valójában viszont arról van szó, hogy az időjárásfüggő megújuló energiatermelők az igényt meghaladó mennyiségű áramot termelnek, miközben egyes hagyományos erőművek leállítása nem lehetséges, mert például veszélyeztetné az ellátásbiztonságot, vagy kapcsolt erőműként melegvizet is előállítanak, amivel lakossági fogyasztókat látnak el.

Ezek az erőművek ilyenkor fizetnek azért, hogy valaki átvegye tőlük az energiát ezzel veszteséget termelve.

Forrás: HUPX

A jelenség, amit most láthatunk épp az ellenkezője, de nagyban kapcsolódik a napenergiához. A napok óta tartó kánikulában a hőség estére sem csökken, ellenben a háztartási méretű kiserőművek (HMKE) mért fogyasztást tompító hatása eltűnik (10 és 16 óra között kilaposodik a fogyasztási görbe), miközben a légkondicionálók a nem múló hőségben tovább működnek, illetve épp ekkor kerülnek bekapcsolásra a munkából hazatérők által.

Ahogy láthatjuk a MAVIR adatokból a késődélutáni órákban napenergiára egyáltalán nem, szélenergiára csak részben számíthatunk. Az energiaellátási rendszer a negatív árakkal büntetett erőművekre támaszkodik egész Európában, miközben még Ukrajnának is rekord méretekben exportálunk.

Forrás: MAVIR

A hazai ellátás összetételét megvizsgálva láthatjuk, hogy még a vésztartaléknak számító, drága és környezetszennyező nagyából 400 megawatt olajtüzelést is be kellett vetni a fogyasztás kielégítése érdekében. És hogyan kapcsolódik ide a 999 eurós áramár?

Egy európai rendelet alapján a legdrágábban termelő erőmű bekerülési költsége határozza meg a villamosenergia árát. Az olcsó importhoz pedig arra lenne szükség, hogy Európán belül nagy távolságokra tudjon áramolni a villamos energia onnan, ahol épp süt a nap és fúj a szél oda, ahol hiány van.

A tanulság továbbra is az, hogy amíg az energiatárolást nem tudjuk megoldani, az energia áramlásának pedig fizikai akadályai vannak,

addig alaperőművekre és gyors reagálású földgázturbinákra továbbra is szükség lesz, ezeket fejleszteni/finanszírozni szükséges.

Végső soron az időjárásfüggő energiatermelés közvetett költségeit ugyan úgy a fogyasztók fizetik meg, csak az elszámolásnál nem jelenik meg, mint a napelemek dedikált költsége.

Vagyis ki lehet hozni egy olyan eredményt, miszerint ezek az erőművek akár támogatás nélkül is versenyképesek, pedig, ha valaki a számok mögé néz, ez sajnos még most sincs így.