Már gyerekként önállóságra nevelte az élet – A MAPEI vezér sajátos sikersztorija

A MAPEI Kft. ügyvezető igazgatója Markovich Béla még csak hat éves volt, amikor meg kellett váljon a szülői háztól. Előtte a bácsalmási otthonukban gyakori volt a hangos szó. A szülők rossz kapcsolata miatt rendszeresek voltak a viták.

Az anyukám nem akarta, hogy a testvéreimmel ebben a közegben nőjünk fel

– emlékszik vissza a cégvezető. Mire kisiskolás lett már egy fővárosi kollégiumba került 180 kilométerre az otthonától. Pont a nagy távolság miatt a testvéreivel kifejezetten ritkán, csak 3-6 havonta tudtak hazamenni. De inkább az édesanyjuk látogatta őket, viszont ő is csak vasárnaponként.

Először nem is egészen értettem, hogy mi történik körülöttem. Hat évesen még izgalmasnak is gondoltam, hogy a testvéreimmel új helyen lakunk. Másodikos voltam, amikor a szülők rendszeres távolléte igazán mellbe vágott. Volt egy alkalom, amikor olyan keservesen sírtam, hogy édesanyám vasárnap után még maradt egy napot

–meséli Markovich Béla

De ennek a sajátos gyerekkornak volt pozitív oldala is: ránevelt az önállóságra.

Miután elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karát, a sport lett az élete. Már 14 éves kora óta szerette a röplabdát, a diploma után azonban három évig profiként is kipróbálhatta magát. Az viszont, hogy a MAPEI-hez került egy szerencsés véletlennek köszönhető.

A vállalat anyacége eredetileg még Milánóban jött létre bő 80 évvel ezelőtt. Mire Magyarországot elérte a rendszerváltás, már az építési ragasztó- és tömítőanyagok gyártása és értékesítése terén multinacionális óriáscéggé nőtték ki magukat.

Többek közt már jelen voltak az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában és Franciaországban is.

Amikor 1991-ben létrejött a magyar leányvállalat is, elsőnek egy olyan embert vettek fel, aki barátságban állt Markovich Bélával. „Kérdezte, hogy nem akarok-e értékesítő lenni a cégnél. Fogalmam nem volt róla, hogy mi az a MAPEI. A nagyobb gond viszont az volt, hogy még sose voltam értékesítő. Hirtelen azt se tudtam, hogy kellene neki állni. Fél napnyi gondolkodási idő után, azonban úgy döntöttem, hogy belevágok”.

Kezdetben mindössze négyen voltak a cégnél: rajta kívül egy ügyvezető egy raktáros és egy adminisztrátor dolgozott a vállalatnál. A munkaköri leírások nem voltak kőbe vésve. Ha épp szabadságon volt a raktáros akkor Markovich úr is felpattant a targoncára.

Az értékesítést autodidakta módon tanulta ki. Először felcsapta a telefonkönyvet és kiírta magának a nagy építőipari cégek elérhetőségeit. A módszer pedig működött: a jól menő vállalatvezérek ajtaja is megnyílt előtte.

A szekér jól futott, viszont a társaságnak nem tett jót, hogy időközben beállt egy vezetőváltás. A második ügyvezetővel az osztrák tulajdonosok nem voltak igazán elégedettek, így elköszöntek tőle, a Kft. irányítására pedig 1993-ban Markovich Bélát kérték fel. Az ügyvezetői szerepet viszont nem volt könnyű megszokni.

„Azt láttam, hogy a MAPEI Kft-nek jól megy, hisz évente volt, hogy 70-80 százalékot is elérte a növekedésünk. Az évtized közepén már a bérelt irodánkat is letudtuk cserélni egy állandó budaörsi telephelyre. Az viszont még nem volt világos előttem, hogy pontosan mit csinálok olyan jól, amiért ilyen remekül megy a cég. Egy ideig olyan erős volt a stressz, hogy még egészségügyi problémáim is voltak. Persze furcsa így utólag visszaemlékezni erre a kezdeti időszakra, hisz ma már imádok a cégvezetéssel foglalkozni”

– mondja az ügyvezető.

Hamarosan megindult a MAPEI Kft. szervezeti átalakítása: profi menedzsment jött létre és a profiljuk is szélesebb lett. Az első 10 évben ugyanis az építési ragasztó-, tömítő és vegyianyagokat, amelyekkel kereskedtek Ausztriából és Olaszországból hozatták. 2002-ben azonban felavatták a saját szárazhabarcs-keverő gyárukat Sóskúton. Az új üzemnek hála a logisztikai szolgáltatás is érdemben javult: a fővárosi partnereket ezután már 24-48 órán belül ki tudták szolgálni.

A MAPEI a válság előestéjén 2007-ben még pont időben vágott bele egy érdemi fejlesztésbe. Korábban viszonylag kevés értékesítőt foglalkoztattak: egy emberre 4-5 megye jutott. Hogy megkönnyítsék a kapcsolattartást az ügyfelekkel úgy bővítették a létszámot, hogy minden megyére jusson egy külön szakember. 

A jó hírnevük mellett ez a lépés is segített a cégnek átvészelni a recessziós időszakot. Az értékesítők épp elég munkát hoztak ahhoz, hogy ne kelljen senkit elbocsátani a MAPEI-től.

Az árbevételük a többi építőipari szereplőhöz képest viszonylag keveset esett: a 2008-as 6 milliárdos forgalom 2010-re 5,4 milliárd forintra zsugorodott. A válságból a saját területükön az elsők között lábaltak ki. A forgalmuk az utóbbi években már 20-30 százalékkal nőtt. Az árbevételük tavaly már meghaladta a 16 milliárd forintot.

A rendelések úgy feltornyosultak az utóbbi időben, hogy 2017 októberben le kellett állítaniuk az exportot is, mert az igényeket már nem tudták kiszolgálni. Már csak emiatt is jól jött a sóskúti gyár legújabb fejlesztése, melynek keretében a gyártókapacitás 55 ezer tonnáról 110 ezer tonnára nőtt. Az üzembe egy a logisztikai és csomagolási végfolyamatokat automatizáló robot is került, amit Sofiának neveztek el.

Ám ahogy a válság lecsengett és az építkezések gombamód kezdtek terjedni az országban a régieket új problémák váltották le:

az építőipart ugyanis napjainkban különösen negatívan érinti a munkaerőhiány.

A MAPEI a helyzet kezelésére hozta létre még 2016-ban a Magyar Építőipari Szakemberek Közösségét, amely a cég etikai kódexét betartó megbízható mesterembereknek nyújt háttér-szolgáltatásokat. A tagok például kedvezményesen juthatnak munkaruhához, szerszámokhoz, illetve olcsóbban tudnak telefonálni és tankolni is. A mostani 1500-as létszámot szeretnék 5-6 ezerre bővíteni. De vannak más távlati tervek is: két-három éven belül Markovich Béla szeretne egy felnőttképzéssel foglalkozó oktatási központot is indítani.

De a munkaerőhiány mellett az ágazatban rejlő hektikusságra is fel kell készülniük, hisz a rendelők sokszor nem hosszútávban gondolkodnak.

Az ágazat előtt közben ott magasodik egy nagy kérdés: vajon a mostani felfutás mikor ér véget? A MAPEI vezetője szerint a jelenlegi fellendülés 2-3 vagy akár 4 évig is kitarthat. Viszont, mint megjegyzi: érdemes előre készülni arra az időre, amikor a piac elkezd lassulni.

A sikerük egyik titkának tartja, hogy nem hajhászzák a pénzt: az értékesítők nem a legdrágább terméket akarják az ügyfelekre sózni. Ha van olcsóbb, minőségi alternatíva akkor inkább azt ajánlják a partnereknek.

Bár az utódját még nem szemelte ki, Markovich Béla arra figyel, hogy több olyan vezető beosztású szakember is legyen a cégnél, akinek idővel majd át lehet adni a stafétát. „Az operatív munkával már most se foglalkozom. Azon dolgozom, amin szerintem minden ügyvezetőnek kéne: a cég jövőjén”.