Mátyás király mennyire volt gazdag?
ElemzésekA reneszánsz uralkodó alatt a többszörösére nőttek a korona bevételei, de a magyar kincstár gazdagsága Európában így se számított kiugrónak.
Akik a saját szemükkel látták mind ámuldoztak, amikor Budán meglátták Mátyás reneszánsz palotáját.
Vörös márvány folyosóról, oszlopokkal tarkított terekről, aranyozott mennyezettről és szobrok egész hadáról szólnak a leírások. A várban ebben az időben épült ki a király híres könyvtára is. Egy német tudós, Brassicanus miután bejárta így lelkendezett:
Megtekintettem az összes könyveket. Mit is mondok: könyveket? Mindegyik könyvet kincsnek mondhatnám.
De a pompa nem állt meg a vár falainál. Az északi előudvarban látványos lovagi tornákat, kocsiversenyeket tartottak. Az uralkodói székhelyen pedig királyi kőfaragóműhely is működött.
Mátyásról tudjuk, hogy néha a konfliktusokat is pénzzel rendezte: a Szent Koronát úgy szerezte vissza, hogy a német-római királynak kifizetett érte 80 ezer aranyforintot,
ami mai értéken alsóhangon is ötezer milliárd forintnak felel meg.
Ráadásul már akkor is igaz volt, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Mátyás politikája pedig nem szűkölködött a hadi cselekményekben. Alatta épül ki a zsoldosokból álló hírhedt fekete sereg, és miközben a király a török ellen is hadakozott, megszerezte a cseh koronát és még Bécset is bevette.
Felmerülhet a kérdés: Mátyás alatt mennyi pénze volt az udvarnak, úgy hogy mindezt finanszírozni lehetett?
Amikor a trónra lépett a korona bevételei még viszonylag alacsonyak voltak: úgy évi 250 ezer aranyforintot tettek ki.
Problémát jelentett, hogy a terhek fizetését viszonylag könnyű volt kikerülni. Nem elég, hogy rengetegen kaptak felmentést, de kialakultak olyan gyakorlatok is, amelyek segítették az adóelkerülést. A kapuadót például gyakran úgy faragták le az alattvalók, hogy egy kapuhoz több jobbágycsalád is betelepedett, akiknek így együtt csak egyszer kellett adóznia.
Az adózás Mátyás alatt emiatt teljesen át alakult: például a kapuadó helyére jött a füstadó, amelyet már háztartásonként szedtek,
így a telkekre eső terhek két-háromszorosával is megnőttek.
A király átlagos éves bevételei egyes becslések szerint elérték az évi 628 ezer aranyforintot, úgy hogy ebbe a cseh és az osztrák tartományokból érkező pénzek be sincsenek számolva. Ennek az összegnek a nagy részét, vagyis több mint a 60 százalékát a jobbágyoktól szedték be.
A második legnagyobb bevételt a sóbányák haszna tette ki. Ezután jött a pénzverők és bányakamarák után járó juss és a harmincadbevétel, illetve az erdélyi szászok és a városok adója.
A 628 ezres éves bevétel mellett viszont még jókora összegek folytak be a rendkívüli adókból, amelyeket volt, hogy évente többször is kivetettek. Előfordult, hogy egy esztendő leforgása alatt háromszor is ki kellett pengetni a rendkívüli hadiadót.
Arra is akadt példa, hogy előre kellett fizetni: 1478-ban például ezt a terhet öt évre előre beszedték.
Emiatt Mátyás éves bevételei előfordult, hogy elérték a 900 ezer aranyforintot is. A régió nagyhatalmaival azonban a reneszánsz király így se vehette fel a versenyt, hisz II. Mehmed szultán ennek a dupláját söpörte be. Még Velence is többet könyvelhetett el, mint Magyarország.
A Francia Királyság bevételei pedig volt, hogy háromszor nagyobbak voltak.
