Mátyás király tényleg igazságos és nagyszerű volt vagy mese az egész?

A legtöbb királyunkról a köztudatba szinte semmi nem épült be. Ha az utcán megszólítanánk egy járókelőt, hogy mondjon legalább pár szót III. László vagy I. Mária uralkodásáról akkor minden bizonnyal csak egy tanácstalan tekintetet kapnánk válaszul.

Mátyás királyt viszont aligha kell bárkinek is bemutatni. Rengeteg mindent tudunk róla, igaz rendre olyasmiket, amikből egy szó se igaz. Például, hogy a Duna jegén koronázták meg, vagy hogy a közemberek mind odáig voltak érte.

Valójában, amíg a trónon ült rengeteg ellenséget szerzett magának. A Dubnici krónika, amely még Mátyás idejében született azt írja: „Mátyást erőszakos adópolitikája miatt özvegyek és árvák átkozzák”.

Mindezek után okkal merül fel a kérdés: mégis mi igaz a sok mendemondából, melyeket Mátyásról hallottunk?

Az álruhás király

A Mátyásról szóló népmesék egyik visszatérő eleme, hogy a király álruhában kémleli ki, hogy az országban miként zajlik az élet. Többször is előfordult, hogy efféle történeteket szőtt az utókor a neves uralkodókról.

Magyarországon a Nápolyt is lerohanó Nagy Lajosról terjedt el először, hogy álruhában járta a saját királyságát.

Mátyásnál még az is előfordulhat, hogy ha nem is azért mert igazságot akart szolgáltatni, de egyszer tényleg tett valami egészen hasonlót. A cseh Chrudim ostrománál 1469-ben állítólag álruhában próbált kémkedni az ellenség után. Hogy ez tényleg így történt-e azt nem tudjuk, de több forrás is utal rá, hogy Mátyás nem igazán féltette a saját testi épségét, ha éppen dúltak a harcok. Volt, hogy meg is sebesült.

Ráadásul szemben mondjuk az itáliai monarchákkal nem zárkózott el teljesen az alattvalóitól.

Az uralkodása elején együttvéve több mint hét évet töltött tábori körülmények között. Már csak emiatt is hozzászokott, hogy a bizalmasaival közvetlenül viselkedjen. Eleve az a fajta volt, főleg a fiatal éveiben, aki roppant mód szerette a táncot, a kockázást és a bajvívást.

Azon, hogy mennyire könnyű a király közelébe férkőzni második felesége Beatrix meg is ütődött. A királynő miatt a házasságuk után már csak szigorú protokollok mellett lehetett találkozni a királlyal.

Summa summárum: Mátyás szerette a társasági életet és még az is előfordulhat, hogy egyszer levetve királyi öltözékét tényleg titokban kémkedett, ám a mesék álruhás királya merő kitaláció.

Viszont arról, hogy elvegyült a köznép soraiban, nem sokkal a halála után már a XVI. században is írtak.

Mátyás, az igazságos

Ha a tetteit XXI. századi mércével próbáljuk megítélni, akkor Mátyás néhány intézkedése egyenesen kegyetlennek tűnhet. Miután Erdélyben szétvert egy ellene induló felkelést, a rebellis vezetők közül volt, akit lefejeztek, karóba húzattak, de volt olyan is, akit tüzes fogókkal marcangoltak.

Mindezek tükrében meglepő lehet, de Mátyás a saját korában egyáltalán nem számított kíméletlennek. Az orgyilkosságoknak nem volt híve és sok más európai uralkodóval szemben, nem öletett meg nemeseket, pusztán azért mert nem bízott meg bennük.

Pragmatikus király volt, aki igyekezett fenntartani a rendet és mindebben meglehetősen hatékony volt. A lázadásokat rendszerint csírájukban elfojtotta.

Az adópolitikája viszont roppant távol állt a kíméletestől. Például 1467-ben a szokásos évi adót begyűjtötték februárban, ám hiába gondolták az alattvalók, hogy ezzel fel is lélegezhetnek, tavasszal született egy új adó, amit még abban az esztendőben ki kellett fizetni.

A jobbágyságot sújtó rendkívüli adókat volt, hogy többször is beszedték egy évben. Igaz, épp az ehhez hasonló intézkedéseknek köszönhető, hogy fel tudta tölteni a kincstárat. Míg az uralkodása elején úgy évi 250 ezer aranyforint volt a bevétele, addig később ez a szám volt, hogy a 900 ezret is megközelítette. Ekkora összeg pedig kellett ahhoz, hogy tarthassa a lépést a régió uralkodóival, hisz II. Mehmed szultán ennek a dupláját söpörte be.

Az, hogy Mátyás igazságos uralkodó volt, azt részben ő terjesztette, például azzal, hogy dicsőítő énekeket rendelt magáról.

De miután meghalt, a jóhírét már magától is vitte tovább a nép. A megítélésében ugyanis óriási változást hozott az elmúlása. Még legnagyobb bírálói között is volt, aki hamar visszasírta azt a stabilitást, amelyet az uralkodása hozott Magyarországnak. Mert elvitathatatlan, hogy alatta az ország egy európai nagyhatalom volt. Fontos reformokat vezetett be a gazdaság terén és a haderőt is sikeresen újította meg. Udvarában pedig virágzott a kultúra.

Ahogy a királyságon úrrá lett a káosz, az emberek egyre égetőbb nosztalgiával gondoltak vissza Mátyás királyra.

Mindez oda vezetett, hogy a XVI. században egy oklevél már ezeket az azóta is ismert, megrendült szavakat írta le: "Meghalt Mátyás, oda az igazság”.

Ezt a fajta fordulatot a reneszánsz király megítélésében Heltai Gáspár 1575-ös krónikája így foglalta össze:

Éltében mind az egész ország reá kiált vala Mátyás királyra, hogy igen kövély, nagyravágyó, hertelen haragó, és felette igen telhetetlen volna: megnyúzná és megönné az országot a sok vámokkal és a nagy rovásokkal, mert négyszer rója vala mindeni esztendőben az országot […]

De mihelyt meghala, minden ember ottan dicsírni kezdé őtet. Mert mindjárt meg kezde bomlani a békesség az országba. Ottan megelevenülének a törökek is, és az ország egyik nyavalyából a másikba esék. Akkoron kezdé minden ember megismerni, micsoda jeles fejedelem volt volna az Mátyás király. És akkoron kezdének mind az emberek mondani: De csak élne Mátyás király