„Még talán 10 jó évünk van hátra” – Szakértők beszéltek a közelgő új világrendről

Kína manapság szívesen beszél a többpólusú világrendszerről és arról, hogy a globalizáció mindenkinek előnyös kéne legyen. De a változás és vele a viharfellegek már látszanak a láthatáron. Peking ki is tűzte a stratégiai célt: 2035-ig még az erőforrásfelhalmozás zajlik, vagyis addig szívesen üzletelnek Európával, vagy ha erre van nyitottság az Egyesült Államokkal is. Viszont, ahogy az ázsiai óriás kellően megerősödik a világ két pólusúvá fog válni: lesz egy kínai és egy amerikai blokk. Ez szinte elkerülhetetlen – mondta el P. Szabó Sándor, a Lehet-e kereskedni Kínával az euroatlanti szövetség tagjaként? című panelbeszélgetésen, melyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézete (GVKI) szervezett.

Ahogy az ÁNTK Kína-tanulmányok Tanszékének vezetője fogalmazott: jó esetben még van jó tíz évünk. Hogy a világ változik azt a tengerentúlon is látják: Amerika felismerte, hogy Kína nem csak meg akarja változtatni a világot, de meg is vannak az eszközei hozzá, hogy ezt megtegye. Emiatt az USA-t kevésbé érdekli Oroszország ukrajnai háborúja és jobban leköti az, hogy mi lesz hosszútávon Kínával.

De mit jelent mindez a mi régiónknak? Mint az eseményen elhangzott: a közelgő hidegháború miatt hiba lenne Kínának és a keletről érkező befektetéseknek hátat fordítani. Hisz azok az ipari infrastruktúrák, amelyek a beáramló külföldi tőke miatt épülnek ki, hosszútávon is roppant hasznosak lehetnek az országnak.

„Viszont ne legyenek kétségeink: amikor a világ két részre szakad Magyarország az USA blokkba fog tartozni. Jelenleg sem kérdés, hogy az ország az Európai Unión és a NATO-n belül képzeli el a jövőjét” – mondta el P. Szabó Sándor.

Matus Tibor, a Makronóm Intézet elemzője ennek kapcsán viszont felvetette: mi lesz, ha Magyarország a jövőben hasonló szerepet vesz fel, mint a hidegháború idején Finnország és Ausztria, vagyis mindkét oldallal jóban lesz?

Ami viszont valószínűtlen, hogy Európa egy harmadik nagy blokká váljon. Ugyanis hiába van az Európai Uniónak erős gazdasága, ehhez komoly nukleáris fegyverarzenálra és akkora európai hadseregre lenne szükség, amely méretében és felszereltségében összemérhető a kínaival és az amerikaival.

Egy acélmű a kínai Sanghajban (Forrás: Shutterstock)

A keleti nyitásról

Ma már tényként megállapítható, hogy a világgazdaság motorja Ázsia és azon belül is Kína lett. Hisz a keleti kontinens felel a globális növekedés 60-70 százalékáért.

Még úgy is, hogy Kínának jelenleg vannak komoly gazdasági gondjai, évente akkora léptékben nő a gazdasága, hogy náluk csak az éves plusz annyit tesz ki, mint sok sikeres államnál a teljes éves GDP.

A keleti nyitás kapcsán a kerekasztal-beszélgetésen elhangzott: Magyarország a rendszerváltás után elfordult Kínától, pont mikor az ázsiai óriás gazdasága igazán meglódult. A váltásra előbb-utóbb szükség volt, már csak azért is, hogy a hosszú lemaradásunkat valamiként behozzuk.

A keleti nyitásnak két nagy fókusza volt:

• A magyar export növelése
• Minél több kínai működőtőke bevonzása az országba

Mindkettőnél siker könyvelhető el, hisz a Kínába irányuló euróban mért exportunk megduplázódott, kínai beruházásból pedig több jön hozzánk, mint bármelyik másik európai országba. Viszont az is igaz, hogy alapjaiban a magyar gazdaság felépítése nem változott, hisz a teljes magyar exporton belül a Kínába áramló kivitel nagysága százalékosan nézve továbbra is egyszámjegyű. A függőségünk a német gazdaságtól továbbra is megmaradt.

A keleti nyitás nem jelentett nyugati zárást. Sőt, a kínai befektetések épp azért is jönnek hozzánk, mert a nyugati tőke is jól érzi magát az országban. Jó példa erre Debrecen esete, ahol nem véletlen, hogy egymáshoz közel indulhat be idén a németországi BMW elektromos kocsikat gyártó üzeme és a kínai CATL akkumulátor-gyára.

A háború új helyzetet teremtett

Mielőtt a szomszédunkban megindult az orosz invázió, az Európai Uniót Kína kapcsán gazdasági pragmatizmus jellemezte. A régiónkban komoly verseny zajlott azért, hogy ki lesz Közép-Európában Peking „hídfőállása” és ki tudja magához csábítani a kínai beruházásokat. Az ukrán konfliktus azonban átírta a játékszabályokat. Az utóbbi három évben előtérbe kerültek a biztonsági kérdések. Ennek egyik első, egyértelmű jele volt, hogy a kínai technológiai óriásvállalatot, a Huawei-t több helyen kitiltották. Magyarország különutas megközelítést alkalmaz: ugyanazzal a gazdasági pragmatizmussal kezeli a kormányzat Kínát, mint a többi uniós ország 2022 előtt.

A nagy kérdés, amit érdemes tisztázni, hogy a jelenlegi helyzetben mekkora politikai ára van annak, hogyha Kínával továbbra is jóban vagyunk? – jegyezte meg Kollai István, a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszékének egyetemi adjunktusa.

Annak a vámháborúnak a kapcsán, amely most Trump újraválasztásával megint kezd kibontakozni, Matus Tibor úgy fogalmazott: Kína minderre már 2018 óta készül. Nem véletlen, hogy az Amerikával folytatott kereskedelembe több ponton köztes államok lettek beiktatva. Emiatt a kínai export egy része nem közvetlenül az USA-ba megy, hanem először például Vietnámba kerül és onnan jut el az Államokba.