Megbukott a német kormány

A három éve, 2021 őszén felállt hárompárti jelzőlámpa koalíció magára a haladás koalíciójaként hivatkozott, számos progresszív politikai célkitűzést kijelölve. A három nagyon különböző párt – a szociáldemokrata SPD, a szabaddemokrata FDP és a Zöldek – a kezdetektől fogva vitában álltak egymással az ellentétes politikafelfogásaik okán - írja Bauer Bence, az MCC Magyar-Német Intézetének vezetője.

Kiváltképp érvényes volt ez a szabaddemokrata FDP-re, amely mindig a polgári oldal részeként, egyfajta polgári-liberális pártként határozta meg önmagát, de mégis szerepet vállalt egy explicit baloldali együttműködésben.

Tette ezt azért is, hogy bebizonyítsa kormányzóképességét és megbízhatóságát, miután Christian Lindner pártelnök 2017-ben a CDU-val és a Zöldekkel folytatott koalíciós egyeztetéseket

azokkal a szavakkal hagyta el, hogy „jobb nem kormányozni, mint hibásan kormányozni”.

Most hasonló kelepcébe került bele az FDP. Németországban az alkotmányban rögzített adósságfék miatt az új adósságok összege nem haladhatja meg a GDP 0,35%-át. Ezt a szabályt majdnem folyamatosan kiiktatják az alaptörvény 115-ös cikkelyére hivatkozva, melynek 6. bekezdése engedélyezi ezt a mértéket meghaladó adósságfelvételt, ha egy különleges veszélyhelyzet áll fenn.

Az eredetileg pl. természeti katasztrófák miatt bevezetett kivétel lassan már mindennapossá vált. Ennek vetett véget a tavalyi alkotmánybírósági ítélet, melynek következtében számos kiadáscsökkentést kellett a szövetségi kormánynak még az év elején végrehajtania. Ebben az időben került sor a németországi gazdák nagyszabású tüntetéseire is.

Most az FDP behúzta a kéziféket.

Ellenszegültek a Zöldek és az SPD köreiből kiinduló törekvéseknek, hogy az (immáron három éve dúló) ukrajnai háborúra hivatkozva ismét túllépjék az adósságfelvételi 0,35%-ot.

Christian Lindner (FDP) a hivatali esküjére hivatkozva megtagadta ezt a lépést, sőt ő maga javasolta, hogy közösen vessenek véget a kormányzásnak, s kezdeményezzenek előrehozott választásokat.

Sajtóértesülések szerint Olaf Scholz kancellár viszont ultimátum elé állította Lindnert: vagy hozzájárul a magasabb adósságokhoz, vagy azonnali hatállyal elbocsátja. Az utóbbi történt.

Televíziós üzenetében a kancellár súlyos vádakat fogalmazott meg a kisebbik koalíciós társ kapcsán: Christian Lindnert önző, kisstílű politikusként írta le, aki kompromisszumra képtelen, nincs benne tisztelet, csak pártpolitikai csatározásokban érdekelt és felelőtlen. Ezzel az FDP-vel nincsen már meg többé a bizalmi együttműködés légköre - jelentette ki a kancellár.

A súlyos vádakra az érintett is reagált: kifogásolta, hogy Scholz teljesen elzárkózott az FDP ötleteitől. Azokról tárgyalni sem volt hajlandó.

Kijelentette, hogy az FDP ezentúl azért fog dolgozni, hogy egy „másik kormányban” vállaljon felelősséget.

Hogyan tovább? Miután a kancellár elbocsátotta a pénzügyminisztert – jogilag korrekten felkérte a szövetségi elnököt, hogy bocsájtsa el – a többi FDP-s miniszter is testületileg lemondott. Volker Wissing közlekedési miniszter ellenben maradna a kormány tagja.

A Bundestag őszi időszakában változó többségekkel igyekszik Scholz keresztülvinni az aktuális törvénytervezeteket, majd tiszta lappal kezdeni az új évet: 2025. január 15-én bizalmi szavazást kezdeményez maga ellen, melynek elvesztése után – ez már csak formalitásnak számít, hisz maguk a kormánypártok is támogatni fogjak ezt, az ellenzék pedig biztosan – a szövetségi elnök feloszlatja a Bundestagot és előrehozott választásokat ír ki.

Ilyen történt már 1972-ben, 1983-ban és 2005-ben is. Politikai megfigyelők a különböző határidők miatt arra számítanak, hogy a választás vélhetően 2025. március 23-án kerül megrendezésre.

A kormány nem áll nyerésre. Aktuális közvéleménykutatási adatok szerint a három kormánypárt támogatottsága együttesen alig éri el a 30%-ot, míg az ellenzéki CDU 30% felett, az AfD valamivel 20% alatt szerepel, az új játékos BSW pedig 6-7%-on áll - írja Bauer Bence.