Melyek a világ legszörnyűbb országai?

Alighanem mindenről készülnek a világon listák, így természetesen arról is, hogy melyek a földkerekség legrosszabb országai. Sajnos elég nagy a verseny, mutatjuk is azonnal az 5 legrosszabb államot, de előtte egy pillanatra mutassuk be ennek a mérési mechanizmusát.

A társadalmi fejlődés

A Social Progress Index (SPI), vagyis a társadalmi fejlődés mutatószáma kicsit elvontnak, hagymázasnak tűnik, pedig nem az. Azt méri, hogy az egyes országok milyen mértékben biztosítják az állampolgáraik szükségleteit. Vannak benne társadalmi és környezeti elemek, összesen 54 mutató, amelyben azért a legfontosabbak az emberi szükségletek,

víz, élelem, egészség, biztonság és higiénia, de azért vannak benne olyan magasztosabb elemek is, mint a társadalom állapota, vagy a fejlődési lehetőségek (egyenlőség, befogadás, fenntarthatóság és emberi jogok).

Az SPI-t nagyon neves közgazdászok, Amartya Sen, Douglass North és Joseph Stiglitz munkája alapján dolgozták ki, és minden évben kiszámítják. Norvégia van általában az élen,

Magyarország az első negyed végére, úgy a 40-ik helyre szokott odaérni, ami azt jelenti, hogy a szomszéd országok közül Románia, Ukrajna és Szerbia mögöttünk végez, de Ausztria mellett Szlovénia is érdemben előttünk jár, míg Horvátország és Szlovákia gyakorlatilag pont ott tart, ahol mi, vagyis velük felváltva előzünk és maradunk le.

Afrika borzasztó

A lista végén nagyon erős Afrika jelenléte,

a legrosszabb állapotú országok felé haladva, így néz ki jellemzően a lista vége: Szomália, Egyenlítői-Guninea, Csád, Közép-Afrikai Köztársaság, illetve Dél-Szudán.

Ezekre az országokra egyaránt

jellemző a szárazság, ebből fakadóan az éhínség, a gyenge oktatás, a rossz közbiztonság, a járványok, a fegyveres viszályok is.

Ha nagyon leegyszerűsítjük ezt a szörnyű helyzetet, akin ilyen államban él, az nemcsak, hogy nagyon nehezen teremti elő a létezéshez szükséges vizet és élelmet, de állandóan azzal a fenyegetéssel is együttél, hogy jön egy fegyveres banda, a megtermelt élelmiszert elveszi, a lányokat elhurcolja, a kisfiúkat „besorozza”.

A világ legrégebbi civilizációja ma szörnyű hely

Szomorú, hogy mennyire rosszul áll például

Csád, ez az ország a világ egyik legrégebbi civilizációja, az emberi tevékenység bizonyítékai itt az időszámításunk előtt 7000-ig nyúlnak vissza, akkor még ez egy esőben gazdagabb térség volt.

De a mai lakosság nagyon sokat szenved, mind a táplálkozás, mind az orvosi ellátás elégtelen, hiába van kőolaja is az országnak, ebből a „népek” nem sokat profitálnak. A legutóbbi elnököt tavaly meggyilkolták, most éppen katonák vezetik az országot, de rengeteg a belviszály.

Egyenlítői-Guineai stabilabb, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo elnök 43 éve vezeti az országot, de a kicsi államban rettenetes elnyomás van.

A mostani elnököt is „istenként” tisztelik, de ő még így is egyfajta fellélegzés az előd után. Ammostani elnök nagybátyja ugyanis azzal tette ismertté az országát, hogy Francisco Macías Nguema

1975 karácsonyakor összeterelt 150 ellenzéki politikust egy stadionba, majd a „Those were the days” zenéjére Mikulásnak öltözött katonák mindenkit legépfegyvereztek.

Szomáliában nagyjából ma is ilyenek a hétköznapok, az ország a kalózairól, az állandó harcokról, a teljes káoszról is ismert az éhezés mellett..

Ha valahol nagyon rosszak az induló adottságok, akkor ott eleve nehéz, de például a Közép-afrikai Köztársaság a víz, a biztonság, a táplálkozás, az emberi jogok és az oktatás terén is a legrosszabbak között van, úgy, hogy ennek az államnak szintén van ásvány- és olajtartalékai is bőven.

Sajnos ez sokszor összefügg, ha „valami azért van a területen”, az növelheti az elhúzódó fegyveres marakodást a kincsekért.

Dél-Szudán ban minden összejött a fentiekből. Az amúgy keresztény országban a népesség nagyjából akkora volt, mint Magyarországon, körülbelül 11 millió ember, de az ENSZ adatai szerint több tízezer halálos áldozata van a külső és belső háborúknak, vérengzéseknek, és mintegy két és fél millióan menekültek el az országból; a legtöbben a szomszédos Ugandába.

Mitől annyira rossz egy hely?

A konkrét történetek után, belegondolhatunk, hogy mennyire eltérhet, hogy mit hallunk a színes hírekben és mi az ott élők megélése. Biztosan meg fogunk lepődni. Hitte volna, hogy Pakisztán rosszabb rangsorolást kapott, mint a rémhírek állandó szereplője, Észak-Korea?

Talán érdemes a híres Maslow-i szükséglet-hierarchiát (Abraham Maslow neves amerikai pszichológus volt) segítségül hívni, mert a piramis nagyon erősen igazolódik ezekben a felmérésekben.

Vagyis az egymásra épülő öt emberi igényből a legalapvetőbb a fiziológia (levegő, étel, víz), arra rakódik rá a biztonság (élet, vagyon), majd a szociális szükségletek (demokrácia, szexuális szabadság, gyülekezés), végül az önbecsülés (pozíció, elismertség), illetve mindezek tetején az önmegvalósítás (kreativitás, önkifejezés).

A legtöbb ember életében ezek valóban ilyen sorrendben épülnek fel, vagyis legyen tele a gyomrom, utána majd gondolkodhatok az egyéb önmegvalósításon. Persze vannak kivételes helyzetek. Két extrém példával, ha valaki éhségsztrájkot folytat, mert úgy érzi, hogy jogtalanul bocsátották el az állásából, akkor egy első szintű szükségletet (étel) ad fel egy negyedik szintűért (pozíció).

Ha pedig felgyújtja magát a diktatúra elleni tiltakozás miatt, akkor a harmadik szintű társadalmi igényéért, a demokráciáért adja fel az élete biztonságát, ami a második grádicson helyezkedett el.

Van-e ebből általános tanulság?

A meleg a rossz, nem a fagy

Abban biztosak lehetünk, hogy a legrosszabb helyek már a legalapvetőbb pontokon megbuknak, az emelkedettebb kérdésekig, demokrácia, önbecsülés, kreativitás már nem jutnak el, ezekből nyomokban sem tartalmaznak semmit. De mitől igazán rossz egy hely? Láttuk már, de filozofáljunk el rajta! Miért nem ott nehezebb megélni, ahol például nagyon hideg az idő?

Érdekes, de mintha a hideg országok gazdagabbak, boldogabbak lennének, az észak-európai államok, Kanada rendre az éllovasok mindenféle pozitív listán (jólét, vagyon, boldogság), szegény országról leginkább Nepál, vagy a vidéki Oroszország juthat eszünkbe, de a hideg helyeken a megfagyás nem tömeges jelenség (Oroszországban például éppen az olajlelőhelyek miatt olcsó az energia). Eközben a melegből, a terméketlenségből, a szárazságból fakadó éhínség sokkal inkább problémás.

Mi a jobb: a káosz, vagy a diktatúra?

Érdekes kérdés a biztonság. Mexikó a világ többi részéhez képest gazdag, de mivel az állam – amerikai segítséggel – a legnagyobb drogbárókat levadászta, nagyon sok alacsonyabb szintű drogháború, fegyveres konfliktus maradt az államban, akárcsak az elüldözött diktátorokkal megbolygatott államokban (Afganisztán, Irak, Líbia). Ezek az államok olykor nagyon hátra beesnek, de amikor nyugodtabb évek jönnek, 20-30 helyet ugornak előre a listán.

És végül meglepő, de a legsötétebb diktatúrák nem szerepelnek olyan rosszul.

Észak-Korea, Kuba, Venezuela és a hasonló, demokratikusnak semmilyen szempontból nem mondható államok esetében a rossz vezetés sokszor problémákhoz, szegénységhez, éhezéshez is vezetnek, de mintha a szörnyű diktatúrákban lenne valami kiszámíthatóság, vagy rosszul értelmezett rend is, amihez alkalmazkodva el lehet vegetálni, az itt élők nagyobb biztonságban érzik magukat, mint a kaotikus államokban.

Végül egy-két mondat a kritikákról is.

Az index kritikusai szerint az SPI nem alkalmas arra, amire létrehozták, mert negatívan elfogult a globális déllel szemben, vagy máshogyan megfogalmazva az északi (értsd nyugat-európai és amerikai értékeknek megfelelő szempontrendszert használ. Vagyis – szól ez a kritika – valójában nem azt mutatja az SPI hogy melyik a legjobb és a legrosszabb hely, hanem azt, hogy

egy liberális nyugat-európainak melyik a világon a legjobb és a legrosszabb hely.

Ebben lehet igazság, de azért a jelzések fontosak, mert alighanem elég kevés embert találunk a bolygón, aki szerint Csád, Dél-Szudán, vagy a Közép-Afrikai Köztársaság jobb hely lenne, mint Norvégia, Finnország, vagy Dánia.