A Nobel-békedíjas kormányfő országában dúlnak a harcok, éhínség fenyeget

Nemrégiben érkezett haza Etiópiából. Ottani tapasztalatairól konferencián számolt be. Pontosan mi hangzott el a találkozón?

A kelet-afrikai helyzetről egy kenyai professzorral közösen tartottunk mini konferenciát. Ő a kenyai, én az etiópiai helyzetet elemeztem. Azokat a kihívásokat vettük sorra, amelyekkel a régió szembesül.

Az etiópiai helyzetről elmondtam, mostanra nagyon mély humanitárius válság alakult ki.

Ennek egyik oka a 2020-as tigráji konfliktus, amely polgárháborúba sodorta az országot, és amely elvileg ugyan tavaly decemberben fegyverszünettel zárult, azonban még most is mintegy ötmillió ember van elzárva az ország többi részétől Tigrájban. Csak az elmúlt hetekben indult meg a humanitárius segélyezés.

Gyakorlatilag az egész térség az éhínség szélén áll.

A válság másik oka a két éve tartó aszály, amit megfejelt, hogy az orosz-ukrán háború miatt az egekbe emelkedtek az élelmiszerárak, miközben a bérek sokat veszítettek vásárlóerejükből, a központi költségvetés kiadásainak döntő része pedig a háború finanszírozására ment el.

Jelen állás szerint az országban tízmillióra tehető azok száma, akik a segélyszervezetek ellátására szorulnak, és számuk folyamatosan növekszik.

Mi a valódi oka a háborúnak?

Az etióp eliten belüli ellentétek miatt robbant ki a háború.

Egészen pontosan az országot három évtizedig irányító Tigráji Népi Felszabadítási Front (TPLF) 2018-ban kiszorult a hatalomból, és Abij Ahmed (2019-ben Nobel-békedíjat kapott - a szerk.) lett az ország miniszterelnöke. Etiópia legnagyobb népcsoportja, az oromo 2018-ig a közelébe sem került a hatalomnak, Abij Ahmed hatalomra kerülésével azonban azt hitték, most jött el az ő idejük.

Az új miniszterelnök azonban minden etióp vezetője akart lenni, ezért az oromók szélsőségesen nacionalista ága szembe fordult vele, így Abij Ahmed kényszerűen a másik nagy népcsoportra, az amharákra támaszkodott. Már 2019-ben világos volt, hogy a TPLF politikusai képtelenek elviselni, hogy kiestek a hatalomból.

Így, amikor 2020-ban a koronavírus-járványra hivatkozva a parlament úgy döntött, hogy elhalasztják a választásokat, a TPLF a döntést illegitimnek minősítette, és megszakítottak minden kapcsolatot a szövetségi állammal, illetve a nyolc tagállammal, amelynek nem volt kifogása a halasztás ellen. 2020 novemberében pedig fegyverrel igyekeztek biztosítani Tigráj állam különálló státuszát. Magyarázatuk szerint a szövetségi állam már fegyveres beavatkozásra készült Tigrájban, ők csak ezt előzték meg.

Azóta a konfliktus nemzetiségi szembenállássá fejlődött, az ország lakosságának öt százalékát adó tigrinyák állnak szemben a többi népcsoporttal. Ennek az eszkalációnak előzménye is volt, hiszen 2015 után a tigrinyák nem tudták a szőnyeg alá söpörni a nemzetiségi ellentéteket, amelyek annak következtében éleződtek ki, hogy egy olyan nemzetiség irányította az országot, amely a népességnek alig huszadát teszi ki.

Az orosz-ukrán háború miatt elmaradó gabonaszállítmnyok hatása is hozzájárul az éhínséghez?

Az etióp mezőgazdaság normál körülmények között képes ellátni az ország lakosságának döntő többségét élelemmel. Most azonban az aszály következtében Etiópia is erősen kitett az importnak.

Itt elsősorban nem az a kérdés, hogy honnan érkezik a gabona, hanem az egekbe szökő árak.

A magas árat nem nagyon tudják megfizetni az emberek, ezért van szükség a segélyszervezetek támogatására.

Van migrációs hatása a jelenlegi helyzetnek?

Az Etiópiából, Szomáliából és Eritreából induló menekültek egyrészt az Arab-öbölben keresnek megélhetést, másrészt viszont az Európában élő diaszpórák jelentik a célállomást. Jellemzően nem a legszegényebbek, hanem a középosztálybeliek indulnak útnak, az utazás ugyanis igencsak költséges.

Etiópiában a háború miatt a középosztály úgy véli, harminc év után ismét visszakerült a startvonalra, így nagyobb a hajlandóság a legális vagy illegális kivándorlásra. 

Líbiában a zavaros helyzet miatt nem nagyon tud megbirkózni a parti őrség a menekültáradattal. Mi a helyzet Etiópiában?

Az Európa felé induló etiópok éppen Líbián keresztül, a „hagyományos úton” igyekeznek az öreg kontinensre jutni. Mostanában azonban egyre népszerűbb a kelet-mediterrán út, amely Cipruson, illetve Törökországon keresztül vezet. Annál is inkább, mert a Turkish Airlinesnak szinte minden kelet-afrikai fővárosba indul közvetlen járata. Törökországba eljutva pedig már jóval közelebb vannak az útra kelők Európához, és a tengeri átkelést is megspórolhatják. 

Jelen van az Iszlám Állam Etiópiában?

Etiópiában nincs jelen az Iszlám Állam, hídfőállásaikat inkább Szomáliában építették ki. Az országban inkább az Al-Kaidához köthető – Kenyában és Tanzániában is aktív – szomáliai as-Sabáb van jelen minimális mértékben.

Mennyire jellemző Etiópiában a kínai jelenlét?

A kínaiak mindenütt ott vannak. A Dzsibuti–Addis Abeba vasútvonalat is ők építették újjá, éppen az Etióp-magasföldön termelt mezőgazdasági export útját megkönnyítendő. Elmondható, hogy térségi érdekeltségei miatt Kínának nem mindegy, mi zajlik a régióban. 

Van esély arra, hogy a leállt ukrán gabona export eljut a térségbe, Etiópiába?

Jelen állapotban, amikor lezárták a kikötőket, esély sincs arra, hogy az Ukrajnában felhalmozódott, mintegy 20 millió tonnányi gabona bárhová is eljusson a világpiacon.Így a térség országainak alternatív beszerzési források után kell nézni. De az is nagyon fontos kérdés, hogy milyen lesz a következő esős évszak: lesz termés vagy nem. Utóbbi esetben akár bibliai mértékű éhínség is kialakulhat a térségben.