Merkel: Putyinban sosem bíztam

Angela Merkel régóta várt memoárját, a „Szabadságot" nem is lehetett tökéletesebben időzíteni.

Az Olaf Scholz kancellár vezette jelenlegi német kormány – amelynek három évét két egymást követő gazdasági visszaesés, az egekbe szökő energiaárak és sikertelen katonai beruházások jellemezték – egy nappal Donald Trump újraválasztása után összeomlott.

„Utólag könnyű mindent jobban tudni”

Több mint 700 oldalas életrajzi könyvében Merkel arra törekszik, hogy beismerje „téves ítéleteit", és „megvédje azokat az intézkedéseit, amelyekről úgy gondolta, hogy jól csinálta". Központi érve egyszerű: utólag könnyű mindent jobban tudni, de sok olyan reform, amely most nyilvánvalónak tűnik – legyen szó a védelmi kiadások növeléséről vagy a keményebb Oroszország-politikáról – hivatali ideje alatt politikailag megvalósíthatatlan volt.

A hajdani NDK-s lány memoárjában – amelyet már harminc nyelvre lefordítottak – személyes történetét is elmeséli, és ezekben a részekben láthatjuk a legtisztábban a tényekre koncentráló helyzetértékeléseit, humanista és protestáns munkamorálját, a folyamatok értékelését a látványos „show” helyett és csendes optimizmusát – foglalja össze a Washington Post. Majd megjegyzi: Nem utolsó sorban az írásból az ex kancellár keveset emlegetett, ám annál értékesebb tulajdonsága a humora is kiviláglik, amelyet ugyan ritkán mutattak be a nyilvánosság előtt, de tanácsadói gyakran emlegették. Beleértve például azt is, hogy milyen tehetséges volt mások, különösen a francia elnökök utánzásában.

Esti fürdőzés után irány Nyugat-Berlin

Az író visszaemlékezése arról, hogy egy keletnémet nő hogyan jutott fel a német politika és a nemzetközi színpad csúcsára, egyszerre inspiráló és frusztráló. A most 70 éves Merkel azzal kezdi, hogy felidézi életének első 35 évét Kelet-Németországban. A lelkész lánya, akinek családja kritikus volt a Német Demokratikus Köztársasággal szemben, korán megtanulta, hogy véleményének kinyilvánításaival óvatosnak kell lennie, nehogy a Stasi vagy valaki más felfigyeljen rá. Fizikát tanult Lipcsében, majd Kelet-Berlinbe ment, hogy disszertációján dolgozzon. Nyugati, csehszlovákiai és lengyelországi kollégáinak hálózata megerősítette a kommunista rendszerrel kapcsolatos kritikus nézeteit.

Merkel aztán egy fürdőben töltött este után – hóna alatt kis motyójával – csatlakozott több ezer emberhez, akik 1989. november 9-én keltek át a Bösebrücke hídon Nyugat-Berlinbe, miután az utazási korlátozásokat hirtelen feloldották. A későbbi kancellár ott határozta el, hogy a politizálást választja, és a Demokratikus Ébredés Pártban töltött rövid idő után parlamenti képviselő lett. Ezt követően gyorsan emelkedett a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) pártjának ranglétráján Helmut Kohl kancellár alatt: először szövetségi nő- és ifjúságügyi miniszterként, később környezetvédelmi miniszterként. Merkel korai politikai karrierje során senki sem számított arra, hogy a szoknyás, kötött pulóveres nő végül majd az egész országot vezeti – jegyzi meg a Washington Post írása.

Nem előnyös, ha egy kancellár nőnek születik

Kancellárságának 16 éve alatt a politikus asszony ritkán beszélt keletnémet identitásáról. Mint a „Szabadság"-ban írja, „a nagyobb vitákban újra és újra felhasználták ellene az NDK-s múltját. Továbbá Merkel arra a szkepticizmusra is reflektál, amellyel Németország első női vezetőjeként szembesült. Igaz, ma már a „maga módján” feministának tartja magát, sok nő, akinek felhatalmazásra van szüksége, nagyra értékelte volna hivatali ideje alatt az erőteljesebb szókimondását.

Merkel megdöbbentő gyorsasággal kapaszkodott fel a német politikai elit ranglétráján. Majd miután egy adományozási botrány közepette szakított egykori mentorával, Kohllal, pártelnök lett, és 2005-ben először kancellárrá választották. Nem sokkal később szembesült a globális pénzügyi összeomlással, a migrációs válsággal és az egyre magabiztosabb Vlagyimir Putyinnal, aki megpróbálta felülvizsgálni a hidegháború után létrehozott európai biztonsági rendet.

A migráció kérdése lett az igazi ütközőpont

A politikus asszony hírnevét Európában leginkább az gyengítette, hogy ragaszkodott a görögországi megszorító politikákhoz a 2010-es évek eleji euróövezeti adósságválság idején. A Washington Post rámutat arra is, hogy Merkel a 2015-ös migrációs válságot olyan „vízválasztóként” érzékeli kancellárságában, amely hivatali idejét a 2015. szeptember 4. előtti időszakra – amikor meghozta a döntést, hogy nem zárja le a német határt, és menekülteket, főleg szíreket enged be az országba –, valamint az azt követő évekre osztja.

Hangsúlyozza, hogy döntésében a humanizmus és az empátia központi szerepet játszott, de azt is mondja, hogy politikája új lendületet adott az Alternatíva Németországnak felemelkedésének, amely egy szélső euroszkeptikus pártból a mai szélsőséges migránsellenes kolosszussá alakult. A migrációs politikához való hozzáállása azonban ma már annyira tarthatatlannak tűnik, hogy minden német politikai párt az ő nézeteitől jobbra mozdult el.

Merkel Putyint és Trumpot sem zárja a szívébe

Európa emblematikus női politikusa könyvének talán leggyakoribb témája Putyin. Merkel részletesen megismétli és igazolja Németország Oroszország-politikájával kapcsolatos számos érvét Ukrajna 2022-es inváziója előtt. Az Ostpolitikot – vagyis a kereskedelemben kialakított kölcsönös függőséget, amely megakadályozhatja az agresszív orosz viselkedést – a volt kancellár ma is úgy értékeli: „igazam volt, hogy megőrizzük kapcsolatainkat Oroszországgal … olyan kereskedelmi kapcsolatokon keresztül, amelyek többről szóltak, mint kölcsönös gazdasági előnyökről."

Merkel világossá teszi, hogy soha nem bízott Putyinban, és kiemeli vezető szerepét Oroszország szankcionálásában 2014-ben – emeli ki a Washington Post elemzése. Hosszasan ír a keleti partnerségről, az EU politikájáról, amelynek célja, hogy gazdasági együttműködésen keresztül közelebb hozza egymáshoz Ukrajnát, Grúziát és Moldovát. De a valóságban Németország soha nem volt erős támogatója a tervnek.

A német ex kancellárnak a Trumppal kapcsolatos meglátásai sem nyújtanak vigaszt. Arra figyelmeztet, hogy Trumpot "egyértelműen lenyűgözte az orosz elnök", és "elbűvölték az autokratikus és diktatórikus vonásokkal rendelkező politikusok". Ez a könyv a legutóbbi amerikai választások előtt készült el, és Merkel meglepően nyílt beismerése, miszerint „teljes szívből” szeretné, ha Kamala Harris nyerne, gyakran ismételt kritikát vált ki vele szemben: hogy nem készítette fel országát megfelelően vagy időben a globális konfliktus új időszakára.

Megosztó az ex kancellár politikai öröksége 

Nem kétséges, hogy Angela Merkel mély nyomot hagyott Németországban és Európában, ám a „Szabadság” című memoár nem zárja le a vitát arról: vajon ő volt a szabad világ állandó vezetője, vagy a bűnös a mára kialakult európai helyzetben? A „Szabadság" nagy része a politikus örökségének részletes, szinte jogi védelmére összpontosít – sommázza a Washington Post. Miközben a sorok között Merkel hagyatékának másik oldala is átragyog: józan, pragmatikus és óvatosan reményteljes hozzáállására az élethez és a politikához manapság égető szükség van.