Miért a hollandok nőnek a legmagasabbra?

Nagyot előztek

A legmagasabb emberek közismerten Európa északi és keleti országaiban élnek, az első 20 ország között túlnyomórészt germán, szláv többségű országok, a Balti-államok és Finnország található. Ez önmagában nem meglepő, hisz régóta ismert, hogy az eurázsiai kontinens hidegebb éghajlatú részein évezredeken át tartózkodó népek a legmagasabbak, hogy ezt az evolúció miért így alakította, az egy másik elemzés tárgya lehet.

A ma legmagasabb hollandokkal kapcsolatban viszont érdekesség, hogy 150 évvel ezelőtti holland katonai statisztikák szerint a ma jóval 180 cm fölötti holland férfiak mindössze 165 centis magasságukkal távolról sem voltak a legmagasabbak között. A mai hollandok közel 20 centivel magasabbak akkori őseiknél, míg a többi európai országban a változás közelebb van a 10 centiméterhez. Kellett tehát valamilyen tényező, ami miatt ez a kis területen élő nép az evolúció szempontjából viszonylag rövid idő, néhány generáció alatt az élre került.

Táplálkozás, egészség

Az ma már egyértelmű, hogy a csontok megfelelő növekedéséhez, fejlődéséhez a gyermekkor során sok kalciumra, általában is megfelelő táplálkozásra van szükség, na meg arra, hogy a gyermekkor jelentős része ne teljen különböző betegségekkel folytatott küzdelmekkel, hisz a szervezetet ez teljesen leköti, így kevesebb lehetőség marad az egészséges növekedésre. A középkori, de még az újkori Európában is meglehetősen gyakori volt az alultápláltság, időnként éhínségek jelentkeztek, és az emiatt gyenge immunrendszer sok betegséggel nem, vagy csak nehezen tudott megküzdeni. Ez akkor változott, amikor megfelelő lett az élelmiszerellátás, és a népesség nagyobb része hozzá is juthatott ehhez.

Az első jóléti államok

Közismert, hogy míg a kapitalizmus, az iparosodás csírái Észak-Olaszországban jelentek meg először, az első igazi piacgazdaság, amely ráadásul a világkereskedelem nem kis hányadát is uralta, Hollandia volt a 17. században. Ez önmagában még nem volt elég egy olyan általános jóléthez, egészségügyi helyzethez, ami lehetővé tette volna a testmagasság növekedését, de a hamar és gyorsan fejlődő ország aztán az elsők között jutott el erre a szintre, már a 19. század vége felé. Ez az állapot azóta is fennáll, kivéve a második világháború időszakát, amikor átmenetileg még a széleskörű éhínség is megjelent.

Harc a tengerrel

Igen ám, de ez az ideális helyzet nem csak Hollandiában, hanem Svédországban és Svájcban is bekövetkezett, miközben az első ipari forradalomat megvalósító Nagy-Britanniában, majd a helyét átvevő Amerikai Egyesült Államokban később jött csak el az általános jólét. Kell tehát lenni még egy oknak, ami Hollandia esetében egyedi volt.

Nos, Hollandia helyzete annyiban speciális, hogy amint az ország és a nép mai neve is mutatja, alacsony, azaz mélyföldön élnek, melynek jelentős része a tenger szintje alatt van. Így sokáig küzdeniük kellett az áradásokkal, vízbetörésekkel, ráadásul az ország területe kicsi, miközben a népesség gyorsan növekedett. A megoldás a tenger visszaszorítása lett: a kevéssel tengerszint alatti földről kiszorították a vizet, először szélmalmokkal hajtott szivattyúkkal, majd gépsített eszközökkel és óriási gátak megépítésével.

Tejtermékek

Így hatalmos olyan területhez jutottak, amelyet addig tenger borított, és ezek nem igazán voltak alkalmasak gabona-, vagy zöldségtermesztésre, viszont dús fű kezdett rajtuk nőni, ami ideális volt a szarvasmarha tartásához. Ezt felismerve felfuttaták a marhatenyésztést, megnőtt a lakosság tejfogyasztása, a fel nem használt tejből pedig sajtot kezdtek készíteni, és kialakultak az ország híres sajtmárkái. A lakosság ma, az általános jólét idején is sok tejterméket fogyaszt, ami ideális a csontok fejlődéséhez.

Fenntarthatóság

Az okokat immár ismerjük, viszont felmerül egy viszonylag új probléma: a szarvasmarhatartás közismerten hozzájárul a globális felmelegedéshez. Nos, az utóbbi időben komoly változások zajlottak a holland mezőgazdaságban, környezetileg fenntarthatóvá téve a szarvasmarha tenyésztését. Az áramtermelést egyre inkább napelemek és szélturbinák biztosítják, az állatok számára az ivóvizet esővízből nyerik. Ha pedig nincs elég legelő az adott területen, mint pédául az újonnan kialakított tengeren úszó farmokon, a parkokban levágott füvet, valamint az egyébként veszendőbe menő krumplihéjat hasznosítják takarmányként.