Miért fontos a magyar COVID-alapok mielőbbi lehívása?

Most került bejelentésre, hogy hazánk számára az Európai Bizottság javaslatára a tagállamok pénzügyminisztereinek tanácsa, az Ecofin jóváhagyta a magyar kormány új, módosított Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervét. Ezzel az uniós oldalról elhárultak az adminisztratív akadályok a pénzösszegek lehívása elől. Fontos megjegyezni, hogy az előző kormány részéről is volt ilyen elfogadott terv, ám most az előrehaladott időfaktor - augusztus végéig le kell kötni ezt a forrást -miatt ezt módosítani kellett.

Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy ez mit takar és mit nem.

Egyrészt ez nem a teljes magyar bennragadt összeg,

melyet a feltételességi eljárás idején függesztettek fel 2022-ben. Ugyanis a hétéves költségvetésben ( 2021-27) nekünk járó fejlesztési összegek lehívásával is gondunk van. Ez még továbbra is kérdéses, ám ha megfelelő szinten haladunk előre a politikai-intézményi reformokkal, akkor azokhoz is lehet hozzáférésünk. Már elvesztettünk a jelen hétéves időszak kapcsán kétszer 1 milliárd eurót ezekből, de fontosabb, hogy a nagyobb operatív programokból- főleg a közlekedési, az energia/környezetvédelmi és a gazdaságfejlesztésiből- is kiszabadítsuk a teljes pénzösszeget. Ezt elvárja a magyar adófizető közvélemény.

Ennek a következő fejezete az idei év végén lesz, akkorra kell elkerülni újabb pénzek elvesztését.

Emellett még az ablakban van a védelmi fejlesztésre hozzánk kvóta szerint plafonozott és kért mintegy 15 -16 milliárd eurós kölcsön- tehát nem transzfer, amit mind az EU-ban, mind a NATO-ban vállalt védelmi fejlesztésre tudunk felhasználni.

Tehát az EU források lehívása három csaptelepről lehetséges.

Mi a közös és a különböző még bennük?

Közös az, hogy az ezekhez való hozzáférés feltétele a jogállamisági feltételeknek és európai demokratikus alapelveknek való megfelelés. Amit 27 tagállam együtt vall, és aminek természetesen vannak minden tagállamra jellemző egyéni mozgásszabadságai, ám az alapok közösek és fontosak számunkra. Miért? Nem is elsősorban csak a pénz miatt, hanem azért, hogy közös értékrendet – nemzeti sajátosságainkkal – gyakoroljunk. Ez akkor is érthető, ha valóban - ahogy az előző Orbán kormány hangsúlyozta -

nincs részletes uniós jogszabályokba öntve, hogy milyen a megfelelő jogállamiság,

a váltógazdaságon alapuló és nem korrupt, a leghatékonyabb  prioritásokat meghatározó  parlamenti demokrácia.

Tudott, hogy 2022 volt az az év amikor a magyar választás után – ezt még udvariasan megvárta a Bizottság- felfüggesztették a hétéves költségvetésből járó forrásainkat, és a COVID-alapokat nem is lehetett elindítani. Lényegében néhány kisebb területen ekkor is kaptunk pénzt, de az marginális volt. Megjegyzem:

2024-25-ben is pozitív volt hazánk mérlege az EU költségvetésével, mint a belépés óta mindig, ám a regionálisan is kiemelkedő, GDP arányosan 3-4 százalékos aktívum már nem volt meg.

Miért történt a felfüggesztés? Mert ez a mi érdekünk is. Nemcsak a pénz miatt- bár ilyen mennyiségű nettó deviza nem szokott érkezni hozzánk-, amit ráadásul részben nem kell visszafizetni. Hanem mert nekünk is érdekünk az európai elvek alapvető betartása. 1993 júniusától, a koppenhágai kritériumok megfogalmazása óta

a demokratikus elvek betartása felvételi követelmény.

Mi, magyarok a csatlakozási folyamat elejétől, 1994 óta ezen a területen végig a teljesítők között voltunk. Emlékeztetnék arra, hogy Szlovákia esetében csak 2000-ben kezdődhetett el a formális felvételi tárgyalás, mert Meciar alatt nem teljesültek a demokratikus előfeltételek.Később a Konvent révén és a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével- immáron 27 éve – már konkrétan megfogalmazásra került alapszerződéses szinten az Alapvető Jogok Kartája, amely szintén meghatározott több értékalapú elvet, és

azt a magyar elit annak idején támogatta.

Igaz, külpolitikailag azt reméltük, hogy a határon kívül rekedt nemzetrészeink számára jelent ez előrelépést és nem minden más kisebbségi jogokat hoz előtérbe. Ebben csalatkoznunk kellett, ez igaz, ám jó partnerként van több esélyünk.

Hatmilliárd euró sorsa

A másik fontos szempont a transzfer kérdése. A COVID-alapokból a transzfer rész- több mint 6 milliárd euró- a költségvetési transzfer logikája szerint működik: visszafizetését 2028-ban kezdi meg a közös büdzsé 30 évig. Azért ott biztosan nettó haszonélvezetet is hoz majd az összeg. De nettóban nem 6 milliárdot.

A végső összeget majd a gyerekeink-unokáink számolják ki a visszafizetés végén, 2058-ban.

A hitel-részek kapcsán felmerült, hogy hazánk eladósodottsága miatt nem is kellene azokat felvenni. (Viszonylag kevés, tíznél kevesebb tagállam él vele.) Azonban azoknak, akiknek nem olyen jó a nemzetközi pénzügyi helyzete és magas felárat kell fizessenek, azoknak – mint nekünk- ez jó. Ezért kértünk belőle mi is: még az előző Orbán-kormány is, és valószínűleg ezért kérünk a védelmi kölcsönből ( SAFE) is, hiszen a saját devizahiteleinknél jobbnak tűnik a feltételrendszer, még ha a felhasználás sok szempontból kötött is.

A horizontális szempontok - védelmi képességek, digitális és zöld szemlélet erősítése- okosan amúgy is felhasználhatóak és kihasználhatóak.

Ennyi jó kondíciójú pénzzel el lehet érni azt, amit 2010 és 2022 között Matolcsy-doktrínának neveztem; nem kell devizában kibocsátani kötvényeket, hiszen

ez a beáramló pénz képes az államadósság forintosítására úgy is, hogy közben a devizatartalék elegendő marad.

Persze ehhez az kell, hogy a nemzetközi versenyképességünk javuljon, ne omoljon össze a külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg. ( Most a versenyképességen múlik sok minden, ezért lehet, hogy hamarosan meg kell állítani a forint erősödését – erre is jó a kamatcsökkentés- mert a külkereskedelemben nem bírjuk ezt, főleg a turizmusunk vagy az agrárexport terén lesznek gondok.)

Körültekintés az uniós pénzek elköltésénél

Végül még egy gondolat ennyi pénz felhasználásához. Igen, rengeteg saját forrásból megvalósítandó beruházásnál jutunk most lélegzethez. Ám fontos: ne az az elv uralkodion, hogy el legyen valahogy költve a pénz időben, s mindenhova az országban - akár torzóként is- jusson valami. Az érthető, hogy már előkészített vagy folyó projekteket is fel tudunk itt használni, erre korábban is volt példa.

A lényeg a tényleges prioritás, a tőkehasznosulás, valamint a versenyképesség növelése, főleg a hazai kis és középvállalkozások esetében.

Látványos és sok helyen szükségszerű betonba önteni a pénzt, most is ez lesz a fő csapásirány. Mégis, a vállalkozások, a munkaerő képzettségének, termelékenységének javítása a legfontosabb. A lengyelek példája tetszik: nem építenek korán alacsony tőkehasznosulású infrastruktúrát, csak olyat, amit gazdaságilag be tudnak lakni, vagyis piacilag hasznosul és fenntartható. A gazdáik egyre versenyképesebbek lesznek és az iskolai eredmények is jönnek. Az állandó napi nyomás mellett – a kórházban lehessen műteni , induljon el a vonat, legyen mindenhol fizika tanár- kezdjük meg a strukturális reformokat. Vagyis ne a költségvetés egyre nagyobb fejlesztési részét egye meg a nyugdíjak költsége, ne legyen két párhuzamos veszteséges tömegközlekedési mód (közutas és zártsínes).

Fogjuk meg végre az agráriumnak a vizeinket és öntözzünk, ne költsünk sok pénzt szubvencióra hatékonyság növelése helyett.

Ez utóbbi egy hosszabb elemzés tárgya, legközelebb ezzel is foglalkozom.