Miért hívunk egyes országokat máshogy, mint saját népük? 

Nehéz követni

Az országok neveinek pontos ismerete, követése még a földrajzban nagyon otthonosan mozgók számára is komoly kihívás, hisz nem elég, hogy közel 200 van csak a független államokból, időnként keletkezik is egy-egy új ország, máskor összeolvad kettő vagy több, és gyakran egyszerűen nevet vált valamelyik. Nem ritkán még azt is meg szeretné határozni egy-egy ország, hogy őt mások hogy nevezzék. Van, amikor ezt elfogadják a többiek, van, amikor nem: jelenleg a magyarban két ilyen vitatott eset is van.

Egyedi szavunk: az ország

Az országnevek magyar elnevezésében talán a legfeltűnőbb érdekesség, hogy van, amelyiket országnak nevezzük a benne lakó (többségi) nép nevével, mint előtaggal, másokat nem, pedig lehetne. Már maga az ország szó is egy érdekesség: vajon honnan származik? Nos, a legrégebbi fennmaradt írásos formája uruszág,

ami az úrság szó korabeli alakjából ered, ez végső soron királyságot, „uralkodóságot” jelentett.

Az uralkodóval rendelkező államokat ma már királyságnak, császárságnak, esetleg hercegségnek vagy fejedelemségnek nevezzük (hosszú hivatalos megnevezésükben), az ország szó azonban ettől elszakadt, az államra és annak területére utal.

Hol használjuk?

Hogy melyik állam nevében használjuk az ország szót, az látszólag vélelenszerű, hisz mondhatnánk, hogy Belgaország vagy Bolgárország, mégsem ezt használjuk (de ha megnézzük az 1913-ban kiadott honfoglaláskori térképet, azon Dánország és Norvégország szerepel, nem beszélve a bolgár őshazáról, Nagy-Bolgárországról).

Ha megnézzük azt a csoportot, ahol ma használjuk (Spanyolország, Franciaország, Németország, Lengyelország, Oroszország, Törökország, Svédország) akkor az valószínűsíthető, hogy a középkorban létező és jól ismert országokról volt szó, és akkor nevezték el őket így.

A később létrejött vagy függetlenné vált államok nevében már rendszerint nem szerepel az ország (Belgium, Hollandia, Albánia, Ukrajna), azonban vannak érdekes kivételek, mint például az első világháború után első ízben függetlenné vált Észtország és Lettország, vagy éppen Finnország, amely előtte évszázadokon át nem volt független, igaz, tudtunk róluk, ha másért nem, a nyelvi rokonság miatt.

Jelenleg hazánkat is beleértve összesen 18 állam nevében használjuk az ország szót, közülük mindegyik legalább részben Európában van, kivéve Örményországot, ami ugyan Ázsia területén fekszik, de igen közel van Európa földrajzi határaihoz, sőt, a két másik kaukázusi állammal (Grúzia, Azerbajdzsán) gyakran sorolják Európához, például sokszor részt is vesznek európai sporteseményeken, bajnokságokon.

Máshogy, mint mások

Az igazán érdekes, és a címben szereplő kérdés viszont az, hogy miért nevezünk egyes országokat teljesen máshogy, mint saját népe. Kezdjük talán Németországgal, amelyet alig valaki nevez úgy, ahogy maguk a németek: Deutschland.

A világ nagy része a Germania valamely formáját alkalmazza, noha a germán, mint tudjuk, tágabb értelmű: magában foglalja a svédeket, norvégokat, dánokat, hollandokat, sőt az angolokat (legalábbis a nyelv eredete tekintetében).

Ennek oka, hogy a rómaiak a mai Németország ismert területét hívták Germaniának, a skandináv területekről nem sokat tudtak, az angolok pedig még a mai Németország és Dánia területén voltak akkor. Sokan használják még az Alemania nevet, illetve ennek az adot nyelvhez igazodó formáját, amely az ugyancsak ókori, rómaiak által ismert alemann törzs nevéből származik.

Mi viszont egyiket sem vettük át, hanem szláv szomszédainkhoz hasonlóan a német, illetve Németország megnevezést használjuk. Végül az észtek és a finnek egyszerűen szászoknak nevezik őket. Ha már németek, akkor említsük meg Ausztriát is, akik saját neve Österreich, de mindenki más a még a középkorban elterjedt latinosabb hangzású Ausztria nevet használja.

Majdnem csak mi

A másik véglet talán Olaszország, melyet szinte az egész világ Itáliának hív, csak mi és a lengyelek nevezzük Olaszországnak (lengyelül Wloszy). A magyar elnevezés rendkívül régről származik, amikor a megjelenő germán és szláv népek a rómaiakat és latin nyelvű utódnépeiket, valamint a kelta népeket a vlah illetve vlasz szóval vagy ennek változataival (vallon) nevezték meg.

A belgiumi franciák máig vallonok, a románok évszázadokon át vlahok, esetleg vlachok voltak szinte minden külföldi megnevezésben, de magyarul a mássalhangzó torladás miatt a vlah szóból oláh lett, az itáliai népekre használt vlaszból pedig olasz.

Az olasz és a román egység nagyjából egy időben valósult meg, ettől kezdve Romániát mindenki Romániának, Olaszországot pedig Itáliának nevezte, de ki tudja, miért, nálunk megmaradt az olasz és Olaszország megnevezés.

Szomszédaink

Talán ezen a ponton érdemes kitérni szomszéd népeink egy részének régi és mai magyar megnevezésére. Míg a románokat a magyar nyelv évszázadokig oláhoknak nevezte, a szlovákok szinte kizárólagos megnevezése a tót (h-val egyik leggyakoribb vezetéknevünk ma is), a szerbek megnevezése rác volt. Utóbbinak volt is alapja, mert Szerbiára egy időben érvényes volt a Raska megnevezés, az oláh szó eredetét már említettük, a tót eredete viszont nem pontosan ismert.

Trianon után a régi kifejezések nagyon hamar eltűntek, vélhetően részben az adott országok nyomására. Az újonnan alakuló Csehszlovákiát pár hónapig Cseh-Tótország néven is említették, de aztán a hivatalos változat hamar kiszorította ezt az alakot.

Szerbia mint ország maga is szinte feledésbe merült hosszú időre, mivel Jugoszlávia része lett, és szerb, horvát vagy bosnyák helyett is gyakran egyszerűen jugoszlávnak neveztük polgáraikat. Ha a régi nevek maradtak volna, ma, a független Szlovákia és Szerbia időszakában

lenne még három ország-ra végződő megnevezésünk: Oláhország, Rácország és Tótország.

Lengyelország

Ugyancsak jelentős eltérés van a lengyelek és Lengyelország megnevezésében, ráadásul viszonylag kevesen hívják őket úgy, mint mi. Az ország saját neve Polska, és a legtöbb nyelv ehhez hasonlóan említi: Poland, Polen, Polonia. A mi lengyel szavunk eredete a lendzian nevű nyugati szláv törzs, a litvánok a Lenkija megnevezést használják. A lengyelek régen a Lechia elnevezést is használták az államalapító Lech neve alapján, ezt a nevet használják a románok, ugyanakkor a török nyelvekben Lechistan a megnevezés.

Különlegességek

Érdekesség, hogy vannak országok és népek, akik saját megnevezését kevesen ismerik rajtuk kívül, és az egész világ egységesen máshogy hívja őket. A leghíresebb talán Görögország, ami saját magát Hellada néven említi (az ókori változat pedig Hellász). A következő a szomszédos Albánia, akik saját országukat Shqiperi, magukat shqipetar néven említik.

Megemíthetjük Örményországot, akik magukat a Hayastan néven illetik. A következő Grúzia, akiknek országa Sakartvelo, de érdekesség, hogy tőlünk és sok más országtól elvárják a Georgia megnevezést, mondván, Grúziának hívjak az oroszok is, akik számukra ősellenségek. Ugyanilyen okból a magyarban hivatalosan Fehéroroszország névre hallgató állam saját nevének használatát kéri, ami Belarusz.

Házunk (hazánk) tája

Befejezésként nézzük meg saját megnevezésünket. A magyar megnevezést használják még országunkra a szlovákok és csehek (Madarsko), a szerbek, horvátok, szlovének (Madzarska), a török népeknél pedig Macaristan, mindengyiknél a maga írámódja szerintt, de az ejtés magyar vagy esetleg madzsar.

A nyelvek túlnyomó többsége az Ungaria vagy a latin Hungaria megnevezés valamely formáját használja (és végül is mi is mondjuk, ha ritkán is, hogy Hungária). Egy harmadik csoport, élen az oroszokkal a Vengria megnevezést, vagy ennek kicsit eltérő változatát használja. Egy érdekesség: az ukránok a szélesebb kört lefedő ugor névvel illetnek minket, az országnév fonetikusan: Ugorscsina.