Miért nagyok banki költségeink?

Ingyen volt

Nem is olyan rég úgy tűnt, mintha a banki szolgáltatások ingyenesek lennének: számlát nyitottunk egy banknál, annak többnyire nem volt havidíja, készpénzt vettünk fel vagy fizettünk be ugyancsak költségek nélkül, és ha utaltunk, annak is minimális volt a költsége. A hab a tortán az volt, hogy sok bank még a bankkártyánk megújításakor sem számolt fel pénzt, sőt mi több, számlacsomagunkhoz még utazási biztosítás is tartozott, ugyancsak költségmentesen.

Felmerül persze a kérdés, hogy a bank miből fedezte műveleteink költségeit? A válasz egyszerűnek tűnik: magasak voltak a kamatok, mind jegybanki alapkamat, mind a bankközi kamat szintjén, ugyanakkor a banknál tartott pénzünkre, ha azt nem kötöttük le valamely kifejezett magas kamatú konstrukcióban, alig kaptunk kamatot. Ez az ügyfél számára kevéssé volt zavaró, mivel arra a pénzre, amit havonta kapunk, majd folyamatosan költünk, nem is igazán várunk kamatot, a bankrendszerben ugyanakkor ez az összeg, vagyis a folyószámlák állománya óriási.

Megszűnt a kamat, növekvő költség

A bankok számára így adott volt az olcsó forrás, ugyanakkor sokkal magasabb kamatra ki is helyezhették a pénzt. Ez leegyszerűsítve bőségesen fedezte a bank költségeit és a profitját is, nem volt szükség arra, hogy külön díjakkal terheljék az ügyfeleket. Igen ám, de aztán megindult az egyébként örvendetes kamatcsökkentés: a kamatmarzsok elkerülhetetlenül szűkülni kezdtek, a bankok bevételei csökkentek. A folyamat aztán egészen addig tartott, amíg a rövidtávú kamatszint lényegében nulláig csökkent.

Ez azt jelentette, hogy a bank gyakorlatilag akkor tud pénzt keresni a betéteken, ha közvetlenül hiteleket helyez ki (ez is volt az egyik cél: nőjön a hitelezés, elősegítve a gazdasági növekedést), ugyanakkor a fennmaradó likviditást csak rendkívül kis hozammal lehet kihelyezni, magas kamatot csak a lakosság kap az állampapírokra. Mindezt tetézte, hogy külön költségek jelentek meg: egyrészt a bankadó (ez ma már sokkal kisebb, mint kezdetben volt), másrészt a pénzügyi tranzakciós illeték.

Ügyfelekre terhelt költségek

Mindennek eredőjeként a bankok számlavezetéssel összefüggő bevételei visszaestek, a pénzmozgásokat pedig kifejezetten költség kezdte terhelni az illeték által. Mit tudtak tenni a bankok, kénytelenek voltak felszámítani banki ügyleteink költségeit. Megjelent a számlavezetési díj, ami kezdetben csak szerény, párszáz forintos összeg volt, ez utána sok esetben a négyszámjegyű tartományba emelkedett. Combos összeget kell fizetni nemcsak amikor lejár a bankkártyánk és újat kapunk, hanem még éves díjat is kell fizetni érte, pedig az nem más, mint egy fizetési eszköz.

Következő lépésben a pénztári készpénzfelvételt kezdte költség terhelni: ez nem is baj, hisz egyrészt a cél a készpénzforgalom csökkentése, másrészt az automaták igénybevétele. Utána azonban ott is megjelent az illeték, majd az utalásoknál. Eleinte a bankok néhány utalás erejéig elengedték a költségeket, sokszor ez most a számlacsomag díjába kerül be, a költség azonban mindenképpen jelentős.

Kényszerű számlazárások

A költségek annyira megnövekedtek az ügyfelek felé, hogy a kevéssé használt bankszámlákat be kellett zárni, hisz csak vitték a pénzt, vagy ha valaki két vagy több banknál tart számlát, jelentős költséggel néz szembe. Az állam annyiban felismerte a problémát, hogy a pénzügyi tranzakciós illeték lakossági szinten a készpénz felé fordíthatja a felhasználókat, pláne, hogy havi 150 ezer forint erejéig ingyenes a készpénzfelvétel. Idén ezért a 20 ezer forint alatti utalásokra már nem vonatkozik az illeték.

Hatékonyság, bankok száma

Az MNB szerint is magasak a banki költségek, de szerintük ennek oka az, hogy nem elég hatékony a bankok működése, egyes régióban túl sok bankfiók van (túlbankosodás), sőt, az országban összességében több bank van, mint amennyi optimális lenne. Ami a bankok mennyiségét illeti, nem könnyű meghatározni nemzetközi összehasonlításban, hogy mennyire van nálunk sok bank. Az kétségtelen, hogy 5-6 nagy, univerzális bank bőven elég lenne, ugyanakkor európai szempontból is meg kell vizsgálni a helyzetet: az Európai Unión belüli bankok nem csak országok, hanem az egész Unió szintjén gondolkoznak, teljesen logikusan, így minél több tagállamban jelen szeretnének lenni. Ugyanez a helyzet az OTP esetében is: terjeszkedik, minél több országban szeretne fiókokat nyitni, és ez teljesen érthető. 

Egy Unió, sok ország

Ugyanakkor az is igaz, hogy hiába van Európai Unió, egy-egy bank egy-egy országban önálló cégként van jelen, így nem csak az számít, hogy mondjuk az egész EU-ban nyereséges-e, hanem az is szükséges, hogy minden egyes országban az legyen a helyi bankja. Ez viszont a kisebb országokban már problémás: ha sok a bank, és egy ember többnyire csak egy bank ügyfele (pont a költségek miatt), akkor már nem jut elég ügyfél mindegyik bankra ahhoz, hogy méretgazdaságos legyen, ez pedig növeli a költségeket, és így drágítja számára a szolgáltatást.

A kisebb bankok, pontosabban a kisebb ügyfélállománnyal rendelkező bankok esetében, ha maradnak a piacon, csak úgy lehetséges a hatékonyság növelése, így az ügyfelek irányába a költségek csökkentése, ha növelik a digitalizációt, és csökkentik meglévő kapacitásaikat (kevesebb bankfiókot tartanak fenn). Ez mérsékelné az úgynevezett túlbankosodást.

Hitelpenetráció

A bankszektor konszolidációja, a bankok számának csökkenése mindazonáltal vélhetően folytatódni fog, hisz a nem méretgazdaságos bankok egy részét nem érdemes fenntartani, pláne, ha azokra a nagyobb versenytársak kedvező vételi ajánlatot tesznek. A költségszint csökkentésében nagy segítség lesz, hogy a tervek szerint július elsejétől a lakossági ügyfelek utáni tranzakciós illeték szinte megszűnik: egy ügyfél után egy évre összesen 800 forint lesz, ha van az ügyfélnek 20 ezer forint feletti átutalása, ha nincs, akkor értelemszerűen nincs 0 az illeték.

További költségcsökkentő tényező lehet, ha a növekszik a magánszektor hitelpenetrációja, ami most még az Unióban a legalacsonyabbak között van. Ekkor a bankok megfelelően ki tudják már helyezni likviditásaikat, és kevésbé zavaró, ha igen alacsony az alapkamat. Az ugyancsak júliustól induló babaváró támogatásnak nevezett hitel ebben nagy lépést jelenthet: a bankok kockázat nélkül, állami kezességvállalással helyezhetnek ki nagyösszegű hitelt, kényelmes, az ötéves államkötvény hozamához képest lényegesen magasabb kamatra (jelenleg kb. 5 százalékra).