Mivel fűt Európa? Még mindig óriási a szén szerepe az atomellenes országokban
ElemzésekA fosszilis energiahordozók részesedése továbbra is jelentős Európa energiatermelésében. A földgáz szerepe még nőhet is a jövőben, viszont a szén felhasználását csökkenteni szeretnék az országok. A megújulókkal minden ország számol, azonban ezeknek a technológiáknak jelenleg vannak korlátjai. Egyszerre épülnek új atomerőművek és zárnak be működő erőműveket a kontinensen. Összehasonlítottuk az európai országok energiamixeit.
Idén a tavalyihoz képest is jelentős, 60 százalék körüli földgázáremelkedéssel, a nyersolajnál pedig 12 százalékos drágulára készülhetünk a Nemzetközi Valutaalap legfrissebb globális előrejelzése szerint.
Fenntartható a földgáz és az atomenergia
Fenntarthatónak minősíthetik a földgáz, illetve a nukleáris energia felhasználásával történő energiatermelést az Európai Bizottság (EB) január végén kiadott javaslattervezete alapján. Az EB javaslata szerint addig, amíg a megújuló energiaforrások felhasználásával nem biztosítható az ellátásbiztonság, mindenképp szükség van a gáztüzelésű erőművekre és az atomerőművekre.
Az uniós szervezet a döntését arra alapozza, hogy jelenleg nem állnak rendelkezésre azok az energiatárolási technológiák, például megfelelően fejlett akkumulátorok, amelyek segítségével eltárolható a megújulók által, kedvező időjárási körülmények között termelt energia azokra az időszakokra, amikor épp nem képesek energiatermelésre a naperőművek és a szélturbinák.
Az EU eredeti célja szerint 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkenteni kell az 1990-es szinthez képest a károsanyagkibocsátást az EU-ban, valamint 2050-ig a közösségnek klímasemlegessé kell válnia.
Megosztott az EU
A közös célokat az uniós tagállamok más-más úton kívánják elérni. Ennek mentén alapvetően két táborra oszlott az EU. Az egyik oldalon az atomellenesek állnak, élükön Németországgal, míg a másik oldalt azok az országok képviselik, amelyek szerint atomenergia nélkül nem teljesíthetőek a klímavédelmi célok. Az nukleáris energia-párti országok közül a legjelentősebb Franciaország, de hazánk is ebbe a csoportba tartozik. A nukleáris energia ellenzői a technológia veszélyeire és az elhasznált fűtőanyagok okozta szennyezésre hivatkoznak, a megújulók hektikus rendelkezésre állását pedig gáztüzelésű erőművek használatával kívánják kiegyenlíteni.
A másik oldal ezzel szemben épp azzal érvel, hogy az elhasznált fűtőanyagok okozta problémáknál sokkal károsabb a fosszilis tüzelőanyagot használó erőművek üvegházhatású gáz kibocsátása. Fontos azonban kiemelni, hogy mindkét csoport számára kedvező az EB fentebb ismertetett javaslata. Az európai országok közötti energiaügyi ellentétekről a növekedés.hu is írt bővebben.
Drasztikusan nő a gáz ára
Így tehát kész részre szakadt Európa. Az országok egy része a megújulókban és a flexibilisen üzemeltethető földgáz-tüzelésű erőművekben látja a jövőt, míg a másik felük az atomenergia és a megújulók együttes használatában (az atomenergia párti országok sem vetik el a gáztüzelésű erőműveket, így például hazánk is számol a használatukkal). Fontos megjegyezni, hogy a földgázzal kapcsolatban az utóbbi időben felmerültek újabb kockázatok. Európa ellátása az hónapok óta akadozik és a mérvadó holland TTF gáztőzsdén drasztikusan emelkedett a földgáz ára az elmúlt egy évben. Az IMF szakértőinek az előrejelzése alapján idén is a földgázár drasztikus emelkedésére számíthatunk. Azoknak az országoknak, amelyek nem számolnak az atomenergiával ez komoly problémákat okozhat már rövid távon (az európai gázellátás helyzetéről ide kattintva olvashat bővebben).
Megnéztük, hogy hogyan áll össze jelenleg az európai országok energiamixe. (Az összehasonlítás nem terjed ki minden uniós tagállamra, elsősorban azokat az országokat vizsgáltuk, amelyek határozottan állást foglalnak az atomenergia kérdésében.)
A legfontosabb energiaforrások országonként az Európai Unió tagállamaiban, az adott ország energiatermelésében való részsedésük alapján
Atomerőmű ellenes országok
Németország energiatermelésének 2021. január 1. és 2022 január 1. között 12,8 százalékát adta az atomenergia, azonban ezt a jövőrben 0-ra kívánják redukálni. A Németországban termelt elektromos áram 11,6 százalékát földgáz, valamint 30,4 százalékát szén elégetésével állították elő. A vízenergia kevesebb, mint 3 százalékot tett ki az energiamixből. Jelentősebb súlyt, közel 8 százalékot képviselt a biomassza. A szélturbinák 23,6 százalékot, míg a naperőművek 9 százalékot tettek ki. Németországgal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy tavaly nőtt a rendkívül szennyező szén felhasználása. 2020. január elseje és 2021 első napja között a szén részesedése az energiamixből 25,4 százalékot tett ki.
Belgium is szeretné lekapcsolni az atomerőműveket, jelenleg azonban az ország energiaellátásának megközelítőleg a fele nukleáris energiából származik. 2021 első napja és idén január elseje között a belga áramtermelés több mint 52 százalékát az atomerőművek adták. Az energiamixből a gáz 21 százalékot tett ki, szenet azonban egyáltalán nem használtak. A vízenergia is elhanyagolható az országban és a biomassza is csak 2,4 százalékát adta az energiatermelésnek. A napenergia sem jelentős különösebben, az energia termelés 4,9 százaléka származik naperőművekből. A szélerőművek részesedése 10,7 százalék az energiamixből.
A belgák mellett az EU-ban Svédország is le szeretné állítani az atomerőműveit, Olaszország pedig már le is állította. Svédországban jelenleg még jelentős az atomenergia szerepe, viszont szenet és földgázt egyáltalán nem használnak energiatermelésre. A skandináv ország ezt azért teheti meg, mert rendkívül szerencsés helyzetben van, hiszen a földrajzi adottságainak köszönhetően az ország szükségleteinek közel felét ki tudják elégíteni a vízerőművek. Megújulókból a víz mellett egyedül a szélenergiát hasznosítják a svédek, a napenergiát érthető okokból hanyagolják, és érdekes módon biomasszából sem állítanak elő elektromos áramot.
Olaszországban egészen más a helyzet. Náluk az atomerőművek kiesését láthatóan földgázzal pótolták. A gázturbinás erőművek adják az olasz energiatermelés közel felét. A szén és a biomassza részesedése elhanyagolható az olasz energiamixben. A vízenergia ezzel szemben kifejezetten fontos, tavaly az energiatermelés megközelítőleg 12 százaléka származott a vízerőművekből. A szél és a napenergia részesedése közel azonos, tavaly 8 százalék körül alakult. Meglepő egyébként, hogy a napenergia jelentősége nem nagyobb Olaszország esetében, hiszen értelemszerűen a mediterráneumban a legnagyobb a napsütéses órák száma Európában. Fontos kiemelni, hogy a többi déli állam sem használja ki jelentősen jobban ezt az adottságot.
Besugárzás és szolártermikus kollektorok Európában, a déli államokban nagy a kihasználatlan potenciál; Forrás: Magyar Természetvédők Szövetsége (mtvsz.hu)
Vannak hagyományosan atomenergia mentes országok is, ezek Dánia, Írország, Portugália és Ausztria. Ezek közül Ausztria egyértelműen a vízenergiára épít, az osztrák energiamixben a legnagyobb a jelentősége a vízenergiának egész Európában. Portugáliában is nagyon jelentős 20 százalék körüli a vízenergia részesedése, emellett a gázturbinás erőművek és a szélturbinák adják a portugál energiatermelés gerincét. Érdekes módon a napenergia felhasználása Portugáliában sem jelentős. Dániában és Írországban a szél a legfontosabb energiaforrás. Mindkét ország szükségletének körülbelül a felét a szélturbinák elégítik ki. Érdemes azonban kiemelni, hogy az ír és a dán energiamixben is elég magas, 10 százalék feletti a szén aránya, Írországban pedig a gáz részesedése is viszonylag jelentős, 20 százalék körüli. Dániában emellett a biomassza tett ki tavaly jelentős részt, közel 15 százalékot.
Atomenergia párti országok
Franciaországban a legjelentősebb az atomenergia szerepe. A francia energiatermelés megközelítőleg 70 százaléka az atomerőművekben történik. Ezzel szemben fosszilis tüzelőanyagokat csak elhanyagolható mennyiségben használnak energiatermelésre. A szén részesedése 1, míg a földgáz részesedése 6-7 százalék körül mozog a francia energiamixből.
A biomassza szerepe szintén elhanyagolható. A vízenergia kifejezetten hangsúlyos, a Franciaországban termelt energiának tavaly 10 százaléka vízerőművekből származott. A napenergia emellett mindössze 2-3, a szélenergia pedig körülbelül 6 százalékát adja az ország kibocsátásának.
A francia értékeket érdemes összevetni a németekével. Németországban hiába elterjedtek a megújulók, mégis drasztikusan jobban kell támaszkodniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásával járó fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből nyert energiára. Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy jelenleg mindkét ország nettó energiaexportőr, azonban a német energia export folyamatosan csökken, miközben egyre inkább nő a Németországba érkező energia import. Ezzel szemben Franciaország folyamatosan emelni tudja az energia kivitelét így 2021 első felében, megelőzve Norvégiát Európa legnagyobb energiaexportőrévé vált.
Hollandia is az atomenergiát támogató országok közé tartozik, azonban jelenleg minimális az atomenergia részesedése a holland energiamixből. Ezen a hollandok változtatni szeretnének és egy új atomerőmű építését tervezik. A holland politikát rendkívül megosztja az atomenergia használatának kérdése, de egyenlőre úgy tűnik többen vannak azok, akik támogatják az új erőmű építését.
A megújulók közül jelenleg egyedül a szélenergia hasznosítása hangsúlyos Hollandiában, az energiatermelés 10-13 százalékát adják a szélturbinák. A napenergia és a biomassza az egy százalékot sem éri el, vízenergiát pedig gyakorlatilag egyáltalán nem használnak. Ezzel szemben elég hangsúlyos a szén jelentősége, a holland energiamix egyötödét a szén teszi ki. A leghangsúlyosabb szerepe azonban a földgáznak van a Benelux államban, az energiatermelésük több mint 40 százaléka gáztüzelésű erőművekben történik. Ez annak fényében nem meglepő, hogy Hollandia jelentős földgázkitermelő ország. Hollandiában emellett elég jelentős a kőolaj alapú energiatermelés.
Lengyelország is atomenergia párti, azonban jelenleg egyáltalán nincs atomerőműve az országnak. A lengyel energiatermelés jelenleg 75 százalékban a szénre támaszkodik. Ennek oka, hogy a lengyeleknek jelentős szénbányáik – kőszén készleteik vannak, így belföldön rendelkezésükre áll ez az energiahordozó, nem szorulnak importra. Ez gazdasági szempontból mindenképp előnyös számukra, azonban a széntüzelésű erőművek rendkívül környezetszennyezőek.
Ez utóbbi okból Lengyelország egyre inkább szabadulni szeretne a széntől, de közben nem szeretnék, hogy az orosz földgáztól függjön az energiaellátásuk. Jelenleg is csupán 7 – 8 százalék körüli a földgáz részesedése a lengyel energiamixben, és ezt nem is nagyon tervezik növelni. A megoldást az atomenergiában látják. Épp ezért nagyon jelentős atomerőmű projektet tervez megvalósítani Lengyelország. A tervek szerint a 2030-as évekre kéne megépülnie a tervezett atomerőművi blokkoknak, amelyeknek az együttes beépített teljesítménye az újonnan épülő két új magyar atomerőművi blokk teljesítményének akár két-háromszorosa is lehetne.
Emellett hasonlóan más atomenergia párti országhoz nem vetik el a megújulók használatát sem. A jövőben jelentős offshore, azaz tengeri szélenergia kapacitás kiépítését is tervezik. Mindezen fejlesztések segítségével a szén részesedését az energiamixben 10 százalék körüli szintre szeretnék lenyomni. A szélenergia szerepe most sem elhanyagolható az országban. Tavaly a lengyel energiatermelés körülbelül 10 százaléka szélturbinákból származott. Lengyelország földrajzi adottságai hazánkkal ellentétben rendkívül kedvezőek a szélenergia szempontjából. A napenergia és a biomassza hasznosítása nem jelentős a közép-európai országban.
Finnország is elkötelezett az atomenergia mellett. A finneknél jelenleg is 35 százalék körüli a nukleáris energia részesedése az energiamixben, és a jövőben is számolnak az atomenergiával. Olyannyira, hogy jelenleg is zajlik egy új atomerőművi blokk építésének előkészítése. Magyar szempontból ez azért különösen érdekes, mert Finnország ugyanolyan nyomottvizes, 1200 megawattos (MW) reaktort (VVER-1200) tervez beépíteni, mint amiből Paks II-be nálunk kettőt fognak majd üzembe helyezni. A szén és a földgáz szerepe nem túl jelentős (5-6 százalék körüli részesedés) Finnországban. Napenergiát egyáltalán nem használnak. Ezzel szemben nagyon jelentős, egyenként 10 százalékot meghaladó a szél és a biomassza részesedése. A megújulók közül a vízenergia a legfontosabb az északi országban. Az energiatermelés több mint 20 százaléka vízerőművekből származik.
Románia jelenleg is használ atomenergiát. A román energiatermelés 19 – 20 százaléka atomerőművekből származik. Keleti szomszédunk elkötelezett az atomenergia mellett. A legfrissebb hírek alapján új, kisméretű, moduláris atomreaktorokat szeretnének telepíteni amerikai támogatással, a fosszilis energiaforrások kiváltására. A földgáz és a szén részesedése a román energiamixből egyaránt 18-18 százalék körüli. A biomassza és a napenergia szerepe jelenleg elhanyagolható. Ezzel szemben 10 százalékot tesz ki a szélenergia és közel 30 százalékot a vízenergia.
A szomszédjaink közül Szlovákia és Szlovénia is atomenergia párti ország. Az atomenergia részesedése Szlovákiában meghaladja az 50 százalékot, Szlovéniában pedig megközelíti a 40-et. Szlovénia új atomerőmű építését tervezi, Szlovákiában pedig épp tavaly hagyták jóvá a mohi atomerőmű legújabb harmadik blokkjának a beüzemelését. A fosszilis energiahordozók közül Szlovénia inkább a szénre épít, Szlovákia pedig a földgázra. A biomassza felhasználása egyik országban sem jelentős a kettő közül. Ezzel szemben nagyon fontos számukra a vízenergia: a szlovén energia termelés több mint 30 százalékát, míg a szlovák energiatermelés közel 15 százalékát a vízerőművek adják. A szélenergiát nem hasznosítják és a napenergia felhasználása is elhanyagolható.
Csehországban 37 százalék volt tavaly az atomenergia részesedése a cseh energiatermelésből. A tervek szerint 2029-ben a Dukovany atomerőműben egy új energiablokk építése kezdődik meg. Az atomenergia mellett a szén adja a cseh energiatermelés gerincét. A Csehországban megtermelt energia több mint 40 százaléka széntüzelésű erőművekből származik. A megújulók használata ezzel szemben elhanyagolható az országban, együttes részesedésük tavaly 10 százalék körül alakult az energiamixben. A földgáz súlya sem jelentős mindössze 8 százalék körüli.
Bulgáriának is fontos az atomenergia. A részesedése a bolgár energiatermelésből 35 százalék körüli. A vízenergia 10, a földgáz 6, a nap és a szélenergia 3-3, a biomassza pedig kevesebb mint 1 százalékot tesz ki. A legjelentősebb szeletet több mint negyven százalékot a szén hasítja ki a bolgár energiatermelésből. Bulgária korábban egy teljesen új atomerőmű építésével számolt, azonban tavaly módosítottak a terveken. A jelenlegi elképzelések szerint Kozlodujba részlegesen bezárt atomerőművébe szeretnének új reaktorokat telepíteni.
Magyarország
Végül, de nem utolsó sorban Magyarország is az atomenergia használatát támogató országok közé tartozik. Mint az ismert, hazánk jelenleg két új atomerőművi blokk építését tervezi, ez a Paks II. projekt. A két új blokk teljesítménye minimálisan meghaladja majd Paks I. 4 meglévő blokkjának a teljesítményét. A Paks II. atomerőműről a növekedés.hu írását ide kattintva olvashatja. A közelmúltban Paks I. élettartamának a meghosszabbítása is szóba került, ám erről konkrét tervek még nem születtek. Hazánk energia szükséglete évről évre növekszik, és jelenleg energia importra szorul az ország. Ez kockázatot jelent az ellátásbiztonság szempontjából, így fontos a paksi projekt. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter épp a napokban beszélt róla, hogy a tervek szerint az évtized végére önellátónak kell lenni az országnak a villamosenergia terén, ebben pedig Paks II.-nek nagyon jelentős szerepe lesz. Emellett fontos projekt a Mátrai Erőmű széntüzelésű blokkjainak lecserélése egy modern és sokkal tisztább gáztüzelésű erőművi blokkra. A Mátrai Erőmű területén egy új szemétégető erőmű építése is tervben van. Már jelenleg is kevesebb mint 10 százalék a részesedése a szénnek hazánk energiatermelésében. A projekt megvalósulása után ez tovább fog csökkenni. Ezzel szemben a gáz mostani 27 százalékos súlya tovább nőhet. Épp ezért Magyarország számára nagyon kedvező lenne, ha a nukleáris energia és a földgáz megkapná a fenntartható besorolást. A biomassza felhasználása jelenleg valamivel több mint 3 százalékot tesz ki, ez is nőhet a jövőben. A megújulók közül a napenergia szerepe a legjelentősebb. A beépített kapacitásaink már nagyon jelentősek, azonban a napenergia korlátozott rendelkezésre állása miatt a részesedése az energiamixből alig több mint 7 százalék. Magyarország a jövőben is számol a napenergiával és folyamatos az újabb napelemparkok – naperőművek telepítése. A kedvező időjárási körülmények között megtermelt energiafelesleg eltárolásán is folyamatosan dolgoznak. Hosszútávon ebben nyújthat segítséget a hidrogéntechnológia elterjedése, ezt a célt szolgálja Magyarország Nemzeti Hidrogénstratégiája. A szélenergia részesedése 2 százalék körüli. Földrajzi adottságaink nem kedveznek a szélenergia felhasználásának, így a jövőt a magyar kormány nem a szélturbinák telepítésében látja. Hasonló a helyzet a vízenergiával. Magyarország nem kifejezetten alkalmas nagy vízerőművek építésére. A vízenergia részesedése most fél százalék körüli az energiamixből, és ez a közeljövőben nem valószínű, hogy jelentősen nőni fog. Ettől függetlenül folyamatos a meglévő vízerőművek modernizálása, felújítása az országban és még új mini vízerőmű telepítésére is volt példa. A hazai vízerőművekről a növekedés.hu írása ide kattintva olvasható.
A tavaly októberi adatok alapján is látható, hogy jelenleg jelentős a magyar energiaimport és a nukleáris energia nélkül nem lehetne biztosítani a hazai szükségleteket - Forrás: mekh.hu
Atomenergia válthatja a szenet
Összességében tehát látható, a fosszilis energiahordozók részesedése továbbra is jelentős az öreg kontinens energiatermelésében. Ezek közül a földgáz szerepe még nőhet is a jövőben, viszont a rendkívül szennyező szén felhasználását csökkenteni szeretnék az országok. A megújulókkal minden ország számol és mindenhol növelni szeretnék a súlyukat, azonban az intenzitás terén vannak eltérések. Általánosan az atomenergia ellenes országok szánnak nagyon jelentős szerepet a megújulóknak, azonban ezeknek a technológiáknak jelenleg vannak korlátjai. Az, hogy melyik ország milyen megújulók mellett teszi le a voksát, jellemzően földrajzi adottság kérdése. Ahol van lehetőség nagy vízerőművek építésére, ott a vízenergiában látják a jövőt (pl.: Ausztria), a tengerparti országok offshore szélerőműveket telepítenek, északon értelemszerűen nem, vagy csak kevéssé számolnak a napenergiával, míg a déli államokban épp a napenergia terén van jelentős kihasználatlan potenciál. Az atomenergia párti országok is tervezik bővíteni a megújuló kapacitásaikat, de egyelőre több ilyen ország inkább csak kiegészítő szerepet szán nekik. Érdemes megfigyelni, hogy jellemzően azok az országok, ahol most nagy a kőszén szerepe az energiatermelésben, szinte mind atomenergiával (és kisebb részben földgázzal) tervezik azt kiváltani. Emiatt számos új erőmű, vagy erőművi blokk épül a kontinensen. Ezen a téren egyébként két ellentétes folyamat figyelhető meg. Egyszerre születnek új atomerőművek tervei, illetve épül több új atomerőmű/reaktor és szerelnek le végleg már meglévő atomerőműveket. Európa az energiakérdésben rendkívül polarizált, azonban vagy a földgázzal, vagy az atomenergiával, vagy mindkettővel gyakorlatilag minden ország számol középtávon. Hogy végül az atomenergia párti országoknak, vagy az azt ellenzőknek lesz igaza, majd a jövő mutatja meg. Jelenleg a fölgázpiacon tapasztalható problémák és a meglévő technológiák lehetőségei inkább abba az irányba mutatnak, hogy szükség van az atomerőművekre.