Munkavállalás: nemesedünk-e a korral?

Elemzések2019. júl 5.Baranyai Eszter

A társadalom öregedésével párhuzamosan egyre több az érettkorú munkavállaló Magyarországon is - írja elemzésében Baranyai Eszter a Corvinus Egyetem MNB tanszék mesteroktatója.

Donald Trump amerikai elnök jelenleg 72 éves, Janet Yellen 71 éves korában még amerikai jegybankelnök volt, Warren Buffet közismert pénzügyi szakember, a Berkshire Hathaway vezérigazgatója pedig 88 éves és még aktív. Számos országban a társadalom öregedésével párhuzamosan egyre több az érettkorú munkavállaló: húsz éve Magyarországon az 55-64 éveseknek csak kevesebb, mint 20%-a dolgozott, 2017-ben pedig már több mint 50% -a.

Mit is jelent gazdaságilag a társadalmi öregedés; érdemes-e minduntalan kijjebb tolni a nyugdíjkorhatárokat tekintettel a sztereotípiákra, miszerint az idősebbek lassabbak, kevésbé alkalmazkodóképesek és kevésbé jártasak az új, digitális technológiákban?

A több „érettkorú” munkavállaló jelentős részben az öregedő társadalom következménye. 1960-ban a világban 52,5 év volt a születéskor várható élettartam, ez 2016-ban már 72 évre nőtt. De nemcsak tovább élünk, hanem a világ fejlett országaiban arányaiban egyre kevesebb a fiatal is. A folyamatot jól szemléltetik a társadalmi korfák (például az ábrán látható hazai korfa). Gyakori érv tehát, hogy az aktívak és az idős inaktívak közötti megfelelő egyensúly fenntartása vagy a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága érdekében a korábbihoz képest később célszerű kilépni a munkaerőpiacról.

Magyarország korfája 1980-ban és 2040-ben

korfa

Forrás: KSH. A 2040-es előrejelzés a Népességtudományi Intézet 2013-ban készült népesség előreszámítása.  A sötét kontúrvonalak az 1980-as korfát mutatják; a kék, illetve a rózsaszín területek pedig a 2040-es előrejelzésnek felelnek meg. Jól láthatóak 1980-ban a 25 év körüliek nagy évjáratai, 2040-ben pedig várhatóan a 60-65 év körüliek évjáratai lesznek a legjelentősebbek.

Tényleg csökken a produktivitásunk, ahogy öregszünk?

Az egyén munkahelyi termelékenységének mérése módszertanilag nem egyértelmű. A kutatások egy része a főnökök vagy a munkatársak értékelésén alapul, amelyekből nehéz kiszűrni a szubjektivitást vagy az idősekkel szembeni esetleges sztereotípiákat. Ezért a kutatók előszeretettel fordulnak könnyen számszerűsíthető, objektív teljesítmény mutatókhoz (pl.: legyártott termékek, élsport eredményei, Nobel-díjak száma, stb). Ezek alkalmazásának hátránya, hogy leszűkíti a vizsgálható szakmák körét.

Továbbá gyakoribb és könnyebben kivitelezhető módszer a különféle korú munkavállalók teljesítményének összevetése egy adott időben, mintsem ugyanazon munkavállalók teljesítményének követése az évek során. Az előbbi viszont többek között figyelmen kívül hagyja a különféle okokból (pl. relatív teljesítménycsökkenésből) történő munkahely-, illetve munkakörváltások hatását. Nem utolsósorban pedig sokszor egy egész csapat áll egy-egy teljesítmény mögött (pl. élsportoló), különféle korosztályokból.

Módszertani megkérdőjelezhetősége ellenére a teljesítmény mérésére használják a jövedelmet is. Ez alapján az USA-ban azt találták, hogy az órabér nemtől és végzettségtől függően[1] kb. 45-55 év körül tetőzik 2003-2010-es adatokat vizsgálva.

Azt is megállapítják a nemek-végzettségek kategóriákon belül vizsgálódva, hogy lényegesen javult a 60 év felettiek relatív javadalmazása 2003-2010-ben az 1985-1992-es évekhez képest. Vagyis órabérük kevesebb, mint a középkorúaknak (35-54 évesek), de nem annyival kevesebb, mint az néhány évtizeddel korábban volt jellemző.

Az egyén képességeinek változását feltérképező vizsgálatok többnyire nem mutatnak ki számottevő kapcsolatot a munkahelyi teljesítmény és a kor között, ami több ellentétes irányú hatás következménye lehet. Egyrészt számos tanulmány szerint ahogy idősödünk, a képességeink egy része (pl.: memória, multitasking, kézügyesség) romlik. Ugyanakkor a már megszerzett tudáson és tapasztalaton alapuló képességeink egészen sokáig (egy tanulmány szerint 55-60 éves korunking) növekednek, és ezen a szinten stabilizálódnak is kb. 85 éves korig.

Egy dél-németországi teherautó összeszerelő üzem 3824 munkásának munkacsoportokban mért teljesítményét vizsgálva azt a következtetést vonták le, hogy nem csökken az egyén produktivitása 65 éves korig. Az eredmény azért meglepő, mert az összeszerelő üzem fizikai erőt és kézügyességet igénylő környezet.

Megállapították, hogy a korral egyre csökken a nagyon nagy hibák gyakorisága, noha valamennyivel növekszik a kis hibáké.

Ezt pedig a kutatók a tapasztalattal és stresszes szituációkban megnyilvánuló jó csapatjátékos szellemmel magyarázták: az idősebbek jól megértik a bonyolultabb helyzetek lényegét, és jól tudnak koncentrálni a kulcsfeladatokra a nagyobb hiba elkerülése érdekében.

Vannak kutatások, amelyek szerint az évek előrehaladtával érzelmileg stabilabbak, lelkiismeretesebbek, barátságosabbak leszünk. Ugyanakkor kevésbé leszünk nyitottak az új élményekre. Az előbbiekkel feltehetően összefügg, hogy míg a főfeladatok és a kor között gyakran nem találnak lényeges kapcsolatot, addig a főfeladatokon túli jó munkavállalói viselkedés[2] (pl. mások segítése, biztonsági előírások betartása, kevesebb erőszakos megnyilvánulás, késés, vagy hiányzás) és a kor között igen: pozitív kapcsolatot.

A képességek változását egyébként számos tényező befolyásolja. Kétkezi munkásoknál például később jelentkezik a kéz szorítóképességének a gyengülése, a pozitívabb öregedés-képpel rendelkezőknél pedig alacsonyabb kockázatát találták a szív és érrendszeri problémáknak. Az egyén környezete, így az egészségi állapotát befolyásoló tényezők, szintén fontosak.

Termelékenység országos/régiós szinten

A National Research Council 2012-ben az USA-ban arra jutott, hogy az öregedő munkaerőnek előreláthatólag nem lesz számottevő hatása az ország produktivitására a következő 20 évben. Az IMF közgazdászai viszont 2016-ban negatív hatást mutattak ki európai országok produktivitására vonatkozóan. A negatív összgazdasági hatás nem csak az egyének kor szerint eltérő produktivitásából fakadhat, hanem abból is, hogyha az idősebb munkakorúaknál nagyobb a részmunkaidőben vagy az egyáltalán nem foglalkoztatottak aránya.

Összgazdasági szempontból lényeges kérdés, hogy a technológiai előrelépésekre hogyan hat az öregedés.

A kutatások szerint a tudományos teljesítmény legproduktívabb időszaka tipikusan a 30-40 éves kor körül van.Ez a tanulmány például mind a Nobel-díjjal jutalmazott kutatások, mind a kiemelkedő találmányok esetében a 39 éves átlagéletkort találta. Azt is megállapította, hogy ez az átlagéletkor növekszik (kb. 6 évvel nőtt a 20. század során), a legtermékenyebb periódus időtartama pedig csökken azáltal, hogy ezen periódus kezdete egyre tolódik ki. Ez utóbbira egy lehetséges magyarázat, hogy az évszázadok során egyre több tudást halmoz fel az emberiség, ami egyre több tanulást kíván a későbbi generációktól. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az életkor csak egy azon tényezők közül, amelyek a technológiai fejlődésre hatnak. A Nobel-díjasok földrajzi elhelyezkedését vizsgálva például kiemelik, hogy sokkal fontosabb a megfelelő, támogató környezet.

Mit szűrhetünk le mindebből?

Az öregedő munkaerő összgazdasági hatása komplex és számos tényezőtől függ: többek között a munkavállalók egészségétől, képzettségétől, és életképétől, az innovációk intézményi környezetétől, a munkáltatók hozzáállásától.

A különféle kutatások nem mindig jutnak ugyanarra a konklúzióra, ami feltehetően ezt a komplexitást, illetve a módszertani nehézségeket is tükrözi. Mindenesetre a kevéssé pozitív képet jelző IMF-es tanulmány is azt állapítja meg, hogy a különféle egészségügyi ellátással, munkavállalói képzésekkel, munkaerőpiaci rugalmassággal kapcsolatos intézkedések jelentős mértékben tudják mérsékelni a termelékenység csökkenését.

Egyéni szinten megállapítható, hogy az érettebb munkavállalói kort leginkább a képességbeli változással és nem az egyetemes csökkenéssel jellemezhetjük. Vagyis: öreg ember nem vénember.


[1] A különböző csoportok eltérnek. A középfokú végzettséggel nem rendelkező nők órabére például sokkal kevésbé változik a kor függvényében, mint más csoportok esetében; a tetőzés majdnem 60 éves korig elhúzódik, majd utána is alig esik vissza az órabér.

[2] Citizenship behaviour, minimum performance behaviour.