Nem a bérek csökkentése a megoldás – Félreértések a termelékenység mérése körül
ElemzésekEgyre többször vetődik fel ismét az a gondolat, hogy Magyarországon a bérek gyorsabban nőnek, mint a termelékenység, és ezt nem lenne szabad megengedni. Azonban korántsem ennyire egyértelmű a helyzet: a termelékenységet több szempont szerint is lehet elemezni, vagyis többféle termelékenységi mutató is létezik. Eltérések vannak aszerint is, hogy ledolgozott órák, vagy létszám alapján készülnek a mérések.
Ráadásul a termelékenység kompozit mutató, amely különböző tényezők együttes hatását tükrözi. Befolyásolja az értékét továbbá az egyes gazdasági ágazatok termelékenységi szintje, valamint a regionális különbségek is. Ha pedig különböző országokat hasonlítunk össze, akkor például az sem mindegy, hogy vásárlóerőparitáson, illetve, hogy folyóáron vagy korrigált áron történik-e az összevetés.
Mindebből következik, hogy a bérek kiemelése és a termelékenységgel való összevetése erőteljes leegyszerűsítés.
Objektív képet csak úgy kaphatunk, ha a részleteket is megvizsgáljuk.
Négyből a harmadikak vagyunk
Az összehasonlítás szempontjából fontos, hogy a magyar adatokat az EU-s átlagokkal vessük össze. Ha az egy ledolgozott órára vetített adatokkal dolgozunk, az megbízhatóbb, mint az egy főre vetített, mivel a létszám esetén nincs megkülönböztetve például az, hogy az illető munkavállaló teljes vagy részmunkaidőben dolgozik-e. A táblázatban az Európai Unió március 6-i adatait látjuk.
Egy ledolgozott órára jutó nominális munkaerőtermelékenység az EU átlagához viszonyítva, néhány országban (EU=100%)
|
Év |
Magyarország |
Csehország |
Lengyelország |
Szlovákia |
Ausztria |
Románia |
|
2014 |
67,2 |
73,9 |
58,6 |
78,7 |
118,1 |
51,9 |
|
2015 |
66,9 |
75,2 |
59,5 |
78,3 |
119,6 |
53,7 |
|
2016 |
63,5 |
74,5 |
59,1 |
72,9 |
119,5 |
56,3 |
|
2017 |
63,4 |
75,8 |
60,1 |
70,5 |
117,5 |
59,9 |
|
2018 |
65,4 |
76,5 |
62,6 |
70,0 |
117,6 |
63,1 |
|
2019 |
66,7 |
77,8 |
64,9 |
70,6 |
115,4 |
65,7 |
|
2020 |
66,5 |
78,9 |
63,6 |
76,1 |
117,0 |
66,7 |
|
2021 |
67,9 |
79,4 |
63,9 |
78,6 |
116,4 |
67,2 |
|
2022 |
69,3 |
76,6 |
64,9 |
76,5 |
119,4 |
70,3 |
|
2023 |
70,1 |
77,4 |
65,7 |
78,7 |
118,9 |
74,0 |
Forrás: Eurostat 2026.03.06.
A táblázatból a következők olvashatók ki:
- a 10 éves időtávon jelentős termelékenység javulás csak Romániában következett be,
- a vizsgált 10 éves időszakban a magyar érték 2,9, a cseh 3,5, a román 22,1, a lengyel 7,1 és az osztrák 0,8 százalékponttal javult, a szlovák pedig változatlan maradt,
- a legutóbbi vizsgált évben a V4-ek között a magyar érték a 3. helyre elég,
- a V4-ek termelékenysége messze elmarad az osztráktól, például a cseh érték az osztráknak csupán 65,1, a lengyel 55,3, a szlovák 66,2 és a magyar 59 százaléka.
Azt látjuk tehát, hogy
ezzel a mutatóval vizsgálva a V4-ekben általában lassú a termelékenység javulás.
A kiemelkedő román érték az alacsony bázisnak köszönhető.
Órabér: fele az uniós átlagnak
Most nézzünk egy másik termelékenységi mutatót, amely a 2015. évi bázishoz méri az egy ledolgozott órára jutó reál munkatermelékenységet.
- ábra. Egy ledolgozott munkaórára jutó reáltermelékenység (2015 = 100%)
Forrás: Eurostat 2026. 03. 06.
Az 1. ábrán azt látjuk, hogy az egy órára jutó reál munkatermelékenység 2015-ös bázison a V4-ek között Lengyelországban nőtt a legjobban.
A magyar érték - ami 14,1 százalékponttal magasabb, mint az EU-s átlag - a harmadik helyet jelenti a V4-ek között.
Ez az adat nyilván függ a bázisértéktől, és mint tudjuk a lengyel érték alacsonyabb szintről indult, mint a magyar, a cseh viszont magasabbról. A német és osztrák érték lassabb növekedése szintén a sokkal magasabb bázisértéket tükrözi.
Most nézzük a munkaerő költségek alakulását, amelyek a béreken kívül a járulékokat is tartalmazzák.
- ábra. Egy ledolgozott órára jutó teljes nominális bérköltség (2015=100)
Forrás: Eurostat 2026.03.06.
Ha az 1. és 2. ábrát összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy minden országban lényegesen magasabb a bérköltségek növekedése, mint az egy ledolgozott órára jutó termelékenységi szint emelkedése. Érdemes megnézni a különbségeket is.
- ábra. A termelékenység-növekedés és a bérnövekedés különbsége, 2025 (százalékpont)
Forrás: Eurostat 2026.03.06.
A 3. ábrán is azt látjuk, hogy
a vizsgált országokban mindenhol jelentősen magasabb volt a bérköltség emelkedése, mind a termelékenységé.
Az is nyilvánvaló, hogy a kevésbé fejlettek esetén van nagyobb ugrás. A növekedés mértéke nyilván a bázisértéktől is függ. A viszonyszámoknál ezért fontosabb az abszolút érték.
4. ábra. Az órabérek az EU átlag százalékában (2023, %)
Forrás: Eurostat 2026.03.06.
A 4. ábrán azt látjuk, hogy
a jelentős bérköltségnövekedés ellenére az órabérek a vizsgált országok között Magyarországon a legalacsonyabbak.
Az EU-ban csak Görögország van mögöttünk. (Meg kell jegyezni, hogy ez az adat csak 2023-ig áll rendelkezésre).
A megoldás: a hozzáadott érték
Végső soron megállapíthatjuk, hogy
a termelékenység-növekedés és a bérnövekedés közötti összefüggés vizsgálata erős leegyszerűsítés, nem fejez ki érdemi versenyképességi összefüggést.
Ezért hibás következtetések levonásához vezethetnek az olyan kijelentések, hogy „amíg a termelékenység nem nő jobban, addig a béreknek sem szabad növekedniük.”
Már csak azért is helytelen ez a leegyszerűsítő kijelentés, mert a versenyképesség a helyi hozzáadott értékkel van összefüggésben, amelynek növekedése – amihez a magasabb bérek is hozzájárulnak – éppen a versenyképesség javulását eredményezheti. Ebből az következik, hogy
a termelékenység-növekedés forrását nem a bérek visszafogásában, hanem máshol, például a nagyobb hozzáadott érték előállításában kell keresni.
Ehhez pedig például a gazdasági szerkezeten belül növelni kell a nagyobb hozzáadott értéket előállítani képes ágazatok arányát. A munkahelyeken pedig javítani szükséges a munkaerő képzettségét, előre kell haladni a digitalizációval és javítani kell a szervezettséget, a folyamatmenedzsmentet és a vezetés színvonalát. Mindez egyben biztosítja a magasabb bérek kitermelhetőségét.
