Nem mindegyik szállítmény jut el Európába - Vérre menő küzdelem zajlik az amerikai LNG-ért

A 2022-es válságtól eltérően – amely elsősorban európai földgázválság volt – a mostani energiaválság egy olyan globális vészhelyzet képét mutatja, amelyik  az olajra és a cseppfolyósított földgázra (LNG) egyaránt kihat.

2022-ben Európa még sikeresen túllicitálta Ázsiát az orosz gázvezetékes gáz pótlására szolgáló amerikai LNG-ért, a helyzet azonban azóta megváltozott.

Kína, Japán és Dél-Korea – amelyek nyersolajuk akár 60 százalékát, az LNG-nek pedig a 30 százalékát a Hormuzi-szoroson keresztül szerzik be – most kétségbeesett vásárlókként lépnek fel a világpiacon, és magasra srófolják fel az árakat. 

Az iráni konfliktus miatt Indiában az LNG import 90 százaléka került veszélybe, miközben az indiai háztartások 60 százaléka gázt használ a főzéshez.

Versenyfutás a végkimerülésig

Március eleji jelentések szerint az eredetileg európai kikötőkbe (például Zeebrugge-be) tartó amerikai LNG-tankerek útvonalát Kínába irányítják át, mivel az ázsiai vásárlók példátlanul magas felárat fizetnek azért, hogy ipari központjaik energiaellátását biztosítsák.

Európának eközben a gáztározók utántöltését kellene úgy biztosítania, hogy a tárolási szintek ötéves mélyponton, 30 százalék alá süllyedtek a kiugróan hideg tél miatt. 

Ahhoz, hogy az EU teljesíthesse a decemberre előírt 90 százalékos célkitűzését, a kontinensnek 60 milliárd köbméter gázt kell biztosítania, a háború elhúzódásával ez egyre drágább és nehezebb feladatnak ígérkezik.

Az Európai Központi Bank (EKB) már figyelmeztetett, hogy amennyiben tartósan maradnak a 110 dollár feletti olajárak, az euróövezet stagflációs környezettel szembesülhet.

Különösen azokat az európai országokat érinti ez, ahol a magas energiaigényű ipari szektorok dominálnak.

Gyengüléssel reagált az euró

Az euró árfolyamában is látszódik már, hogy Európa kiszolgáltatott helyzetben van az energiaellátás szempontjából. Egyrészt az amerikai dollár az iráni konfliktus nyomán ismét a biztonságos menedék szerepét tölti be, nemcsak az USA katonai háttere, hanem a világ vezető energiatermelőjeként betöltött státusza miatt.

Másrészt nettó energiaimportőrként Európa kereskedelmi mérlege hiányba fordult és az inflációs kockázatok is sokasodnak. 

Március 19-én az EKB 1,9 százalékról 2,6 százalékra emelte az idei inflációs előrejelzését, a Bank of England szintén magasabb inflációt tart valószínűnek, mint a február előtti előrejelzésében.

A Hormuzi-szoroson átfolyó olaj- és LNG-szállítások közelmúltbeli leállítása az energiapiacok történetének eddigi legjelentősebb ellátási zavarává vált. 

Az Egyesült Államok, Európa és Ázsia eltérő energetikai strukturális sebezhetőségekkel küzd, de a drágulás mindenhol érzékelhető.

Kína még kitart egy darabig

A közel-keleti ellátástól leginkább függő régióként Ázsia közvetlen válsággal szembesül.

Japán és Dél-Korea bevetette stratégiai kőolajkészleteit, de az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy ezek csupán szépségtapaszok, amelyek csak néhány hétig tudják ellátni a finomítókat.

Az ellátási versenyben az ázsiai vásárlók agresszíven túllicitálják egymást a még átterelhető, rugalmas LNG-szállítmányokért, illetve átállnak a szénre, valamint a Brazíliából, Nyugat-Afrikából és az Egyesült Államokból érkező, hosszú távon szállított nyersolajra.

Érdekes módon Kínát részben védi az alacsonyabb energiaárak idején felhalmozott hatalmas nyersolajkészlet, valamint az, hogy kis (6 százalékos) mértékben függ a katari LNG-től. Ez a puffertartalék azonban elapad, ha a konfliktus elhúzódik.

Amerikát is érinti a kőolaj drágulása, mert a finomítók hatékony működéséhez nehéz kőolajra van szükség – olyan minőségűre, amelyet importálni kell. A hazai palagáz (könnyű kőolaj) nem tudja teljes mértékben pótolni az importot.

Ahogy az energiaárak rekordsebességgel emelkednek, a központi bankok kamatcsökkentésének esélye későbbre tolódik, az EKB részéről pedig nem kizárt akár egy kamatemelés sem.