New York-i terrortámadások – húsz év alatt sem tudják a pereket elindítani

Lassan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai. Az Egyesült Államokban bejelentették: a 2001. szeptember 11-i óriási terrortámadás, a New-York-i ikertornyok lerombolásának nagyrészt szaúd-arábiai származású szervezői közül öten 2021-ben – húsz év múltán – állhatnak csak a bíróság elé a kubai guántánamoi amerikai támaszponton.

Az Egyesült Államok légierejének ezredese, W. Shane Cohen katonai bíró bejelentésével talán megmozdul az a több mint hét éve a per előtti alkuk szövevényébe belebonyolódott bírósági eljárás, amit 2012 májusában indítottak el az öt fővádlott ellen. És ahogy az amerikai közszolgálati rádió (PBS) kommentár-írója megjegyzi, még arra sincs garancia, hogy két év múlva elindulhat a per.

Pedig azzal, hogy az Egyesült Államok területén kívül, Kubában rendezik meg az eljárást, elvileg kiküszöbölhetik a védőügyvédek akadékoskodásának egy részét.

Közben gyakorlatilag felnőtt egy generáció, amely tagjainak a 2001. szeptember 11.-i tragikus események már csak a történelmet jelentik. 

Dióhéjban a történtekről: 2977 embert gyilkoltak le aznap a közel-keleti gyökerű, nagyrész Szaúd-Arábiából származó, és részben Németországban élő, szervezkedő iszlámista terroristák az Egyesült Államokban, elsősorban New Yorkban. A halálos áldozatok között volt 343 New York-i tűzoltó, akik már az ikertornyok égését követően kapcsolódtak be a mentésbe, továbbá 60 rendőr. 

A terroristák összehangolt, gondosan megtervezett akciókkal egyidejűleg négy személyszállító repülőgépet térítettek el az Egyesült Államokban. Két eltérített gép – utasokkal – belerepült két felhőkarcolóba, a new yorki Ikertornyokba. Mindkét torony leomlott, többezer embert temetve maga alá. A harmadik gép a Washington melletti amerikai védelmi minisztériumot, a Pentagont vette célba, a becsapódásnak száznál több halálos áldozata volt. A negyedik gép, amelynek célpontja valószínűleg a Fehér Ház volt – vélhetően a fedélzeten kitört harc, a bátor utasok akciója folytán - egy mezőre zuhant, a gépen lévők valamennyien életüket vesztették.

Döntő mértékben Németországban, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Államokban tervelték ki, készítették elő a terrortámadásokat. Vélhetően többszázan vettek részt az előkészítésben, a 19 végrehajtó a Közel-Keletről, zömmel Szaúd-Arábiából származott jómódú, felső középosztálybeli családi háttérrel.

A támadást az al-Kaida iszlámista-fundamentalista terrorszervezet hajtotta végre a gazdag szaúdi családból származó Oszama bin-Laden al-Kaida vezér parancsára. A szaúdi rezsim (az Egyesült Államok legszorosabb régióbeli szövetségese) közvetlen részvételét a terrorcselekményekben nem tudták bizonyítani.

Beleszólt az ügybe a nagypolitika is. A feltételezett szaúdi kapcsolatot illetően az amerikai törvényhozás, a Kongresszus vizsgálatot indított, amelyről egy 28 oldalas összefoglaló készült. A legfelső szaúdi körök érintettségét, köztük a 2015-ben szaúdi királlyá vált Abdulaziz Al Saudét, mint a terrortámadások finanszírozóiét, az egyik vádlott, Zacharias Moussaoui vallomása is megerősítette. Bob Graham (Florida), Bob Kerrey (Nebraska) volt demokratapárti szenátorok és John Lehman egykori amerikai haditengerészeti miniszter követelték a titkosított 28 oldalas dokumentum nyilvánosságra hozatalát. Ezt a mindenkori amerikai elnökök (beleértve Barack Obamát is) „nemzetbiztonsági érdekekre” hivatkozva 13 évig elutasították.

Csak 2016-ban oldották fel részlegesen a titkosítást, de a dokumentumok – azok szerint, akik látták – nem bizonyították a szaúdi vezető körök közvetlen érintettségét. Franciaország és Németország, arra hivatkozva, hogy a birtokukban lévő információk alapján halálra ítélhetik az öt gyanúsítottat, megtagadta egyes bizonyítékok átadását az amerikai vizsgálóbíróknak. Az életben lévő gyanúsítottak egyike, Zacharias Moussaoui francia állampolgár, a terrormerénylet végrehajtói közül jó néhányan német állampolgárok voltak. 

2001 szeptember 11. – amely felkészületlenül érte az Egyesült Államokat - megváltoztatta a világot. Washingtonnak eddig legalább hatezer milliárd dollárba kerülő háborúk (2019. júliusi becslések) indultak Afganisztánban, Irakban, más országokban a terrorista bázisok felszámolására, később az arab világban a változások elindítására, a terrorizmus alapjai megrendítésére. 

A ma is folytatódó háborúkban akár egymillióan, bűnösök és ártatlanok, veszthették életüket. A kialakult válság hozzájárult az elsősorban Európát megcélzó menekültáradat kialakulásához évtizedünk közepén. Az elsődleges migrációs célpontokká maguk a régióban lévő szomszédországok váltak. A Yale Egyetem egyik tanulmánya szerint Jordánia és Libanon lakosságának mintegy egyharmada régiós menekült.

Átalakult a légiközlekedés is. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be világszerte – a 100 mililiternél több folyadéknak a gépekre való felvitelét tiltó rendelkezés csak egy a sok közül. Példátlan karriert futottak be a repülőtéri biztonsági rendszereket, kamerákat, arcfelismerő-azonosító berendezéseket fejlesztő-gyártó vállalatok.

Mi áll Amerikában a perekkel való késlekedés hátterében? A csűrhető-csavarható amerikai jogrendszer? Az öt életben maradt és letartóztatott bűnöst terrorizmussal, gépeltérítéssel, és csaknem háromezer ember meggyilkolásában való segédkezéssel vádolják. Ismeretlen – gyaníthatóan magas közel-keleti – forrásokból származó nagy pénzekkel az Egyesült Államok legjobb, legdrágább védőügyvédjeiből álltak össze a terroristák védelmére alakított munkaközösségek (defense teams). 

Az eddigi jogi szakértői, ügyészi magyarázatok eléggé áttekinthetetlenek. Annyi derül ki belőlük, hogy a készülő guántánamoi per során a katonai és a polgári büntetőjog elemei keverednek. Hogy ez milyen arányban fog történni és konkrétan mit jelent, senki sem tudja. 

A késlekedés egyik oka az amerikai kihallgatók vitatható, kínzásnak is minősíthető módszerei („vízideszkázás”, water-boarding amelynek során a deszkára hanyattfekvésben rákötözött kihallgatandó személy arcába vizet öntenek, és az illető a fulladás határára kerül), amelyekkel a letartóztatott terroristákból beismerő vallomásokat csikartak ki. Ebbe természetesen a védőügyvéd csapat beleakaszkodik, követelve a terrorizmussal gyanúsított védencei eddigi vallomásainak érvénytelenítését.

Emlékeztetőül: a második világháború európai szakasza lezárása (1945. május 8) után fél esztendővel már elindították a nürnbergi pert, a hitleri rendszer főbűnöseinek bíróság elé állítását, az ítélethozatalt és a végrehajtást. A nürnbergi perek 1946 októberében lezárultak és ezt követően napokon belül felkötötték a tíz főbűnöst.

Ma már az amerikai médiát már nem is annyira a per köti le. A fő téma jelenleg: az áldozatok családjai, a mentésben részt vevők és többé-kevésbé súlyos egészségkárosodást szenvedettek, tűzoltók, rendőrök, önkéntesek – vagy örököseik - milyen mérvű anyagi kárpótlásban részesüljenek. A történet eme része nem kevésbé botrányos, mint az igazságszolgáltatás több évtizedes késése. 

Kevin Zweigbaum, a nyugdíjazott New York-i rendőrőrmester visszaemlékszik rá, amint az amerikai kormányhivatal, a Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) a kompenzációs felelősség alól kibújni igyekvő tisztviselői a tragédia után reagáltak a történtekre, amikor felvetődött, hogy a mentésben részvevők, akik egészségkárosodást szenvedtek, kapjanak kárpótlást.

Arra emlékszem a legjobban, amikor az EPA tisztviselőit kérdezték arról, milyen volt a levegő a tornyok leomlása után, csak mosolyogtak és annyit mondtak: kitűnő

– így Zweigbaum. Annak idején, a mentésben részt véve eszébe sem jutott, hogy a hatalmas por és a tömény füstgázok betegséget okozhatnak.

Naiv voltam és ostoba

– emlékszik vissza. Ma a rendőrőrmester nyirokmirigy-rákban szenved. 

Az áldozatok hozzátartozói, a tragédia utáni mentésben, helyreállításban részt vevők számára felállították a Kompenzációs Alapot, amely érvényének időbeni kiterjesztéséről idén nyáron szavazott igennel (97:2 arányban) az amerikai szenátus. Az amerikai kormány több mint hétmilliárd dollárt biztosított az alap finanszírozására. Többezer család, többségükben az ikertornyokban életüket vesztettek családtagjai kaptak kompenzációt. Nehézségek adódtak abból is, hogy az ikertornyokban dolgozó, életüket vesztett amerikaiak között sok volt a magas jövedelmű, gazdag családból származó ember. Ezek hozzátartozói kevesellték a demokratikusan megállapított, minden áldozat hozzátartozóinak felajánlott, azonos mértékű kompenzációt, perek sora indult.