Örülhetnek a látványos produkciók szerelmesei? Nagyszabású TV-sorozat érkezik a héten

A Dűnét a múlt században ugyanabba a kalapba tették, mint a Gyűrűk Urát. A közmegegyezés szerint a történet túl bonyolult volt ahhoz, hogy filmre lehessen vinni. Bár a sztori magja „csak” egy bosszútörténet volt, mindez egy roppant komplex sci-fi világba volt beágyazva, egymás ellen acsarkodó nemesi házakkal és filozófiai fejtegetésekkel.

Jellemző, hogy Frank Herbert olyan részletesen kidolgozta az univerzumát, hogy a fő helyszín az Arrakis bolygó környezettanát a könyvében külön függelékben magyarázta el.

Denis Villeneuve azonban bebizonyította, hogy értő kezek között a Dűne meg tudja hódítani a mozi-közönséget is. A két Dűne film több mint 1 milliárd dollárt kalapozott össze. Így aligha meglepő, hogy a stúdió már a történet mellékhajtásain dolgozik.

A hétfőn startoló Dűne: Prófécia 10 ezer évvel a fő cselekmény előtt játszódik. Bár óriási időbeli ugrásról van szó, a világ nagyon hasonló. Az ismert univerzumot már ekkor is egy galaktikus birodalom uralja, a csillagok közötti utazáshoz pedig itt is az Arrakison található fűszer jelenti a kulcsot.

Viszont most nem egy kifacsart messiás történet, hanem a császár körüli intrikák és egy „boszorkányok” alkotta rend története van a fókuszban.

A sztori felépítése kísértetiesen hasonlít a Trónok harcára. A cselekmény több szálon fut, úgyhogy az első részben öntik is ránk rendesen az expozíciót, hogy megértsük ki kivel van. Politikai játszmákból pedig épp úgy nincs hiány, mint ámulatba ejtő, látványos bevágásokból, melyekben megcsodálhatjuk, hogy a számítógépes effekt-mesterek micsoda gyönyörű városokat és űrhajókat tudnak a képernyőnkre álmodni. És akár csak az emlegetett sárkányos sorozatban a karakterek néha itt is ledobják magukról a textilt.

Viszont pont az egyik legfontosabb területen nem követték a Trónok harcát. Ahelyett hogy az első részeket arra használnák, hogy megmutassák a karakterek emberi oldalát és hagynák, hogy megszeressük vagy épp megutáljuk a figurákat, helyette rögtön cselszövések egész hálója kezd kibontakozni előttünk.

Csakhogy nagyrészt hidegen hagyott minket a sok kavarás, mert cseppet sem világos miért kéne bárkinek is drukkolnunk.

Hiába végez első osztályú munkát a stáb, a színészektől az operatörőn át az effekt-gurukig, rideg és kissé üres látványosság marad csak a Dűne: Prófécia.

Egy valaki mégis megmenti a sorozatot: őt pedig Travis Fimmelnek hívják. Korábban a Vikingek sorozat főszereplőjeként, Ragnar Lodbrokként írta be magát a TV-történelembe. Különösen a későbbi évadokban elképesztő karizmáról tett tanúbizonyságot.

A Dűne: Próféciában ugyan a színésztársai is jó munkát végeznek, viszont Fimmel abban a különleges helyzetben van, hogy neki tényleg egy érdekes szerepet írtak. Egy katonát alakít, aki a császári udvarba jön egy rajtaütés után. Már az első pillanatokban világos, hogy sötét titkokkal érkezett vissza a „civilizációba”. Innentől mindig, amikor felbukkan a rideg történet váratlanul életre kel.

Travis Fimmel egy Desmond Hart nevű katonát játszik a sorozatban

Kiderül, hogy ha nagyon akar a Dűne: Prófécia valóban izgalmas és rejtélyes tud lenni.

Az első négy rész alapján Fimmel egyértelműen a fénypontja a szériának, annyira hogy szinte csak miatta érdemes nézni.