Skodálatos feltámadás: Egy Škoda S100 újjászületése + Videó

Akárcsak a mai, modern autók esetén, a vásárlók a veterán járművek között is olyan modelleket keresnek, melyek valamilyen „pluszt” adnak. A legideálisabb, mesebeli veterán autó egy idős házaspár tulajdonában állt, aki garázsban tartotta, szinte nem is használta, ráadásul közel gyári állapotú és minden eredeti papírja meg van.

Sajnos a legtöbb, ezekkel a jelzőkkel hirdetett klasszikus közel sem olyan állapotú, mint amit a hirdetés ígér, ám néhány ritka esetben valóban elmondható, hogy a leírás minden szava a valóságot tükrözi. E ritka esetek közé tartozik az alábbi 1975-ös Škoda S100-as története is.

A Škoda S100-as története

A 100-as a Škoda egyik sikermodellje volt, amit a csehszlovák gyártó 1969 és 1977 között forgalmazott. Az 1000 MB utódjaként bemutatott típusból és különböző változataiból 1.079.708 darab talált gazdára, ami azért különleges, mert ez volt az első csehszlovák autó, ami túllépte az egymilliós legyártott példányszámot.

A Škoda S100 volt az első csehszlovák autó, ami elérte az egymilliós darabszámot / Kép: Klasszik Kasztni

A 100-as, illetve a vele azonos megjelenésű, ám erőteljesebb 110-es kiskategóriás családi autók voltak, a hátsó ajtókra még gyerekzárat is terveztek. Erőforrás tekintetében nem volt választási lehetőség, a Škoda S100-asokat kizárólag egy 998 köbcentis, soros elrendezésű, négyhengeres motorral gyártották.

Mivel a 44 lóerős, vízhűtéses erőforrást a géptest hátsó részébe illesztették, így az a hátsó kerekeket hajtotta. Váltó terén is csak egy lehetőség létezett, ami egy négysebességes kézi padlóváltó volt.

A befelé ívelő kormányküllők és kitömött műszerfal biztonsági szerepet töltenek be / Kép: Klasszik Kasztni

Bár az autó vonalvezetése egy teljesen új modellről árulkodik, az előd 1000 MB jellegzetességei az utastérben és a műszerfalon is megfigyelhetőek. Ennek ellenére számos módosítás is történt, néhány részleteket pedig ki is kell emelni.

A pedálok közül kettő függesztett, míg a gázpedál, akárcsak a sportautók esetén, a padlóból emelkedik ki. További érdekesség, hogy a műszerfal felső részét szivacsos anyaggal vonták be, melynek célja, hogy karambol esetén csökkentse a személyi sérülés lehetőségét.

Akárcsak az elődök esetén, a 100-asok is egy kétküllős kormánykereket kaptak. A küllők befelé íveltek, ami biztonsági szerepet játszott: A ’60-as években a biztonsági kormányrúd még egy kevéssé ismert autóipari jelenségnek számított, viszont a gyártók meg akarták akadályozni, hogy ütközés esetén a kormányrúd felnyársalja a sofőrt.

Ez a megoldás elsőként az 1950-es években bukkant fel. Mi több, a Chrysler luxusmárkája, az Imperial, ezt egy magasabb szintre emelte: Az 1957-es és az azt követő modellévekben az Imperialok kormánykerekeinek küllői nem csak, hogy befelé íveltek, de azokat a műszerfalon megtalálható szivacsos anyaggal be is vonták, hogy tovább csökkentsék a személyi sérülés kockázatát.

Ahogy fentebb említettem, az S100-asokat 1,1 literes erőforrással S110 néven is forgalmazták, a típust a KGST-n túl Nyugaton jobbkormányos kivitelben is árusították. Ezekből a családi kisautókból fejlesztették ki a Škoda 110R sportkupét, illetve a kispéldányszámban szerelt 120S és 130RS sport/ rali változatokat is.

Megkímélt klasszikus, „tipikus vidéki használatból”

A videóinterjúban az autó tulajdonosa, Dévai Gábor elmesélte, hogy az autót móri nagynénje 1975-ben, újonnan vásárolta. Hozzátette, hogy minden alkalommal, mikor családjával Fejér megyébe látogattak, első dolga az volt, hogy megcsodálja az autót, had töltsön időt a garázsban.

Pár évvel ezelőtt nagynénje úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul, így már nincs szüksége az autóra. Gábor élt a lehetőséggel, megvásárolta a 100-ast. Elmondása szerint a csehszlovák jármű megkímélt állapotban volt, viszont pár dolgot fel kellett újítani:

(…) nagyon ritkán használta, klasszikus vidéki használatban volt. Hétvégén bevásárlás, temető, ilyesmik

Az autó rendszerint nagy sikert arat mind a gyalogosok, mind az autósok körében / Kép: Klasszik Kasztni

A vásárlás után egy szerelőhöz vitte, aki Škodák felújítására szakosodott. A restaurációt követően hazaszállította, ám ezt követően évekig nem használták. A pandémia alatt nekilátott a több éves állás okozta gondok megoldásának, amiket pár hét alatt sikerült helyrehozni. A forgalom résztvevői és a gyalogosok is pozitívan reagálnak a faros limuzinra, ráadásul fia is kedveli a retró dolgokat:

(…) A fiam már kezd nőni, már Ő is elkezdte vezetni. Annak ellenére, hogy másik korosztály, Ő is nagyon élvezi ezt a retró feelinget.

A legnagyobb élmény az, amikor az ember megy az úton, nagy mosolyok szoktak szembe jönni

Annak ellenére, hogy nagynénje már nem vezet, időnként érdeklődik az autó állapotáról, nyomon követi hajdani Škodájának életútját. Gábor hozzátette, hogy nemrég egy kisebb problémája is adódott az autó papírjaival:

Mentem itt a törökbálinti főúton, 40 km/h-s sebességgel, mikor jelezték a szembejövő autók, hogy radar van. Én mosolyogtam, hogy 40 km/h-s sebességnél úgysem lesz probléma. Megfordult a rendőr és elkezdett villogni. Megállított. Én nagy széles mosollyal mondottam, hogy biztos a rendszám miatt, mert, hogy régi.

Sajnos a rendőr nem az autót szerette volna megcsodálni, Gábor akkor tudta meg, hogy az autó ki volt vonva a forgalomból. Nem értette ez hogyan lehetséges, mivel pár nappal az eset előtt volt műszaki vizsgán. A rendőr közölte, hogy nem elég az autót leműszakiztatni, azt követően külön forgalomba is kell helyezni:

Ez új információ, mert számomra nem túl logikus, hogyha az ember egy friss műszaki vizsgával beviszi az autóját, még forgalomba is vissza kellene helyezni

Természetesen Gábor azóta orvosolta a problémát, az autó azóta is szolgálatban van. Ha részletesebben is érdeklik a 100-as Škodák részletei, vagy Gábor további történeteit hallgatná meg, nézze meg a Klasszik Kasztni róla készült videóját: