Soha nem látott fordulat zajlódik a globalizációban, ehhez nekünk is alkalmazkodni kell

Ha csupán az elmúlt néhány évtizedet nézzük, a 2010-es volt az első évtized, amikor a globális kereskedelem növekedésének az üteme nem érte el a globális GDP növekedésének ütemét - hangzott el a  Magyar Közgazdasági Társaság és a Hitelintézeti Szemle közös konferenciáján.

A 2020-as években a koronavírus-járvány, az energiaválság, és az orosz-ukrán háború még inkább felerősítette ezt a jelenséget. Ehelyett fókuszba került az ellátásbiztonság és rövidülni kezdtek az elmúlt 50 évben kiszélesedett ellátási láncok, a tőkepiacokon a bezárkózás irányába fordultak a gazdaságok, a geopolitikában pedig ismét elkezdett kétpólusúvá válni a világ

- fogalmazott Virág Barnabás a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) és a Hitelintézeti Szemle által szervezett szakmai beszélgetésen.

Ha ez alapján tekintünk a jövőre, akkor úgy vélhetjük elindul egy deglobalizációs szakasz a világgazdaságban. A történelmi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a modernkori globalizáció Amerika felfedezésétől számítható története korántsem egyenletes folyamatként írható le – hívta fel a figyelmet a jegybank alelnöke.

Voltak benne felfutási szakaszok, sokk időszakok, válságok, korrekciós szakaszok, tehát azt mondhatjuk, hogy a globalizáció mindig is ciklikus volt

– mutatott rá.

Az első virágkora a globalizációnak a 19. század volt, ezt az időszakot akasztotta meg az I. világháború, majd a második világháborút követően a Bretton Woods-i intézményrendszert követő felívelő szakaszt az olajválság szakította meg a ’70-es években.

Ezután léptünk be a ’80-as években az úgynevezett hiperglobalizációs szakaszba, amelyben már az ázsiai gazdaságok is intenzíven részt vettek és most ennek a ciklusnak a megtorpanását láthatjuk – sorolta.

Épp ezért érdemes ezeket a folyamatokat nagyobb fókusz mentén kezelni. Ha pedig így teszünk, most is azt láthatjuk, hogy nyílnak olyan új terek, amelyek majd lehetővé teszik a globalizáció újbóli felfutását.

Ami a 19. században az élelmiszer, a XX. században az energia, az a XXI. században az adat lesz. Így lesznek olyan szegmensek, ahol valóban végbe megy egyfajta deglobalizáció, miközben döntően a digitális forradalomnak és az online térnek köszönhetően lesznek területek, ahol újra felívelő szakaszba lép a globalizáció

- fogalmazott.

A mi feladatunk, Magyarországon, - egy olyan gazdaságban, amelyben az export és az import GDP-hez viszonyított aránya 90 százalék felett van-, az, hogy pontosan és helyesen megértsük a globális tendenciákat. Ebben megfelelően helyezzük el azt a gazdaságstratégiát, ami végül képes megalapozni az elsősorban exportra épülő további felzárkózási pályát – húzta alá Virág Barnabás.

Mi a globalizáció jövője?

Halmai Péter közgazdász-professzor kiemelte: a globalizáció hagyományos hajtóerői stagnálni látszanak. Ez megmutatkozik a kereskedelem GDP-hez viszonyított növekedésének a megakadásában és a nemzetközi tőkemozgások mérséklődésében.

Ezzel párhuzamosan globális szinten a nemzetközi migráció is lassult, habár előfordulnak olyan térségek, ahol kiemelkedően gyors a nemzetközi migráció és ez problémákat okozhat

- ismertette a Budapesti Műszaki Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, a Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztályának elnöke.

Ezzel szemben azonban gyors ütemben nőtt az immateriális javak nemzetközi áramlása. A szellemi tulajdon áramlása mellett, az adatok áramlása esetében egyenesen exponenciális növekedésről beszélhetünk – hangsúlyozta.

Mindez azt mutatja, hogy a globalizációnak új hordozóerői vannak

– tette hozzá.

A globalizációs index, -ami egy kompozit mutató- stagnál. A leginkább globalizált országok elsősorban az Európai Unió tagállamai, köztük Magyarország is erősen globalizált országnak mondható – sorolta Halmai Péter.

Mint mondta, a fenti jelenségek mellett a kereskedelmi hajtóerő kifulladásával felmerülhet a globális kereskedelem széttöredeződésének a veszélye, annak ellenére, hogy a vám jellegű akadályok az elmúlt években mérséklődtek.

A 2008-at követő időszakban ugyanis a kiszervezés dinamikája is visszaesett.Ezzel szemben a szolgáltatások nemzetközi áramlásának dinamikája továbbra is bővülést mutat.

Kiemelte, az eddigi tapasztalatok alapján a változások nem rombolták le a nemzetközi kapcsolatokat. A kereskedelmi minták, a kínálati láncok változnak és előtérbe kerül a technológiai szuverenitás kérdése, ami az egyoldalú strukturális függőségek elkerülését jelenti. 

Az erősödő kereskedelmi korlátozások és a magasabb fokú kereskedelempolitikai bizonytalanság azonban növekvő globális fragmentációhoz vezethet. Ez pedig káros lehet a termelékenység növekedésére

– figyelmeztetett Halmai Péter.

Összességében elmondható, hogy a globalizáció átalakul, és fő hajtóereje az emberek, a gazdaságok és a kultúrák közötti érintkezések növekedése. Eddig a globalizáció a tőke és az emberek mozgásáról szólt, ma viszont egyre inkább a szolgáltatások és az információk, adatok áramlásáról. A globalizáció legújabb szakaszában a digitális szempontok, az információ és a tudás áramlása kerül középpontba.A globalizáció folyamat tehát nem áll meg, halad tovább, de változó formában – összegezte a neves szakértő, aki szót ejtett a globalizációt övező vitákról is.

Mint említette, igen elterjedt az a vélekedés, hogy a globalizációval elsősorban a gazdagok járnak jól. Ez azonban így nem állja meg a helyét – tette hozzá.

Mint mondta, a kiszervezés eredménye egy hatalmas növekedési boom, ami a fejlődő országokat is elérte és az említett folyamatok révén emberek százmilliói emelkedtek ki a mélyszegénységből, többek közt a Távol-Keleten.

Hozzátette, ezzel szemben nyugaton az ipari munkahelyek eltűnésében elsősorban nem a globalizáció, hanem a technológiai fejlődés játszott kulcsszerepet. Mindent összevetve a globalizáció több munkahelyet teremtet, mint amennyit megszüntet, ám az újonnan létrejövő munkahelyek nagyobb tudást igényelnek.

A fejlett országok kevésbé képzett, alsó-középosztálybeli munkavállalói nem a feltörekvő gazdaságok dolgozóival, hanem a technológiai fejlődéssel, robotizációval versenyeznek. Épp ezért, mivel a globalizáció folyamatai nem megállíthatóak, a munkahelyek védelmével szemben a dolgozók védelmére kellene helyezni a hangsúlyt – húzta alá.

Mint mondta, az antiglobalizációs hangulat számos országban politikai reakciókhoz, elit ellenes hangulat kialakulásához vezetett, fő mozgatórugója a növekvő egyenlőtlenségekben rejlik. A legnagyobb veszélyt a globalizáció-ellenes, fragmentációt erősítő gazdaságpolitikák jelenthetnék. A protekcionizmus felerősödése, a gazdasági diszkrimináció térnyerése mindenképp rontaná a világgazdaság fejlődési kilátásait.

A globalizációellenes fő üzenet valójában a nemzetközi politikai együttműködés elvetése

- fogalmazott.

Ezt elkerülendő nagy jelentősége van a multilaterális szabályok és intézmények kiépítésének és erősítésének. A jövőben nagy szerepe lesz a nemzetállamoknak, illetve a nemzetállamokat tömörítő integrációknak.

A gazdaságpolitikákban a termelékenység és a versenyképesség növelése és az azokat előmozdító strukturális reformok kell fókuszba kerüljenek. Ezek között meghatározó jelentőségű kellen legyen az oktatás fejlesztése

– összegezte.

Kiemelte, a robotizáció minden bizonnyal a kreativitást nem helyettesíti, így a magasan képzett munkaerőnek helye van a jövőben is. A növekedés fenntartható és inklúzív jellege pedig előmozdíthatja, hogy annak gyümölcseit a társadalom széles köre élvezze.

Jobban kellene kommunikálni a globalizáció pozitív következményeit a közvélemény számára, a folyamatok nyilvánvaló veszteseit pedig kompenzálni lenne szükséges

– zárta gondolatait Halmai Péter.