Születőben a modern hadsereg Észak-Koreában – Beérik az orosz támogatás?

Észak-Korea nukleáris arzenálja szempontjából az idei viszonylag csendes évnek bizonyult. Mégpedig szokatlanul, hiszen évtizedeken át leginkább a rakéta kísérletekkel kerültek be a nyugati hírekbe. Idén viszont az ország egyetlen ilyet sem hajtott végre és interkontinentális ballisztikus rakétát sem indított. A hagyományos fegyverzet terén azonban egészen más a helyzet - írja a Lowy Institute ausztrál kutatóintézet elemzése, amely egészen meglepő nagyságú fejlesztésekre hívja fel a figyelmet.

Eszerint Észak-Korea nagyszabású modernizációs programba kezdett: bemutatta eddigi legnagyobb hadihajóit, korszerűsítette a harckocsikat, új típusú tüzérségi lövedéket fejlesztett, mesterséges intelligenciával támogatott öngyilkos drónokat állított rendszerbe, valamint új légvédelmi rendszereket indított útjukra. Kim Dzsong Un emellett azt is ígérte, hogy a légierőt „új stratégiai katonai eszközökkel” szerelik fel.

Modernizáció és szaktudás Oroszországból

A hidegháború után Észak-Korea elhanyagolta hagyományos fegyveres erejét, miközben a nukleáris elrettentő képesség kiépítésére koncentrált, hogy ellensúlyozza a Dél-Koreával szemben egyre növekvő katonai lemaradását. Az észak-koreai hadiipar kihasználtsága az 1980-as évek közepén mért 50 százalékról 1991-re nagyjából 20 százalékra esett vissza, nem utolsósorban a súlyos gazdasági nehézségek miatt. A Szovjetunió összeomlása megfosztotta Phenjant a pótalkatrészek és a korszerűsítéshez szükséges szaktudás megbízható forrásától. Oroszország – amely a Szovjetunió után Phenjannal és Szöullal is kiegyensúlyozott kapcsolatokat igyekezett fenntartani– nem vette át elődje szerepét Észak-Korea fő fegyverszállítójaként.

A külvilágtól elzárkózó kommunista rezsim maga is elismerte az ország hagyományos fegyverzetének siralmas állapotát. 2017-ben öt modernizációs prioritást határozott meg, és kijelentette, hogy a nukleáris rakétarendszer kiépítése „befejeződött”. A szakértelem és a tőke hiánya miatt azonban a hagyományos erők fejlesztése továbbra is háttérbe szorult a nukleáris program mögött. Az ország hagyományos arzenálja ma is nagyrészt évtizedekkel ezelőtti, hidegháborús fegyverrendszerekre épül, amelyek nem veszik fel a versenyt Dél-Korea modern haderejével.

A fordulatot az jelentette, amikor Észak-Korea 2024 júniusában szövetségi szerződést kötött Oroszországgal. Az új baráttól érkező – becslések szerint 5,6 és 9,8 milliárd dollár közötti – tőkeinjekció nyomán az észak-koreai hadiipar újjáéledt, hogy kiszolgálja Moszkva igényeit az ukrajnai háborúban. Az észak-koreai fegyvergyárak ma már fegyverrendszerek széles skáláját állítják elő exportra, köztük tüzérségi lövedékeket, önjáró lövegeket, rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat és sorozatvetőket. Phenjan ezek közül több eszközt saját fegyveres erőinél is rendszerben tart.

Újabb harckocsik és rombolók

Az orosz szaktudás, valamint a Kurszk térségében harcoló észak-koreai katonák tapasztalatai egyaránt irányt mutatnak a hagyományos haderő modernizációjához. Az észak-koreai csapatok a modern hadviselésben testközelből ismerkedtek meg a drónok alkalmazásával. Ez arra ösztönözte a vezetést, hogy felgyorsítsa egy új, mesterséges intelligenciával támogatott drónprogram és modern légvédelmi rendszer fejlesztését.

Az észak-koreai tüzérségi lövedékek harctéri tapasztalatai szintén új fejlesztésekhez vezettek: ezek nyomán született meg egy új lövedéktípus. Az Ukrajna elleni orosz gépesített támadások rámutattak arra is, milyen kulcsszerepe van az elektronikai hadviselésnek és a megerősített páncélzatnak a modern harckocsik esetében – olyan képességeknek, amelyekkel Észak-Korea T–54/55-ös és T–62-es harckocsiflottája nem rendelkezik. Phenjan ugyanakkor az idei októberi katonai parádén már új, korszerű elektronikai hadviselési eszközökkel felszerelt harckocsikat mutatott be.

A pénz és a szaktudás beáramlása a hagyományos fegyverzet más területeire is átterjedt. Jó példa erre a haditengerészet modernizációja. Az új, Choe Hjon osztályú rombolók elsősorban politikai célt szolgálnak, és a nyílt tengeren sebezhetők, ugyanakkor viszonylag korszerű egységek, amelyek képesek taktikai ballisztikus rakéták és szárazföldi célok ellen bevethető cirkálórakéták hordozására is. Bár még korai szakaszban jár a fejlesztés, a légierő jövője – a jelenlegi MiG–21-esek, MiG–29-esek és Szu–25-ösök korszakát követően – sokat elárul majd arról, miként kíván Phenjan ellensúlyt képezni az Egyesült Államok és Dél-Korea azon terveivel szemben, amelyek lopakodó vadászgépek bevetésével számolnak megelőző csapások esetén.

A fegyverkezés tovább gyorsulhat

Öröm az ürömben, hogy a korszerűbb hagyományos képességek olyan opciókat kínálnak Phenjan számára, amelyek nem igényelnek azonnali nukleáris eszkalációt. Ugyanakkor egy modernizált hagyományos haderő alkalmas arra is, hogy Phenjan képességeit bemutassa más külföldi megrendelőknek – Oroszországon túl is.

Egyelőre a hagyományos katonai erőegyensúly mérlege továbbra is Szöul felé billen. Észak-Korea azonban egyértelműen jelezte: megduplázza erőfeszítéseit ezen a téren. A két Korea közötti hagyományos fegyverkezési verseny óhatatlanul átterjed a nukleáris dimenzióra is. Észak-Korea kísérletei egy nukleáris meghajtású tengeralattjáró megépítésére, valamint az, hogy Dél-Korea amerikai jóváhagyást kapott egy hasonló program elindítására, előrevetítik azt, hogy a fegyverkezési spirál a jövőben tovább gyorsulhat.