Több forgatókönyv is jöhet az izraeli háborúban - Mekkora a konfliktus kiterjedésének az esélye?

Hiába likvidálta immár a második Hamász vezetőt az izraeli hadsereg, a harcoknak távolról sincs vége.

Sok függ a Hezbollah utánpótlásától, a Hamász újraszerveződésétől, Ciszjordánia pacifikálásától, az izraeli belpolitikai helyzettől és az amerikai választásoktól is.

A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a Hamász újraszerveződése még eltart egy ideig, ez alatt a Gázai övezetben az eddiginél nagyobb lehet a nyugalom, fokozatosan egyre kevesebb izraeli csapásra kerülhet sor az övezet teljes átfésülése után.

Ugyanakkor a Hezbollah elleni támadások intenzitása erősödhet, Izrael célja, hogy egy biztonsági pufferzónát alakítson ki Észak-Izrael védelmére. A stratégiai hosszabb távú döntésekkel azonban valószínűleg kivárják az amerikai elnökválasztás eredményét. 

A legfontosabb kérdés addig is a gázai lakosság tragikus életkörülményeinek azonnali javítása, a segélyek eljuttatása, 2,3 millió ember él jelenleg teljes kiszolgáltatottságban súlyos élelem-, víz- egészségügyi és energiaellátási problémákkal.

Benjamin Netanjahu a Hamász vezér halála után felszólította a gázai lakosságot, hogy szolgáltassák be a fegyvereket, és a Hamász helyett válasszanak más vezetőt a terület kormányzására.

A háborús retorika megmaradt

Az izraeli kormányfő további háborút ígért a Gázai övezetben, miközben a Hezbollah is bosszút jelentett be a Hamász vezető halála után - írja a Reuters. A Hamász pedig megerősítette, hogy a háború végéig nem adják vissza az izraeli túszokat.Az amerikai-német csúcstalálkozón Berlinben Joe Biden amerikai elnök és Olaf Scholz német kancellár egyaránt úgy vélekedett, hogy a Hamász vezető megölése talán utat nyithat a fegyverszünethez.

Eközben a WHO továbbra is azzal vádolja Izraelt, hogy akadályozza az orvosi segítség eljutását a gázai betegekhez.

A harcok az észak-izraeli területeken is tartanak

Ma ismét rakéta és dróntámadást hajtott végre Haifa ellen a Hezbollah. A szervezet ugyan meggyengült, de Iránból folyamatosan utánpótlást kap. Újabb dél-libanoni falvak lakosságát szólította fel ma Izrael, hogy hagyják el az otthonukat. A libanoni vezetés bejelentette, hogy nem tűri, hogy az országban a Hezbollah vegye át az uralmat.A harcok valószínűleg egészen addig folytatódnak, amig Észak-Izrael biztonságát nem lehet garantáli egy pufferzóna kialakításával.Eközben Ciszjordániában is labilis a helyzet: a kormányzó Fatah meggyengült, a radikális erők ide is átszivárogtak.

Az eddig békés Jordániából kelt át ma egy fegyveres, és a Holt-tengernél rendezett vérfürdőt, ketten súlyosan megsérültek - írja a Haaretz izraeli lap.A jemeni húti lázadók szintén Iránból kapják az utánpótlást, így további csapásokra kell felkészülnie Izraelnek déli irányból is.

A háború kiterjedésének kockázata a Hamász vezető likvidálásával talán csökkent.

Sok múlik az amerikai választások kimenetelén is, valamint azon, hogy az izraeli és az iráni vezetés képes lesz-e önuralmat gyakorolni, és elkerülni a válaszcsapásokat.

Kamala Harris kevésbé harcias Iránnal szemben, a Hamász vezér halála után új fejezet nyitását szorgalmazta, a párt baloldali szárnya pedig a paleszin menekültek drámai sorsa miatt aggódik, fenntartva Izrael jogát az önvédelemhez.

Donald Trump elnöksége alatt hozta tető alá az Izraelnek is kedvező Ábrahám Egyezményt, ugyanakkor ő mondta fel az iráni atomalkut is, így keményebben léphet fel Teheránnal szemben.

Mindenesetre az izraeli kabinet egysége felbomlott, jelentős az izraeliek vesztesége katonai és gazdasági területen egyaránt, Netanjahunak tehát a hátországát is biztosítania kell.

A túszok hozzátartozói azonnali tárgyalásokat sürgetnek, mielőbbi fogolycserében reménykednek, pénteken is tüntettek a háború befejezéséért.

Meddig mehetnek Libanonban?

Izrael részéről a libanoni korlátozott szárazföldi akciók kiterjesztésének, Dél-Libanon esetleges elfoglalásának esélye továbbra is fennáll, de az 1982-es izraeli-libanoni háború tapasztalatai alapján nem érdemes olyannyira megingatni Libanont, hogy ismét polgárháború törhessen ki, vagy a központi hatalom felszámolásával a Hezbollah átvehesse az irányítást, illetve a nagy népsűrűségű országban a civil áldozatok száma drasztikusan emelkedjen. 

Katonai szempontból a helyzet azonban kétségtelenül továbbra is aggasztó: Izraelt délről (hútik), északról (Hezbollah), és - Szírián keresztül - keletről (Irán) is veszély fenyegeti, miközben a nemzetközi közvélemény is megosztott a háború kapcsán. A legtöbb kritika a gázai és a libanoni menekültek drámai életkörülményei és a libanoni ENSZ békefenntartók kezelése miatt éri Tel-Avivot.

Becslések szerint az október 7-i támadás óta eddig közel 48 ezer palesztin vesztette életét - köztük 17 ezer gyermek -, az izraeliek vesztesége 1706 fő.Izrael mindössze két szomszédjával - Jordániával és Egyiptommal - kötött eddig békeszerződést, miközben Libanonban és Szíriában a helyzet teljesen labilis.

Szinvár szerepe

Mint azt megírtuk, a Hezbollah tavaly október 7-én még kifejezetten el akarta kerülni a háborút Izraellel: Hassan Naszrallah - a szervezet azóta megölt vezetője - úgy érezte, hogy a Hamász gázai vezetője, a most likvidált Yahya Szinvár rángatta bele őt a konfliktusba, mivel nem tájékoztatta a szövetségeseit mielőtt emberei tavaly október 7-én megtámadták Izraelt.A Hezbollah vezér végül azonban mégiscsak becsatlakozott a konfliktusba. A saját retorikája nem hagyott számára más lehetőséget. Majdnem egy évvel később, ez a döntés az életébe került - írta az Economist.Izrael történelmének legnagyobb vérengzése Palesztina történelmének leghalálosabb háborújához vezetett. Mindez nem történt volna meg, ha tavaly Szinvar nem dönt úgy, hogy végrehajtja az októberi támadást. Béke persze akkor se lenne a régióban, de az események ilyesfajta eszkalációja elképzelhetetlen lett volna, ha a Hamász harcosai nem gyilkoltak volna meg 1100 izraelit. Szinvár egy olyan háborút akart, amely átformálja a Közel-Keletet.

Csak nem úgy sikerült, ahogy ezt elgondolta.

Gáza romokban hever, a Hamász szét lett verve, a Hezbollah pedig elvesztette immár a második vezetőjét is október 7-e óta, katonai infrastruktúráját jelentős részben szétbombázták az izraeliek, Gázában éheznek, és a politika helyett inkább a háború végét szeretnék.

Ráadásul az arab világban nem jött létre egy huzamosabb ideig fennálló, spontán ellenállás sem.

Szinvár két alapvető elképzeléssel indította el a háborút: a vele szövetséges, Irán által fenntartott milíciák teljes és együttes támogatására számított az "ellenállás közös tengelyeként", és arra, hogy Izrael válasza majd felizzítja és mobilizálja a régiót. Ezzel pedig nem csak ő, hanem számos arab, izraeli és nyugati tisztviselő is így számolt.

A Hamász vezetőjének jó oka volt rá, hogy számottevő segítségre számítson Irán és az általa fenntartott szövetségesek részéről. Éveken keresztül Naszrallah maga is az "arénák egyesülésének" elvét képviselte; az ötletet miszerint az Irán által támogatott milíciák egy szoros szövetséget alkotva, koordinálva fognak harcolni Izrael és az Egyesült Államok ellen egy háború kitörésekor.

Eszerint az elmélet szerint a Hezbollah szíriai polgárháborúban harcedzett katonái lennének a "primus inter pares", e szövetség vezető ereje. Számos izraeli stratégát is meggyőzött ez a narratíva.

Sokáig arra figyelmeztették a hazai és nemzetközi nyilvánosságot, hogy a "tűz köre" fogja körbe venni országukat egy regionális konfliktus esetén.

Ennek ellenére, amikor ennek a tervnek a végrehajtására sor került volna, Naszrallah hezitált. Ez betudható annak is, hogy a libanoniak döntő többsége - a síita lakosság körülbelül 50 százaléka is - ellenezte azt, hogy az államuk Gáza támogatására háborúba vonuljon Izraellel.

Továbbá maga a Hezbollahot támogató iráni állam sem volt túl lelkes az ötlettel kapcsolatban. A Hezbollah fegyver és rakéta arzenálját inkább megtartották arra az eshetőségre, ha Izrael megtámadná Libanont. Nem veszélyeztetve így saját fegyverkészletük meglétét, csak azért, hogy a Hamászt támogassák.

Naszrallah beérte egy középutas megoldással: rendszeres rövid hatótávolságú rakéta-támadásai miatt tömegesen ki kellett telepíteni az észak-izraeli lakosságot az otthonaikból.

Ám képtelen volt megállítani, vagy bármilyen szinten lelassítani Izrael gázai offenzíváját. Ez távol áll attól a teljes fokú támogatástól, amire Szinvár előzőleg számított a szövetségeseitől.

Amikor a Hamász felső vezetése összeült az iráni szponzorjaival tárgyalni az október 7-ét követő hetekben, elsősorban a támogatás hiányával kapcsolatban panaszkodtak.A jemeni hútik sokkal lelkesebben csatlakoztak be a háború menetébe, viszont számukra is van egy hatalmas limitáló faktor: a távolság.

A tavalyi év megmutatta, hogy ezeknek a milíciáknak korántsem azonosak az érdekei és többüknek nincsenek meg a kapacitásai egy nagyobb távolságokról megvívott konfliktusra.