Visszafoglalható a Krím-félsziget? – Térképen az orosz védvonalak

Orosz erődítmények

Az orosz hadsereg az elmúlt félévben, sőt közel egy évben többszintű, szinte áthatolhatatlan védelmi rendszert épített ki a megszállt területeken, sőt az orosz-ukrán határ mentén is. A védelmi rendszer hatalmas aknamezőkből, árkokból, beton akadályokból, megerősített géppuskafészkekből, álcázott lövészállásokból, csapatlégvédelmi rendszerekkel védett tüzérállásokból, útakadályokból, ellenőrző pontokból és számos más elemből áll. Ez leginkább a II. világháborús védelmi rendszereket idézi, de a hatékonysága kétségtelen, már csak azért is mert gyakran akár több 10 kilométer széles a védelmi sáv.

Orosz föld elleni támadástól tartanak

Rendkívül érdekes, ha megnézzük, hol húzódnak a védelmi vonalak. Ehhez nagy segítséget nyújtanak a műholdas felvételek, amelyek alapján többnyire jól térképre tehető a védműrendszer.

A frontvonalak mentén teljesen egyértelmű a védvonalak jelenléte. Érdekesség, hogy az egyik legsokrétűbb védelmi rendszer Melitopol térségében, Zaporizzsja megye megszállt részén található, de komoly védművek vannak a Dnyeper hídjai környékén és a Donbasszban is.

Ennél is érdekesebb, hogy gyakorlatilag a teljes orosz-ukrán közös határszakaszon végig ki van építve a védelmi rendszer, még ha nem is olyan mélyen, mint például Melitopolnál. Ez azt jelenti, hogy az orosz hadvezetés mint reális opció számol azzal, hogy Ukrajna esetleg a drónos támadásokon túl komolyabb szárazföldi műveletet indít Oroszország területén.

Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy Fehéroroszországban nem épült ki hasonló védműrendszer. Ennek legvalószínűbb oka, hogy vélhetően a Kreml-ben is úgy gondolkodnak, Kijev magától nem nyitna Fehéroroszország felé még egy frontot, mert azzal többet veszítene, mint nyerne.

A Krím-félsziget védelmében

A leginkább védett régiókban, Zaporizzsja és Herszon megyék megszállás alatt álló területein a főbb útvonalakra is komoly védelmi rendszer épült, a Donyec-medencére ez kevésbé jellemző. Ennek egyik oka, hogy ezek a területek sík vidéken fekszenek, nehezebben védhetőek, mint a Donbassz. Másrészt viszont valószínű, hogy Oroszország nagyobb veszélyként azonosít egy Zaporizzsjából, vagy Herszonból meginduló ellentámadást, mint egy donyec-medenceit.

Utóbbi elsősorban a Krím-félsziget féltésével magyarázható. Ezt a feltevést erősíti, hogy a Krímség maga is több védelmi sávval van ellátva. Így ahhoz, hogy egy esetleges ukrán offenzíva sikeresen betörjön a Krímre, gyakorlatilag minimum 4-5 védelmi vonalat kell áttörniük. Mindez viszont erősen megkérdőjelezi, hogy Kijevnek mennyire lehet esélye belátható időn belül visszaszereznie a félszigetet.

A védelmi rendszerek ugyanis jól teljesítenek, ezt bizonyítja az elmúlt néhány hónap.

Szezonalitás

A több mint egy éve húzódó konfliktusban változó intenzitással folytak a harcok. A helyi földrajzi, meteorológiai sajátosságok miatt tavasszal és ősszel jellemzően lassabban zajlottak a hadmozdulatok, mivel a sártengerré változott ukrán síkságok szinte lehetetlenné teszik a nagyszabású offenzívák kivitelezését. Ezzel szemben nyáron (amikor kiszáradnak a földek) és télen (amikor megfagy a sár) gyorsabban változtak a frontvonalak.

Felkészületlen invázió

Mostanra viszonylag nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a háború kezdetén felkészületlenül, az ellenség erejét alul mérve indított támadást Oroszország. Ukrajna viszont meglepően hatékony ellenállást tanúsított, ráadásul kezdetben még nyugati fegyverek nélkül. Ennek meglett az eredménye, hiszen valószínűleg ennek az ellenállásnak köszönheti Kijev, hogy a nyugati katonai hatalmak meglátták a lehetőséget Ukrajnában és intenzív fegyverszállításba kezdtek számukra.

A nyugati katonai támogatás segítségével Ukrajna a megszállt területek jelentős hányadát visszahódította. Mindemellett a Donbassz nagyrészét, valamint Herszon megye Dnyeper-től keletre eső felét és Zaporizzsja megye déli területeit máig megszállva tartja az orosz haderő.

A háború során eddig többnyire azt láthattuk, hogy az ukrán ellentámadások dinamikusak voltak és nagy területszerzéssel zárultak, míg az orosz offenzívák Szeverodonyeck és Liszicsanszk elfoglalását kivéve kevésbé voltak hatékonyak.

Megakadt az ellentámadás

Idén nyáron azonban valami megváltozott: Ukrajna hónapokon keresztül halogatott nagy ellentámadása megindult, majd úgy tűnt mégsem indult meg, tagadták, hogy elindult, aztán Kijev kommunikációja szerint csak részben indult meg. Végül egyértelművé vált, hogy a nagy offenzíva elindult, csak a korábban látott dinamizmus hiányzott belőle.

Az ukrán haderő sorra vesztette el a nyugati katonai eszközöket, rohamai nem vezettek sikerre és az orosz állásokon többnyire nem tudtak áttörni.

Ennek oka sokrétű, de legfőképp nem ukrán, hanem orosz oldalon kell keresni.

Ezzel el is érkeztünk a mostani háború egyik sarokkövéhez, az orosz védelmi rendszerhez, amely most erősen meghatározza a háború alakulását, hiszen általa egy Ukrajna számára kedvezőtlen állóháború alakult ki.

Kinek kedvez az idő?

Az eddigi ukrán ellentámadások ugyanis eddig többnyire szervezetlen, megfelelő védelemmel el nem látott orosz csapatokat szorítottak vissza, egy módszeresen kiépített védelmi rendszerrel azonban egészen más a helyzet. Ezek áttörése ember, idő és fegyver, illetve jármű igényes, ráadásul komoly veszteségekkel jár. Ennek következményeit láthattuk az elmúlt hónapokban.

Tisztában vannak ezzel Ukrajna nyugati támogatói is, nem véletlenül látták el többek közt kazettás bombákkal a háborúban álló országot, hiszen ez utóbbi is segítheti Ukrajnát a védvonalak áttörésében.

Összességében azonban az ukrán hadsereg komolyabb eredményt régóta nem ért el. Ez annyiból különösen problémás lehet, hogy a sikerek elmaradása a nyugati közvélemény Ukrajna támogatásába vetett hitét is megrengetheti.

Eközben az orosz közvélemény mintha beletörődött volna a háborúba, így látszólag a Kreml valamivel jobban ráér a háború befejezésére, mint Kijev, ráadásul (bár az orosz gazdasági növekedést főképp a hadiipar felpörgése hajtja, a vállalkozói szektor eközben kevésbé van jó bőrben) a szankciók egy részét is ki tudja játszani az olyan országokon keresztül, amelyek nem alkalmazzák azokat (például: Kína).

Így a mostani állóháborús helyzet bár senkinek sem jó, talán mégis inkább az oroszoknak kedvez, a nehezen áthatolható védelmi rendszer folyományaként a Krím-félsziget ukrán visszafoglalására pedig jelen állás szerint kevés esély mutatkozik belátható időn belül.