A 21. század biztonságának Achilles-sarka – Veszélyben a tenger alatti internetkábelek
Globál
Az internet ma már olyan számunkra, mint a csapvíz: olyannyira természetesnek vesszük a meglétét. Emiatt kevésszer gondolunk bele abba, hogy a rendszer nincs igazán biztonságban. Egy friss ausztráliai kutatás szerint rosszul tesszük, ha nem foglalkozunk a világháló lelkét adó tenger alatti kábelhálózatok fokozott védelmével. Ezek rendkívül sebezhetőek, és távolról sem csupán az a tét, hogy tudunk-e otthon böngészni vagy filmet nézni.
Az óceánok mélyén futó kábelek sokáig láthatatlanok voltak a közvélemény számára. Technikai részleteknek tűntek a globális gazdaság hatalmas gépezetében: ott voltak, működtek, és csak ritkán kerültek szóba. Ez az időszak véget ért. Ausztrália példája jól mutatja, hogy miként válik a digitális infrastruktúra a 21. századi geopolitika egyik legérzékenyebb területévé – állapította meg a Melbourne-i Egyetem Ausztrália–India Intézetének friss kutatása.
A tudományos intézmény következtetése mögött a Google egyik friss beruházása áll. A megacég új tengeralatti kábeleket fektet Ausztrália partjainál, amelyek a Karácsony-szigeten tervezett mesterséges intelligencia adatközponthoz kapcsolódnak egy, az Ausztrál Védelmi Minisztériummal már meglévő felhőszolgáltatási megállapodásra építve. A kábelek egyúttal a nyugat-ausztráliai Perthtől délnyugatra, mintegy 35 kilométerre fekvő HMAS Stirling haditengerészeti bázishoz is csatlakoznak. Ez a térség biztonsága szempontjából is kiemelten fontos helyszínnek számít, hiszen azokat a nukleáris meghajtású tengeralattjárókat fogadja, amelyek az Ausztrália, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság Aukus elnevezésű közös védelmi megállapodása alapján kerülnek a szigetországba.
Egzisztenciális fenyegetés
Ausztrália haditengerészetének főparancsnoka, Mark Hammond tengernagy is hangsúlyozta egy közelmúltbeli beszédében a tengerfenéken futó kábelek fontosságát, mondván: elvesztésük egzisztenciális fenyegetést jelentene Ausztráliára nézve. Értékelése egyre szélesebb körű felismerést tükröz: az internetkábelek épsége alapvetően meghatározza Ausztrália gazdaságát, katonai hálózatait és a külvilággal való kapcsolatait.
Ennek ellenére egyes kutatások rámutatnak arra, hogy Ausztráliában válsághelyzetben mégsem felelős egyetlen kormányzati szerv sem egyértelműen a létfontosságú kábelek védelméért. A védelmi tárca, a Tengeri Határparancsnokság és a Belügyminisztérium egyaránt érintett, de egyikük sem teljes „gazdája” a problémának. Ez nem pusztán adminisztratív hiányosság, hanem stratégiai kockázat - hívják fel a figyelmet az elemzők.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Ausztráliának nincs saját eljárása a kábeleket javító hajók vezénylésére sem. A kábelek magántulajdonban vannak, üzemeltetésüket kereskedelmi szolgáltatók végzik. Békeidőben ez a modell működőképesnek bizonyult: a hálózatok meghibásodásai kezelhetők. Csakhogy a romló biztonsági környezetben már nem az a kérdés, elromlik-e egy kábel, hanem az, hogy szándékosan rongálják-e meg.
Nincs elég hajó és szakember sem
Eközben a globális kábeljavító ipar sincs a helyzet magaslatán. A speciális javítóhajók flottája gyorsabban öregszik, mint ahogy megújulna: 2040-re a jelenlegi kapacitás közel kétharmada eléri negyvenéves élettartamának a végét. Az új hajók ára meghaladja a 100 millió dollárt, az építésük éveket vesz igénybe, miközben a kereslet kiszámíthatatlan. A személyzeti utánpótlás sem megoldott, hiszen a szükséges szaktudás nem iskolákban, hanem hosszú évek tereptapasztalata során sajátítható el.
Az iparág ellentmondásos helyzetben van. A lefektetett kábelek száma nő, a meghibásodásoké viszont nem, köszönhetően a korszerűbb technológiáknak és a forgalomfigyelő rendszereknek.Ez gazdasági szempontból tovább gyengíti az új javítókapacitások megtérülését, miközben stratégiai oldalról egyre égetőbbé válna a bővítésük.
A kérdés tehát nem pusztán a piacokat érinti. Értelmezhető úgy, mint hatékonysági probléma, amelyet az iparágnak kellene megoldania – de ugyanilyen joggal tekinthető nemzetbiztonsági sebezhetőségnek, amely állami beavatkozást igényel. A gond ott kezdődik, hogy a két terület ma már elválaszthatatlanul összefonódik.
Megkezdődött az átállás
Más országok már léptek. Nagy-Britanniában parlamenti vizsgálat javasolja egy nemzeti javítóhajó és a haditengerészet speciális kiképzésének megteremtését. Franciaország visszavásárolta az ellenőrzést az Alcatel Submarine Networks felett, amely képes kábeleket gyártani, lefektetni és javítani. India azt vizsgálja, hogy saját javítóhajókat építsen-e, vagy hadihajókat alakítson át erre a feladatra. Az Egyesült Államok viszont épp ellenkező irányba haladt, amikor megszüntette a magántulajdonban lévő, kábelhajókat üzemeltető Cable Security Fleet program finanszírozását.
Ausztrália viszont egyelőre kivár. Csakhogy, ha a kormány végül dönt is a cselekvés mellett, az eredmények akkor is csak évek múlva jelentkeznek. Ezért lenne már most szükség az elemzések szerint az irányok egyértelmű kijelölésére. Jelenleg nincs minisztérium, amelyik birtokolná a problémát, és amíg ez így marad, az ország továbbra is a békeidőre szabott piaci megoldásokra hagyatkozik.
