Az észak-déli elektromos folyosó - óriásprojekt zajlik Oroszország és Irán részvételével
Globál
A közelmúltban Moszkvában történt terrortámadások nyomán az alternatív szállítási és energetikai útvonalak körüli viták és ezen útvonalak megvalósításának a lehetőségei és realitásai jelentősen felgyorsultak, különösen Közép-Ázsiában, ahol a logisztika és az energetika a gazdasági és társadalmi stabilitás két meghatározó szereplője. A logisztika azért, mert a Kelet-Nyugat és az Észak-Dél irányú kereskedelmi és közlekedési folyosók szárazföldi a régión áthaladva jelentős bevételforrás, míg az energetika/energia szükségletek biztosítása nélkülözhetetlen mind az öt régiós ország – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán – egyre növekvő gazdasága és társadalmi stabilitásának megőrzése számára. A cikk szerzője a a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.
A stabil és biztonságos energiaellátás napjaink egyik életfeltételévé vált. A jelenlegi orosz–ukrán háborúnak és az általa előidézett szankciós politikának köszönhetően pedig az energiabiztonság kérdése minden ország számára prioritássá vált. Az energiabiztonság szerepe a biztonságpolitikai tanulmányok rendszerében is kivételes helyet foglal el. A biztonság (biztonságpolitika) fogalmához hasonlóan az energiabiztonság fogalma is meglehetősen komplex, s az értelmezése is az újonnan megjelenő geopolitikai kihívások és technológiák terjedésével folyamatosan bővül. Az energia szerepe a nemzetközi és regionális kapcsolatokban is egyre jelentősebbé vált. Ezenkívül az energia kérdésének – ha az elérhető energia mennyisége szűkössé válik – óriási feszültséggeneráló hatása lehet.
A szovjet időszakban Közép-Ázsiában földrajzi adottságaiból kifolyólag egy komplex energiarendszer – a Közép-Ázsiai Egyesült Energiarendszer – jött létre, amely egyesítette a térség öt országának energiaszektorát ahelyett, hogy az egyes tagállamok számára önellátó villamosenergia-termelő rendszereket építettek volna ki. Ez a szovjet elképzelés pedig szorosan összekapcsolta a közép-ázsiai elektromosáram-, üzemanyag-, kőolaj- és vízfogyasztást.
Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején a közép-ázsiai országok energiapolitikájának célja a független és önellátó energiarendszerek és energiabiztonság létrehozása volt. Ezért a régió országai leállították az egymással folytatott kölcsönös villamosenergia- és üzemanyag-kereskedelmet. Ennek következménye lett a víz- és energiaforrások pazarló felhasználása, a gyakori áramkimaradások, ami a régió energiabiztonságának csökkenését eredményezte. A 2003-as türkmén kivonulás a Közép-Ázsiai Egyesült Energiarendszerből alapvetően kérdőjelezte meg a regionális energiaellátást. Üzbegisztán 2009-es kilépését követően pedig az egyesült energiarendszer formálisan is megszűnt.
Ugyanakkor a megnövekedett energiaszükséglete nemcsak a középázsiai országokra, hanem a Kaukázusi térség országaira is egyaránt jellemző. Az energetikával kapcsolatban azonban vannak olyan projektek, melyek annak ellenére, hogy szinte ismeretlenek, mégis hatalmas változást eszközölhetnek nemcsak a projektekben részvevő országok és régiók számára egyaránt. Az egyik ilyen jellegzetesen az ismeretlenségbe süllyedt projektek egyike a Nagy-Eurázsia villamosenergiafolyosó vagy Észak-Dél energiafolyosó. Annak ellenére, hogy nem a média figyelmének, sem pedig az energetikával foglalkozó szakemberek kutatásainak középpontja a Nagy-Eurázsia villamosenergia folyosó elnevezésű projekt megvalósítása az idei év eleje óta a végső szakaszába érkezett, ahol már Türkmenisztán és Üzbegisztán is bekapcsolódott az együttműködésbe.
2023 elején az orosz energiaügyi minisztérium megerősítette, hogy az iráni partnerek érdekeltek az Oroszországgal való együttműködésben a hőerőművek építésében és az iráni villamosenergetikai hálózatnak orosz technológiák felhasználásával történő fejlesztésében is.
A villamos energia Iránba történő exportjával kapcsolatban az Azerbajdzsán Energiaügyi Minisztériuma és az Iráni-Azerbajdzsáni Kormányközi Együttműködési Bizottság szerint 2024 első felére megépülnek a nagy teljesítményű Khudaferin (évi 100 MW) és Giz Galasy (körülbelül 45 MW) vízerőművek az Araks folyón. Ezen létesítmények és a hozzájuk kapcsolódó villamosenergia-hálózatok építésének befejezését követően (amelyet 2024 második felére terveznek) üzembe helyezik az orosz-azerbajdzsán-iráni villamosenergia-hidat a kölcsönös és tranzitenergiakapacitás fokozatos növelésével.
A tervek szerint ezeknek a létesítményeknek a segítségével legkésőbb a 2020-as évek második felében megszűnnek a villamosenergiatermelésben/ellátásban tapasztalható esetleges különbségek Azerbajdzsán legtöbb régiójában, Irán nyugati, délnyugati és fővárosi régióiban, valamint az Oroszország észak-kaukázusi régiójának nagy részében.
Az orosz-azerbajdzsán-iráni villamosenergetikai folyosó
Az orosz-azerbajdzsán-iráni villamosenergetikai projektről eleinte azt feltételezték, hogy Örményország is szívesen részt vesz majd benne. Azonban a 2023. szeptemberi Keleti Gazdasági Fórum során Nyikolaj Shulginov, az orosz energiaügyi minisztérium vezetője elmondta, hogy Moszkva fontolgatja annak a lehetőségét, hogy Azerbajdzsán területén keresztül áramot exportáljon Örményországba, onnan Iránba, és esetleg tovább más országokba is. Itt Shulginov vélhetően arra a korábbi megállapodásra gondolt, melynek értelmében Bagdad és Damaszkusz előzetes (2018 illetve 2020-as) kérései szerint az Iránon keresztül szeretne orosz villamosenergiához jutni, illetve Irakon keresztül a Szíriába irányuló orosz export is megvalósulhat (beleértve Örményországot is).
Azonban a karabahi-konfliktus örmény szempontból negatív végkifejlete (területvesztés) és az örmény külpolitikában tapasztalható Oroszországtól történő elfordulás miatt Jereván részvétele ebben a projektben kétségessé vált.
Ami a nemzetközi villamosenergia-folyosó keleti szektorát illeti, Irán, Üzbegisztán és Türkmenisztán között már kialakult egy fizikai összeköttetés. Az iráni és üzbég energetikai miniszterek között 2024 márciusában lezajlott tárgyalások során a felek megállapodtak egy átfogó partnerség kialakításáról az energiaszektorban, beleértve a villamosenergia ágazatot is. Ráadásul az üzbég és az iráni energiaügyi minisztérium 2023 novemberében megállapodott a 2024–2026 közötti közös villamosenergiát termelő hőerőmű megépítéséről is.
Türkmenisztán kapcsolata – és nem csak tranzitja – az észak-déli elektromos folyosó keleti szektorával. Arash Kordi, a Tovanir iráni energiavállalat vezérigazgatója az asgabati Irán-Türkmén Gazdasági Fórumon (2023. november) bejelentette, hogy egy új, nagy teljesítményű iráni-türkmén távvezeték is megépítésre kerül 2024-2025-ben, ami lehetővé teszi a türkmén áram Iránba irányuló importjának megkétszerezését (jelenleg ez 2-2,5 milliárd kWh-t tesz ki évente).
Az Észak-Dél villamosenergiafolyosó kialakulása egyre több eurázsiai országot fed le. A projektben résztvevő országok számára az elképzelések nemcsak villamosenergiaszükségleteik kielégítése miatt fontos, hanem az energiafolyosóban résztvevő országok zavartalan energiaellátásában is szerepet játszik, ezáltal is biztosítva saját energiaszükségleteik diverzifikációját, amelyre a modern geopolitikai viszonyok között még nagyobb az igény.
Asgabat és Taskent csatlakozása a projekthez lehetővé tette a közép-ázsiai kölcsönös villamosenergia-ellátás kiterjedt rendszerének létrehozását, beleértve Iránnal való összekapcsoltságot.
A Nagy-Eurázsia villamosenergia folyosó eddig ez az egyetlen olyan nagy projekt, amelynek megvalósításában Örményország és Azerbajdzsán részt vesz, annak ellenére, hogy a két ország közötti kapcsolatok sok kívánnivalót hagynak maguk után. A legtöbb ország azzal számol, hogy a projekt előnyös lehet a megvalósításban résztvevő összes ország számára, mivel az iráni villamosenergiakereslet folyamatos növekedése meghatározó exportbevételeket is teremthet.
A cikk szerzője Veres Szabolcs, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója
A címlapi és borítóképen egy iráni elektromos távvezeték látható. A kép csak illusztráció. Forrás: Shutterstock
