Davos 2026: Trump „Béketanácsa” már most vitákat kavar

Donald Trump davosi megjelenése ezúttal nem egy szokványos beszédhez, hanem egy konkrét bejelentéshez kapcsolódott. Az amerikai elnök elindította a Béketanácsot, amelynek egyik legvitatottabb eleme a tagsági konstrukció.

A teljes jogú részvétel jelentős anyagi hozzájáruláshoz kötött, ugyanis állandó helyet csak azon tagállamok kaphatnak, amelyek az első évben 1 milliárd dollárral járulnak hozzá a Béketanácshoz. Trump az alapítás kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a testület a konfliktusok rendezésében vállalna szerepet, és a gázai krízis terén már rövid távon is kézzelfogható eredményeket vár.

Kihívót kap az ENSZ?

A Közel-Kelet számára a davosi fejlemény jóval több, mint egy új diplomáciai kezdeményezés, mert a testület alapötlete Gázához kötődik. A fórum vége felé közeledve ez képezte a beszélgetések fő fókuszát, miközben egyre több kérdés merült fel arról, milyen felhatalmazással működne a tanács és hol húzódnának a határai a nemzetközi intézményekhez, különösen az ENSZ-hez képest.

A kritikusok attól tartanak, hogy ezzel párhuzamos döntéshozó központ alakulhat ki, míg a támogatók szerint éppen a gyors döntéshozatal és a tényleges jelenlét hiányzik eddig Gázából, és erre adhat választ a tanács.

Kik csatlakoznak és kik maradnak távol a Béketanácstól? A davosi fórumon a Közel-Kelet több fontos szereplője is érdeklődést mutatott a kezdeményezés iránt. A Reuters értesülései szerint nagyjából ötven ország lehet a meghívottak között, míg

Steve Witkoff amerikai különmegbízott szerint mostanra több tucat állam jelentette be csatlakozási szándékát.

A régióból olyan országok neve merült fel, mint Izrael, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Jordánia, Katar és Egyiptom, ami jól mutatja, hogy Washington a projektet a térség stabilizálására szeretné használni.

Stabilitás vagy új viták?

A támogatás azonban nem egységes, és éppen ez az, ami Davosban érezhetővé tette a feszültséget. A kezdeményezés több szövetséges részéről ellenállásba ütközik. Norvégia és Svédország egyelőre kivárnak a csatlakozással kapcsolatos aggályaik miatt,

Franciaország pedig úgy néz ki, hogy nem fogadja el a feltételeket, miközben az Egyesült Államok vámfenyegetésekkel is nyomást gyakorol (például 200 százalékos vámmal fenyegeti a francia borokat).

A vonakodó országok leggyakoribb panasza, hogy a testület jogi és intézményi keretei továbbra is bizonytalanok.

A Közel-Kelet szempontjából a lényegi kérdés az, hogy a Béketanács képes-e tényleges garanciákat adni a tűzszünet fenntarthatóságára, és tud-e pénzügyi, biztonsági, valamint politikai keretet teremteni az újjáépítéshez. Ha mindez sikerül, akkor valóban segíthet a régió stabilizálásában, viszont, ha nem, akkor könnyen új vitákhoz vezethet a részt vevő országok között.

Kockázatok és feszültség Davosban

A Béketanács körüli vita közben Davosban más kérdések is rámutattak arra, mennyire törékeny idén a politikai egyensúly. Donald Trump Grönlandról is beszélt, ami rögtön vitát váltott ki az európai vezetők körében. Elmondta, hogy nem tervez katonai fellépést, viszont a „megállapodás” lehetőségét nyitva hagyta. Bár a katonai fenyegetés hiánya nyugtató jelzés volt, a dán kormány továbbra is lezáratlannak tartja a kérdést.

A fórumon a gazdasági kérdések terén is élesebb lett a hangnem, főleg az amerikai vámfenyegetések és a transzatlanti tárgyalások miatt.

Sok európai résztvevő úgy érezte, idén Davosban nem konszenzusra törekszenek, hanem inkább felmérik a kockázatokat, és próbálják kitalálni, mi lehet a következő meglepetés.

A rendezvény körüli ellentmondások konkrét ügyekben is megmutatkoztak. Újra felhívták a figyelmet a magánrepülők használatára, mivel az éles ellentétben áll a klímavédelmi ígéretekkel. Ráadásul egy rövid időre ki kellett terelni a résztvevőket a rendezvényközpontból, mert egy közeli faépület füstölni kezdett. Bár gyorsan véget ért az incidens, a feszült hangulatot csak tovább fokozta.

Mindezek fényében világos, hogy a Béketanács körüli viták nem csak az elméleti kérdésekről szólnak.

A fórumon felmerült bizonytalanságok és feszültségek jól mutatják, mennyire kényes a testület jövője, és milyen sok múlik azon, hogyan fog ténylegesen működni.

A davosi, Közel-Keletre vonatkozó bejelentés után egy dolog biztos: a Béketanács nem kizárólag Gázáról szól, hanem arról is, ki irányítja a válságkezelést a következő években. Ha gyorsan, átláthatóan és valódi garanciákat adó eszközként működik, csökkentheti a feszültségeket.

Ha viszont olyan testület marad, amelyben csak a kiválasztottak vehetnek részt és a hatáskörét nem övezi konszenzus, akkor könnyen újabb vitákat és megosztottságot szíthat.

Valódi értékét nem a szlogenek, hanem a tettek és az első kézzelfogható eredmények mutatják meg majd.

A szerző Közel-Kelet-szakértő és arabista.