Fordulópont vagy újabb csalódás? – Mire számíthatunk a Trump–Putyin csúcstalálkozón Alaszkában?

Mi ad okot a reményre? Először is, már maga a tény, hogy Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök hajlandó személyesen találkozni. Ez az első közvetlen egyeztetés a háború kitörése óta Washington és Moszkva között, ami azt mutatja, hogy a felek komolyan keresik a kiutat. Donald Trump utalt rá, hogy „van esélyünk” a békemegállapodásra. Sőt, jelezte, hogy akár Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is hajlandó bevonni – igaz, egyelőre Putyinnal négyszemközt kezd tárgyalni. A diplomáciai tér tehát megnyílt. Másodszor, konkrét békejavaslatok is formálódnak.
Trump például felvetette, hogy „területcserékre” is sor kerülhet a béke érdekében – azt sugallva, hogy hajlandó akár fájdalmas kompromisszumokra is.

Ezt Zelenszkij azonnal elutasította, mondván Ukrajna nem adja fel egyetlen régióját sem, később mégis hajlott az alkura. Ugyanakkor már az is jelzi a tárgyalási kedvet, hogy egyáltalán szóba került egy ilyen formula. Mindkét fél vázolta a maga feltételeit egy tűzszünethez – igaz, ezek egyelőre távol állnak egymástól. Mégis: Moszkva és Kijev is elvi hajlandóságot mutat egy ideiglenes fegyvernyugvásra, amennyiben a számára fontos kikötések teljesülnek. Ez már a kompromisszumkeresés csírája.

Harmadszor, a háború elhúzódása miatt erősödik a nyomás mindkét oldalon, hogy engedményeket tegyenek. Közel négy évnyi véres küzdelem után egyik fél sem tudott döntő győzelmet aratni, a frontok jórészt befagytak, a veszteségek halmozódnak. Hónapok óta tartó patthelyzet után most végre megmozdult valami: mindkét fél hajlandónak mutatkozik egy tűzszünet nyélbe ütésére. Trump a szokásosnál keményebb eszközökhöz nyúlt a béke kierőszakolása érdekében: ultimátumot adott Vlagyimir Putyinnak augusztus elején, és további súlyos szankciókat helyezett kilátásba, ha nem lesz előrelépés.

Ezt nyomatékosítandó még India egyes exportcikkeire is 50 százalékos védővámot vetett ki – jelezve, hogy Washington akár Moszkva partnereit is hajlandó büntetni. most van esély valamilyen megállapodásra a háború lezárásáról.

Óvatosságra intő tényezők

Ez azonban csak a történet egyik fele. Oroszország követelései továbbra is rendkívül kemények. Putyin változatlanul azt akarja elérni, hogy a Nyugat ismerje el az eddig elfoglalt ukrán területek orosz fennhatóságát, Ukrajna pedig mondjon le a NATO-csatlakozásról és vállaljon örök semlegességet. Ezek a maximalista igények mit sem enyhültek a háború során – Moszkva nyíltan hangoztatja, hogy nem hajlandó alapvető engedményekre.

Másodszor, könnyen megeshet, hogy egy most kiharcolt fegyverszünet vagy béke csak átmeneti lélegzetvétel lesz, nem pedig tartós rendezés. Putyin stratégiai érdeke lehet akár egy időleges tűzszünet elfogadása is, ha az neki kedvező feltételekkel jár – például meghagyja kezén a megszállt területeket –, ám ezzel csak befagyasztaná a konfliktust, nem oldaná meg. Tartós garanciák híján Moszkva bármikor újraindíthatja az offenzívát. Ráadásul Putyin úgy kalkulál, hogy az idő neki dolgozik: az ukrán hadsereg kimerült, miközben Oroszország ember- és eszköztartalékai jóval nagyobbak. Ha nem sikerül ellenőrizhető és betartható békefeltételeket kialkudni, a konfliktus valószínűleg csak szünetelne, de nem érne véget.

Sokan már most úgy vélik, hogy ez a békekísérlet is kudarcra van ítélve – és a háború folytatódik tovább, más formában.

Vegyes előjelekkel várjuk tehát az alaszkai csúcstalálkozót.

Lehetséges, hogy augusztus 15-én történelmi áttörés születik, és végre elhallgatnak a fegyverek.

Az is lehet, hogy a találkozó ezúttal sem hoz kézzelfogható eredményt. Hamarosan kiderül, közelebb kerülünk-e a békéhez – vagy minden kezdődik elölről.