Irán lángokban - mi állhat a forrongások hátterében?

Mi áll a háttérben?

A tüntetések mögött nem egy elszigetelt esemény áll, hanem a több évtizede gyűlő feszültség, a gazdasági összeomlás és az elnyomó hatalmi berendezkedés idézte elő. Az utóbbi hónapokban az iráni valuta szinte napról napra veszített értékéből (1 euró jelenleg 1,72 millió riált ér), és az infláció is az egekbe szökött (40% feletti). A mindennapi alapélelmiszerek és a gyógyszerek ára pedig megfizethetetlenné vált egy átlagos család számára. Az ország jelentős, kb. 208 milliárd hordónyi olajkészlettel rendelkezik, ám

a nemzetközi szankciók és a rossz gazdaságpolitika egyre csak súlyosbították a lakosság megélhetési gondjait, kilátástalanná téve a mindennapokat.

A gazdasági nehézségek mellett legalább ilyen fontos háttértényező a mindennapi életet átszövő társadalmi és politikai korlátozottság.

Iránban különösen a fiatalabb generációk régóta szigorú állami előírásokkal szembesülnek a személyes szabadság terén.

Ennek része az a hétköznapi tapasztalat is, hogy az állam szabályozza az öltözködést, ellenőrzi a nyilvános viselkedést, és szűk keretek közé szorítja a véleménynyilvánítást és az önkifejezést. Ezek a korlátozások idővel sokakban felgyülemlő indulatokat szítottak.

A gazdasági válság egy már meglévő társadalmi feszültségre rakódva olyan légkört teremtett, amelyben sokan úgy érezték, hogy már nincs veszítenivalójuk.

Eszkalálódó tüntetések és a kormány reakciója

Az elkeseredett bolt- és bazár tulajdonosok először a piactereken kezdtek el tiltakozni, de ezek a gazdasági demonstrációk gyorsan politikai jellegűvé váltak.

Az utcákon már nem csupán az olcsó kenyeret követelik az emberek, hanem a rendszer megváltoztatását is.

A kormány reakciója kettős, ugyanis egyfelől gazdasági enyhítést ígértek, például készpénz-juttatásokat a legszegényebbeknek (átszámítva havi 2300 Ft), de ezek a lépések kevésnek bizonyultak a mély gazdasági válság kezelésére. Másfelől a biztonsági erők egyre brutálisabb fellépése súlyos következményekkel jár a tüntetők számára. Egyes források 65, más beszámolók viszont 200-at meghaladó halálos áldozatról számolnak be, miközben a sebesültek száma feltehetőleg már több ezerre tehető. Emellett mintegy 2300 embert vettek őrizetbe.

A száműzetésben élő Reza Pahlavi, Irán utolsó sahjának fia, felszólalásával új lendületet adott a kormányellenes tüntetéseknek. Válaszul a hatalom országszerte lekapcsolta az internetet, hogy elzárja az eseményeket a külvilágtól. A demonstrációkon nyíltan a rendszer bukását és Pahlavi visszatérését követelték.

Olyan rigmusok hangzottak el, mint a „halál a diktátorra” valamint „halál az Iszlám Köztársaságra”, amelyek egyértelműen a rezsim elutasítását fejezik ki. A tiltakozók sok esetben nem félnek megmutatni az arcukat, és a legfelső vezetés, különösen Ali Hámenei ajatollah távozását követelik.

Az internetkorlátozás egyszerre szolgálta a tüntetések szervezésének megnehezítését és a biztonsági erők fellépésének elrejtését a nemzetközi nyilvánosság elől. Ez korántsem számít új taktikának. Korábban többször előfordult hasonló a 2019-es és a 2022-es megmozdulások idején, amikor a rezsim a digitális elszigetelést az információáramlás és az érzelmi megnyilvánulások megakadályozására használta. Az internet szüneteltetése afféle stratégiai lépés a tüntetések láthatóságának csökkentésére.

Mit hozhat a jövő?

Egyelőre nehéz prognózist adni, mivel a demonstrálók próbatételek sora előtt állnak.

Ha az iráni rendszer még erőszakosabban lép fel, eszkaláció várható. Ha viszont nem hajlandó valódi gazdasági és politikai reformokra, a társadalmi feszültség tartós marad.

A folyamat alakulását továbbá az is döntően befolyásolhatja, hogy a nemzetközi térben milyen reakciók születnek.

Az Egyesült Államok a napokban jelezte, hogy nem marad következmények nélkül, ha a hatalom erőszakkal próbálja elfojtani a megmozdulásokat.

Egy esetleges külső beavatkozás, akár politikai, akár gazdasági eszközökkel új kockázati tényezőt jelent a teheráni vezetés számára, amelynek mozgástere így egyre szűkül. Ebből kiindulva a döntések következményei már nem csupán a belpolitikai keretek között értelmezhetők.

A szerző Közel-Kelet-szakértő és arabista.