Magukra maradtak a kurdok - Nagyhatalmi játszmák Szíriában

A találkozó során Putyin kifejezte támogatását al-Sharaa a szíriai helyzet rendezésére irányuló folyamatos erőfeszítései iránt, és gratulált neki ahhoz, hogy nagy előrelépéseket ért el országa „területi integritásának helyreállítása” ügyében. Ezzel párhuzamosan a szíriai elnök megköszönte Putyinnak a Szíriát és a tágabb régiót érintő stabilizálásban nyújtott segítséget.

Az oroszoknak kell az afrikai belépő

Mindez jól mutatja Putyin és al-Sharaa pragmatikus hozzáállását, mivel a szíriai polgárháború időszakában ellentétes oldalon álltak, viszont most saját érdekeiket szem előtt tartva félretették korábbi sérelmeiket. A szíriai elnök már második alkalommal látogatott el Oroszországba azóta, hogy 2024-ben megbuktatta Putyin régi szövetségesét, Bassár el-Aszadot.

Damaszkusz történelmileg Moszkva egyik legközelebbi szövetségese volt a közel-keleti térségben, a két ország kapcsolatai a hidegháború időszakáig nyúlnak vissza. Az elmúlt évtizedben szorosabbra fűzték a viszonyt. Szíria fontos stratégiai erődítménnyé vált az orosz hadsereg számára, és kulcsfontosságú elemét jelentette a közel-keleti és afrikai műveleteknek.

Mindezek alapján a szíriai jelenlét orosz stratégiai érdek, ezért nem meglepő, hogy a tárgyalások előtt Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azt nyilatkozta, hogy „katonáik szíriai jelenlétéről” is szó lesz. Ezzel összefüggésben a héten több különböző forrás is arról számolt be, hogy az oroszok kivonják erőiket az északkelet-szíriai Kamisli repülőtérről, bár várhatóan megtartják légibázisukat Hmeimimben, valamint a tartúszi haditengerészeti létesítményüket az arab ország földközi-tengeri partvidékén. Ezek fenntartása kritikus jelentőséggel bír az orosz fél számára, mivel, ha lemond Hmeimimról, akkor teljesen elveszítheti katonai kapcsolatait Afrikával. Moszkva legalább hat afrikai országban tart fent félkatonai jelenlétet: a Közép-afrikai Köztársaságban, Egyenlítői-Guineában, Líbiában, Maliban, Nigerben és Burkina Fasóban.

Visszavonulóban az Egyesült Államok

A megbeszélésen további fontos téma volt az elmúlt időszakban kirobbant eszkaláció a szíriai kormányerők és a kurd vezetésű SDF milícia között. Ezzel összefüggésben Putyin határozott álláspontot képviselt, és kifejtette, hogy Oroszország nem kíván az SDF katonai védelmezője lenni, és számára elfogadható a kurdok szíriai integrációja. Ez egyértelmű jelzés volt Moszkva részéről, hogy egyben akarja látni Szíriát, és al-Sharaát partnernek tartják a jövőbeni együttműködések terén.

Nem csupán Oroszország alkalmazkodik az új körülményekhez. Az Egyesült Államok is újraértékeli az arab országban betöltött szerepét. Erről tanúskodik, hogy a Trump-adminisztráció a napokban jelezte, véget vet a szíriai kurd erők számára nyújtott katonai támogatásnak, miközben dicsérte az új szíriai kormányt. Al-Sharaa szerdán Donald Trump amerikai elnökkel is beszélt, és elhangzott, hogy az Egyesült Államok az SDF és a kormányerők között létrejött tűzszünet fenntartására törekszik.

Ez pedig pontosan azt jelenti, hogy az USA hátat fordít egy fontos térségbeli partnerének. Erre világít rá Tom Barrack, az Egyesült Államok szíriai különmegbízottjának nyilatkozata, amelyben kifejtette, hogy az SDF-fel folytatott amerikai katonai együttműködés Északkelet-Szíriában az Iszlám Állam elleni fellépés miatt volt indokolt. Hozzátette, hogy Bassár el-Aszad rendszerének idején nem volt működő központi szíriai állam, amellyel partnerséget köthettek volna, viszont az Ahmed al-Sharaa által vezetett adminisztráció hatékonyan tud fellépni a terrorszervezettel szemben.

Repedések a kurd erőkön belül

Ettől függetlenül Barrack dicsérte az SDF-et azért, hogy segítséget nyújtott az Iszlám Állam legyőzésében, és hogy több ezer terroristát tartottak őrizetben olyan táborokban, mint a hírhedt al-Hol. Viszont az amerikaiak szerint éppen az új kormány rátermettségét bizonyítja az a tény, hogy amikor a kurdok által fogvatartott több száz rab megszökött az al-Shaddadi börtönből, a kormányerők sokukat elfogták, majd átvették a börtön irányítását.

Az Egyesült Államok vezetése sürgeti a kurdokat, hogy ragadják meg azt az „egyedülálló” lehetőséget, hogy integrálják csapataikat és vezetésüket az új szíriai hadseregbe és államba. Viszont a kurd erőkön belül is komoly repedések keletkeztek, és míg egyes csoportok hajlandók lennének beolvadni, addig mások élből elvetik ennek lehetőségét. Ha Ahmed el-Sharaa kormánya képes lesz véghez vinni akaratát, és tartós megbékélést alakít ki az SDF-fel, akkor több energiát tud fordítani a gazdasági konszolidációra és az államszervezet stabilizálására. Ehhez támogatást kap a nagyhatalmaktól, viszont a siker még így sem garantált.

Az új szíriai vezetés számos kihívással néz szembe, a külföldi befolyás kezelésétől a kisebbségek integrációján át egészen a gazdasági problémákig. A jelenlegi helyzetben nem feltétlenül Damaszkusz döntései számítanak, hanem sokkal inkább az, hogy Moszkva és Washington milyen szerepet szán magának az új közel-keleti rend kialakításában.

A szerző Közel-Kelet-szakértő és arabista