Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Megégette magát Kína Afrikában - Magukra hagyott dollármilliárdok 

Globál3 órájaKovács Dániel
A rovat támogatója:

Ritka és súlyos döntést hozott Peking. Az állami kézben lévő CNPC olajvállalat kivonulásával gyakorlatilag véget ért Kína három évtizedes olajipari jelenléte Szudánban. A lépés nemcsak a milliárdos befektetések lenullázását jelenti, hanem az Egy övezet, egy út modell afrikai változatának egyik legsúlyosabb válságát is.

Egy kínai agytröszt szerint teljesen összeomlott Kína három évtizeden át felépített olaj-diplomáciai stratégiája Szudánban. A vezető állami olajvállalat, a China National Petroleum Corporation (CNPC) hivatalosan is kivonult utolsó komplexumából az olajban gazdag, ám háború sújtotta afrikai országban.

Fegyveres csoportok kereszttüzében

Az eset kapcsán megjelent elemzés arra figyelmeztet, hogy a fejlemények nemcsak a CNPC szudáni olajbefektetéseit ássák alá, hanem veszélybe sodorják Peking Egy övezet, egy út kezdeményezésének dél-szudáni jelenlétét is,amely nagymértékben függ az északi szomszédon áthaladó olajinfrastruktúrától - írja a China Global South Project.

A Longxing Zhice Jingwei kormányközeli kínai stratégiai kutatóintézet jelentése szerint a CNPC nemrégiben levelet küldött Szudán energiaügyi minisztériumának, amelyben egy korábban lefektetett „vis maior” klauzulára hivatkozva kezdeményezte minden szerződéses kötelezettségének megszüntetését, ezzel gyakorlatilag lezárva valamennyi országon belüli műveletét.

Minderre néhány héttel azelőtt került sor, hogy kormányellenes fegyveresek – a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) – támadást indítottak a nyugat-kordofáni Heglig olajmező ellen. A létesítmény nemcsak Szudán olajiparának szíve, hanem Dél-Szudán kőolajexportjának egyetlen tranzitcsomópontja is. A jelentés szerint az ellenzéki fegyveresek katonai művelete

annak egyértelmű jele, hogy a kartúmi központi kormány teljesen elvesztette az ellenőrzést az ország kulcsfontosságú gazdasági ütőere felett.

Lenullázzák a hatalmas befektetést

Ez volt az oka annak, hogy a CNPC vezette kínai olajvállalatok a kivonulás mellett döntöttek.

Kína számára az események alakulása a legsúlyosabb válságot jelenti érdekei szempontjából azóta, hogy az 1990-es években belépett a szudáni piacra. A CNPC, mint a térség kulcsszereplője, most kénytelen szembenézni az eszközök károsodásával, a személyzet kimenekítésével és annak az energia-együttműködési modellnek az összeomlásával, amelyet évtizedeken át épített

- írja az elemzés.

Szudánt 2023 óta elhúzódó polgárháború sújtja, amely számos humanitárius katasztrófát idézett elő. A CNPC a konfliktus kitörése után is folytatta működését az országban, és csak tavaly év végén döntött a teljes kivonulásról. A jelentés hozzáteszi: a CNPC jelentős veszteségeket szenved el az evakuálás következtében. A vállalat által kiépített olajinfrastruktúra teljes elhagyása akár több milliárd dollárnyi kínai befektetés lenullázását is jelentheti.

Mivel Dél-Szudán olajexportja teljes mértékben a Szudánon áthaladó vezetékektől függ, ennek az infrastruktúrának az elvesztése a dél-szudáni gazdaság összeomlását is kiválthatja. Ez pedig nemcsak a CNPC számára jelent veszteséget, hanem Kína Egy övezet, egy út kezdeményezése számára is, mivel Dél-Szudán

drasztikusan elveszítheti képességét a Kínától felvett infrastrukturális hitelek visszafizetésére és minden kínai finanszírozású beruházás veszélybe kerülhet, amelyet ismét fegyveres harcok nyelhetnek el.

Óvatosabbá válik a terjeszkedés

Kína kivonulása a Szudánban három évtized alatt felépített olajiparból ritka lépés, hiszen a kínai befektetéseket – különösen a fejlődő országokban – általában ellenállónak tekintik a regionális instabilitással, sőt a fegyveres konfliktusokkal szemben is.

A döntés egyrészt a szudáni polgárháború rendkívüli súlyosságát tükrözi, amely már eddig is mérhetetlen gazdasági károkat okozott, nem is beszélve a mély humanitárius válságról, amelyet előidézett. Másrészt jelezheti a Peking körüli stratégiai változásokat is, amelyek keretében Kína óvatosabbá válik az afrikai fejlesztésekkel kapcsolatban, részben a növekvő belső gazdasági nyomás miatt, részben pedig azért, mert a kisebb projektek felé mozdulnak el. Ráadásul mindez távolról sem csak Peking problémája, Dél-Szudán gazdasága várhatóan súlyosan megszenvedi a konfliktus átterjedését. Az pedig szinte borítékolható, hogy Kína kiterjedt – elsősorban az olajszektorra koncentráló – jelenlétének egyszer s mindenkorra vége a térségben.