Moszkva keletre fordult – Kínában lelt végleges helyre az orosz olaj

Az orosz olaj útja a háború kitörése óta nem tűnt el a világból – csak irányt váltott. Ami korábban Európa ipari vérkeringését táplálta, ma tankhajók végtelen sorában tart Kína felé. A februári adatok újabb fordulatot jeleznek. Peking rekordmennyiségű orosz nyersolajat vásárol tengeri szállítással, miközben India látványosan visszavonul. A világ legnagyobb importőre így egyre inkább Moszkva fő pénzügyi mentőövévé válik.

Peking gyorsan bevásárolt

A Kínába érkező orosz olaj importja ebben a hónapban várhatóan tovább növekszik majd, ami azt jelenti, hogy az emelkedő trend immáron egynegyed éve változatlan. A Peking által Oroszországból vásárolt folyékony arany mennyisége hamarosan új történelmi csúcsot ér el, miután a finomítók lecsaptak a jelentős kedvezménnyel kínált szállítmányokra azután, hogy India lecsökkentette beszerzéseit a kereskedők közlései, valamint hajókövetési adatok szerint - írja a Reuters. A Kínába érkező orosz nyersolaj februári mennyisége a Vortexa Analytics becslése szerint elérheti a napi 2,07 millió hordót, ami meghaladja a januárra becsült, napi 1,7 millió hordós adatot.

A napi több mint kétmillió hordós kínai import nem pusztán kereskedelmi statisztika. Ez annak a stratégiai átrendeződésnek a jele, ami az európai piac elvesztése után Oroszországot végleg Ázsia felé fordította. A nyugati szankciók eredeti célja az volt, hogy elszigeteljék az orosz energiaszektort, ám a globális piac természete nem tette lehetővé az export teljes leállását. A kereslet egyszerűen új földrajzi központokba költözött. Európa LNG-re és közel-keleti olajra váltott, Oroszország pedig árengedményekkel biztosította, hogy nyersanyaga versenyképes maradjon a feltörekvő ázsiai gazdaságok számára.

India eddig kulcsszerepet játszott ebben az új egyensúlyban. Az ország hatalmas finomítói kapacitása révén olcsó orosz nyersolajat vásárolt, majd feldolgozott termék formájában – gyakran Európába – értékesítette azt tovább. Az utóbbi hónapokban azonban Új-Delhi visszafogta beszerzéseit, részben az amerikai politikai nyomás, részben a pénzügyi és biztosítási kockázatok miatt. A Kpler adatai szerint India orosz nyersolajimportja februárban várhatóan tovább esik, napi 1,159 millió hordóra.

India átadta a piacot

Mindez lenyomta az orosz olaj árát. A Kínába január–februárban érkező szállítmányok esetében a kedvezmény a mérvadó ICE Brenthez képest hordónként 9-11 dollárra nőtt. Ez az Urals esetében a legalacsonyabb szint évek óta. India döntése hirtelen túlkínálatot eredményezett, amelyet Kína gyorsan felvásárolt. A diszkont mértéke – hordónként akár tíz dollár a Brenthez képest – olyan előny, amit a kínai ipar nem hagyhat figyelmen kívül.

A kínai vásárlások növekedése mögött azonban nemcsak az alacsony ár áll. A bizonytalanság az iráni export körül – az esetleges amerikai katonai lépések és a nukleáris tárgyalások kimenetele miatt – felértékelte az orosz szállítások megbízhatóságát. A kínai finomítók számára a folyamatos ellátás létkérdés, hiszen ezek a vállalatok a szankcionált olaj legnagyobb globális felhasználói. Ha az iráni kínálat akadozik, az orosz szállítmányok automatikusan előnyt élveznek.

Hosszabb távon azonban ennél mélyebb folyamatok zajlanak. Nemzetközi energiaügynökségek és a pénzügyi intézmények elemzései szerint az orosz exportstruktúra tartósan átalakul. A Szovjetunió idején kiépített európai infrastruktúra – csővezetékek, kikötők, finomítói kapcsolatok – elveszítette elsődleges piacát, miközben az ázsiai szállítások drágábbak, hosszabbak és logisztikai szempontból bonyolultabbak. Ez azt jelenti, hogy Oroszország ugyan továbbra is jelentős mennyiséget ad el, de alacsonyabb áron és magasabb költségek mellett. A moszkvai költségvetés számára ez kettős helyzet: stabil bevétel, de csökkenő nyereség.

Kína viszont a stratégiai nyertese lehet ennek a folyamatnak. Az olcsó energia javítja az exportorientált ipar versenyképességét, mérsékli az inflációs nyomást, és lehetővé teszi, hogy Peking nagyobb mozgástérrel reagáljon a globális gazdaság lassulására. Emellett az energiaszállítások diverzifikációja – Oroszország, Közel-Kelet, Afrika – csökkenti a függést az Egyesült Államok által ellenőrzött tengeri útvonalaktól, ami egy esetleges konfliktus esetén kritikus tényező lehet.

Hárompólusú modell formálódik

Az ázsiai olajpiac átrendeződése egyben új hatalmi egyensúlyt is jelez. Oroszország egyre inkább alárendelt partnerként jelenik meg a kínai gazdaság rendszerében: nyersanyagot exportál, cserébe technológiát, beruházásokat és politikai támogatást kap. Ez a viszony hosszú távon Moszkva mozgásterét is szűkítheti, hiszen az exportpiacok koncentrációja növeli a függőséget egyetlen nagy vevőtől.

A globális energiarendszer így egy hárompólusú modell felé halad. Az Egyesült Államok és szövetségesei saját ellátási láncokat építenek, Kína és partnerei alternatív kereskedelmi hálózatot formálnak, a fejlődő országok pedig lavíroznak a két blokk között. Az olaj – amelyet sokan már a megújuló korszak küszöbén túlhaladottnak gondoltak – ismét a geopolitika egyik legfontosabb eszközévé vált.

Európa ebből a játszmából részben kiszorult. Bár sikerült csökkentenie az orosz energiafüggőséget, az ár, amit ezért fizet, a magasabb költségekben és a versenyképesség romlásában jelenik meg. A februári rekord tehát nem egyszerű piaci adat, hanem egy új világrend tünete. Oroszország nem tűnt el az energiatérképről, csak keletre irányít már szinte minden tengeri szállítmányt. Kína pedig nemcsak vásárló, hanem a globális energiarendszer egyik kulcsszereplője lett, amely képes kihasználni a geopolitikai feszültségek által teremtett árkülönbségeket.