Nem fognak sietni az oroszok Kurszk visszafoglalásával, de erre jó okuk van
GlobálMiért vállalták be az ukránok a kockázatos kurszki támadást, mik lehettek a valódi célok, és miért nem sikerült ezeket elérni? Robert. C. Castel biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük, aki azt is elárulta, miért lett stratégiai zsákutca Kurszk az ukránok számára, és miért tartja megtévesztésnek Putyin szavait, aki a területek gyors visszahódításáról beszélt a napokban.
Immár több mint egy hónapja tart az ukrán hadsereg kurszki offenzívája, de még mindigcsak találgatunk, hogy mi lehetett a célja, illetve mennyit tudott ebből megvalósítani…
Nehéz ezt megítélni. Olekszandr Szirszkij, Ukrajna vezérkari főnöke meglehetősen részletesen elmondta egy interjúban, hogy mi volt a tervünk. („Csökkentettük egy ellenséges offenzíva fenyegetését. Megakadályoztuk, hogy cselekedjenek. Áthelyeztük a harcot az ellenség területére, hogy érezzék, amit mi naponta érzünk” - a szerk.)
Felvetődik az egymillió dolláros kérdés, hogy ezzel utólag akarja racionalizálni a történteket, netalán dezinformációs fogásrol van szó, vagy csakugyan ez volt az eredeti forgatókönyv? Ami logikusnak tűnik: az ukránok belátták, hogy a rendelkezésre álló tartalékokkal nem lesznek képesek egyenként megállítani a Dombaszban lassan előrehaladó orosz ékeket, itt viszont egy olyan műveleti meglepetés elérését remélték, ami kibillenti az egyensúlyából az orosz erőfeszítést,
és indirekt módon megállítja a lassú, de folyamatos előretörést. A hadelméletben ezt a stratégiát Liddell-Hart indirekt megközelítéseként ismerjük, idestova közel száz éve (1929). Az ukránok stratégiai célja tehát nem PR, és nem is területszerzés, hanem egy igen kockázatos indirekt erőfeszítés az orosz támadóékek megállítására, illetve lelassítására.
A cél tehát alighanem az lehetett, hogy időt nyerjenek, kihúzzák addig, míg az őszi esők remélhetőleg újra megálljt parancsolnak az orosz haderőnek.
Csakhogy innen nézve nagyítóval sem találjuk a hangosan kommunikált ukrán sikereket, elvégre az orosz gőzhenger továbbra is halad előre. Mi csúszhatott félre a hadszíntéren?
Ahhoz, hogy működjön ez az indirekt megközelítés, az kell, hogy a támadó olyan létfontosságú értéket fenyegessen, amelyet a másik félnek okvetlenül meg kell védenie, gyakorlatilag egy kikényszerített hiba elé állítva az ellenséget.
Jelen helyzetben a cél itt az lett volna, hogy az oroszok leállítsák Pokrovszk, Vuhledar es egyéb műveleti célok támadását, és minden lehetséges erőt átcsoportosítanak. Ilyen lehetett volna, ha az ukrán támadás reálisan azzal fenyeget, hogy elfoglalják a kurszki atomerőművet.
Szerintem az ukránok azon csúsztak el, hogy vagy eleve nem tudtak olyan célt kijelölni, amivel ki tudják kényszeríteni, hogy az oroszok számottevő erőket mozgassanak meg, vagy találtak ilyet, viszont nem tudták elérni. Akármelyik az igazság, tény, hogy a kurszki hadszíntér egy stratégiai zsákutca lett.
Így viszont könnyen lehet, hogy Kurszk az ukrán haderő hattyúdala lesz…
Nem tudom, hogy ez mennyire fog kihatni az ukrán hadsereg egészére, viszont azt látjuk, hogy az Kurszk ma már hátránnyá vált Ukrajna számára. Ahelyett, hogy az orosz csapatokat vont volna el a létfontosságú donbaszi hadszínterekről, éppen onnan nem vittek el csapatokat vagy csak igen keveset.
Az oroszok ehelyett többségükben alacsonyabb harcértékű csapatokat irányítottak át máshonnan, többek között a Távol-Keletről, és persze vannak köztük tapasztalt és magas harcértékű légi szállítású alakulatot is.
De a tömeg nagy része, ha igaz, a 60 ezres létszám, amiről az ukránok beszélnek, azokat nem a frontról irányították, hanem olyan helyekről, ahol tudták őket nélkülözni. Viszont az ukránok ezeket a magas harcértéket képviselő alakulatokat, amikkel ezt a rajtaütést végrehajtották, igen nehezen tudják pótolni a védelmi harcokban.
Azért az mégiscsak nagy pofon volt Oroszországnak, hogy az ukrán csapatok egy ilyen, még ha kicsi hódítást is véghez tudtak vinni. Mi jön most?
Az oroszok a honi területük elvesztésével járó presztízsveszteséget már elszenvedték, és ezt már nem is tudják visszacsinálni. Fel kell tenni tehát a kérdést, jelen helyzetben mi szolgálja jobban Oroszország háborús céljait? Az ukrán csapatok bekerítését Kurszknál nyugodtan levehetjük az asztalról.
Ha a háború eddigi két és fél éve alatt nem sikerült egyik félnek sem egy minőségi katlant kialakítani, akkor miért pont itt sikerülne? Az oroszok előtt két lehetőség áll nyitva: vagy visszaszorítják a területükre betört ukrán csapatokat, vagy pedig lekötik őket Kurszknál. Én úgy gondolom, hogy ezekkel az ukrán elit alakulatokkal sokkal nehezebb lenne az oroszoknak megbirkózniuk az ukrán megerősített vonalak mögött, mint a kurszki síkságon.
Az én meglátásom hogy a felőrlő háború logikája szerint az oroszok elsődleges célja nem a terület felszabadítása, sokkal inkább az ott lekötött ukrán elit alakulatok megsemmisítése lesz.
Ellenben Vlagyimir Putyin arról beszélt, záros időn belül visszaveszik az elfoglalt területeket…
Stratégiai megtévesztés. Mi is történik? Putyin azt mondta az ukránoknak, hogy október elsejéig ki fognak titeket onnan zavarni, arra célozgat, hogy ott lesz valami erőfeszítés. Most az ukránok ebből arra következtetnek, hogy az oroszok figyelme a Donbaszról inkább ide tevődik át. Emellett ha ezek után az ukránok most kivonják a csapataikat, az nekik lesz óriási arcvesztés.
Már csak az a kérdés, meddig tudja még folytatni Ukrajna a háborút?
E tekintetben különbséget kell tenni a szándékok meg a képességek között. A képességek megvannak még évekre előre a folytatáshoz, inkább az a kérdéses, hogy a politikai szándék mikor fog összeomlani.