Olyan városhoz közelítenek az oroszok, amelyikbe eddig mindig beletört a bicskájuk – térképen a harkivi offenzíva

Oroszország ukrajnai háborúja több mint két éve kezdődött, a végét pedig a legtapasztaltabb biztonságpolitikai elemzők sem tudják megjósolni. Az orosz villámháborús tervek jóllehet kútba estek és több sikeres ellentámadást is láthattunk az ukrán fél részéről, azonban Moszkva továbbra sem adta fel Ukrajna lefegyverzéséről szóló terveit, melyeknek része, hogy minél nagyobb területet leszakítsanak Ukrajnáról és hosszú távon is megakadályozzák a kelet-európai ország NATO csatlakozását.

Fegyverbőség vagy lőszerhiány?

Az orosz támadást követő ukrán sikerekre a nyugati katonai hatalmak gyorsan reagáltak és elkezdték felfegyverezni Ukrajnát, hogy minél hatékonyabban gyengíthessék a NATO talán legfőbb ellenfelének tekinthető Oroszországot. A nyugati hadisegélyeknek köszönhetően az ukrán hadsereg mostanra olyan eszközállományt birtokol, amelyről Kijev korábban nem is álmodott volna. A teljesség igénye nélkül modern (és kevésbé modern) nyugati páncélosok (többek közt Leopard és Abrams harckocsik), drónok, fejlett önjáró tüzérségi rendszerek (Caesar, Pzh2000, AHS Krab, Zuzana-2, Archer), rakétasorozatvetők (M270 MLRS, HIMARS és MGM-140  ATACMS rakéták) és modern légvédelmi rendszerek (IRIS-T, NASAMS, Patriot) kerültek az invázió alatt álló ország hadseregének az állományába. A legfrissebb hírek szerint pedig Ukrajnába F-16-os vadászgépek is érkeznek, habár a repülők leszállításának a menetrendje körül sok a bizonytalanság.

Egy HIMARS rakétaindító jármű Ukrajnában 2023. decemberében - Kép forrása: Shutterstock

Az összkép a fentek alapján akár rendkívül kedvező is lehetne Ukrajna szempontjából, a helyzet azonban ennél sokkal árnyaltabb. Egyrészről a hadianyagok szállítása elég kiszámíthatatlan, a felszerelések mennyisége pedig már jóideje nem elegendő ahhoz, hogy Ukrajna komolyabb ellentámadást indítson. Ha mindez nem lenne elég az ukrán haderő folyamatos lőszerhiánnyal küzd, főképp a tüzérségi lőszerek terén utóbbit pedig a nyugati szövetségesei nem tudják, illetve esetleg nem is akarják megfelelő ütemben pótolni. Eközben Kijev humánerőforrás problémákkal is küzd. A háborúban álló ország egyre nehezebben tudja pótolni az elesett, megsebesült, illetve pihenésre szoruló katonáit.

Előnyre tehet szert Moszkva

Bár a háború eddigi hektikus folyását tekintve korai lenne messzemenő következtetéseket levonni, de mindezek következtében az ukrán fegyveres erők lépéshátrányba kerültek Moszkva csapataival szemben. Oroszországban nem következett be az ukrán fél és nyugati partnerei körében várt politikai összeomlás, sőt, minél több támadás ér orosz területeket, annál könnyebb elfogadtatni az orosz lakossággal, hogy indokolt háborút viselni Ukrajnával szemben. Eközben Oroszország nem rogyott meg a szankciók súlya alatt és bár nyilván utóbbiak okoznak károkat az orosz gazdaságnak, az ázsiai országokkal és a világ távoli részeivel folytatott kereskedelme a víz felett tartja az oroszokat. A közös ellenségkép is segíti a Kreml-t. Irán és Észak-Korea örömmel támogatják Moszkvát háborús terveiben, hiszen közös érdekük gyengíteni a NATO-t és szövetségeseit.

Az orosz hadiipar is csúcsra lett járatva. Elvitathatatlan, hogy az orosz fegyvereknek egy része eddig finoman szólva sem szerepelt jól a háború során, azonban a számok Moszkva mellett szólnak. Sokkal nagyobb eszközállomány áll a rendelkezésére, mint Kijevnek és gyorsabban tudja pótolni a kieső eszközöket, és a hiányzó lőszert, ez pedig taktikai előnyhöz juttatja az orosz hadsereget, amit persze vagy tud kamatoztatni, vagy nem (eddig csak mérsékelt sikerrel sikerült ezt eredményekre váltani).

Emberállomány terén szintén egyértelmű az oroszok előnye. Mivel az orosz lakosság sokkal nagyobb, mint az ukrán így egyszerűen nagyobb a mozgósítható személyek száma is. Az AP News hírügynökség cikke szerint mostanra akár 650 ezer orosz katonai is lehet az ukrajnai fronton, ami 4-5-szöröse az invázió kezdetekor bevetett létszámnak. Ez pedig jól mutatja milyen mértékben volt képes növelni a Kreml a harcoló katonáinak a számát.

Frontvonalak

Térkép az Oroszország által 2024. júniusában megszállva tartott Ukrán területekről (pirossal jelölve). - A térkép csak hozzávetőleges pontosságú. Az alaptérkép forrása: Google Maps. 

Az orosz erőfölény ugyan eddig nem roppantotta össze az ukrán védekezést, de arra mindenképp elegendő volt, hogy Kijev régóta nem tudott komolyabb ellentámadást indítani. Jelentős területeket nem tudott Oroszország elfoglalni, de lassan, faluról falura szinte folyamatosan haladnak előre a frontvonalak mentén.

Az idei nyár elejére az orosz hadsereg egy régi-új frontvonalat is megnyitott Harkivnál. Az orosz csapatok betörtek Ukrajna területére és többek közt Volcsanszk város külterületeibe is szinte minden ellenállás nélkül sétáltak be. Egyszerűen azért, mert az ukrán hadsereg nem volt felkészülve a védekezésre. Az offenzíva azóta lelassult, az ukrán csapatok felvették a harcot, de az orosz támadók ismét meglehetősen közel kerültek az orosz-ukrán határtól amúgy sem túl messze fekvő Harkivtól. A várost egyébként a háború kezdete óta egyszer sem sikerült megkaparintania az oroszoknak, az ukrán védők eddig minden alkalommal visszaverték őket, a kérdés, hogy most könyvelhet-e el komolyabb sikereket Moszkva.

Térkép a harkivi offenzíváról. - A térkép csak hozzávetőleges pontosságú. Az alaptérkép forrása: Google Maps

Nemzetközi politikai változások

Bárhogy is alakul a harkovi offenzíva, Ukrajna helyzete jelenleg nem túl kedvező és ezt egyre többször jelzik ukrán tisztviselők is a nemzetközi közösség felé, hogy támogatásra bírják a szövetségeseiket. A támogatások terén azonban egyre nagyobb a bizonytalanság. A francia belpolitikai változások, Fico hatalomra kerülése Szlovákiában, vagy éppen a közelgő amerikai elnökválasztás kivétel nélkül olyan tényezők, amelyek nehezítik, illetve nehezíthetik Kijev helyzetét. Ukrajna mögüli kihátrálásról azonban egyelőre nem lehet beszélni, sőt egyre feszültebb a viszony a NATO és Oroszország között, azonban a bizonytalanság Ukrajna számára is fokozódik és kétségtelen, hogy nyugati támogatás nélkül nem tudnának sokáig ellenállni az orosz támadásoknak.

Az előttünk álló időszak legnagyobb kérdése így talán az, hogy miképp alakulnak a franciaországi és amerikai választások és mindezek milyen hatással lesznek a nyugati fegyverszállításokra, utóbbi ugyanis eldöntheti Kijev sorsát bármely irányba.